A végtörlesztés keretében 170 ezer adós fizette vissza hitelét, amely az akkori piaci árfolyamon összesen 1354 milliárd forint devizaalapú jelzálogkölcsönt jelentett. Ez több mint a harmada a jelenlegi, 3404 milliárd forintra rúgó devizaalapú jelzáloghitel-állománynak, vagyis az elszámoltatás körének kibővítése jelentősen megdobja a hitelintézeti szektor veszteségét. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) jelenleg mintegy 900 milliárd forinttal számol, de ebben már benne vannak a forinthitelekkel és a lízingszerződésekkel kapcsolatos visszatérítések is, így a végső számla valahol 1100 milliárd forint körül lehet.
Végtörlesztős perek tízezrei jönnek?
A végtörlesztők egyébként az első törvény alapján azért maradtak ki az állami elszámoltatásból, mert az eredeti szerződéses kötelezettségnél kedvezőbb feltételekkel, a piaci árfolyamnál jóval alacsonyabb szint mellett fizethették vissza hitelüket (az MNB adatai szerint átlag 27 százalékot nyertek), a kormányoldal pedig úgy gondolta, most azokon kell segíteni, akik eddig kimaradtak. Mindenesetre hamar kiderül, ha a Fidesz-frakció most megváltoztatja a véleményét. Rogán Antal szerint most pénteken benyújtják a parlamentnek és szeptember 24-ig meg is szavazzák a második, az elszámoltatás pontos menetét szabályozó törvényt.
Az is igaz persze, ha az elszámoltatást nem terjesztik ki a végtörlesztőkre, akár több tízezer per is indulhat, ellehetetlenítve ezzel a bíróságok működését. A siker ugyanis garantált: az árfolyamrés a Kúria jogegységi döntése alapján mindenképpen visszajár, az elmúlt napok devizahiteles perei pedig azt bizonyítják, hogy a bankok nem tudják megvédeni a bíróság előtt egyoldalú szerződésmódosításaikat, így kamat- és díjemelésekkel beszedett pénzekre is bizton számíthat, aki perel. Egy átlagos adós esetében pedig a két tétel együtt több százezer forintot, de akár milliós tételt is jelenthet.
A tartozást csökkentik
Eldőlni látszik az is, az ügyfelek hogyan kaphatják meg a nekik visszajáró összegeket. A már lezárt hitelszerződések esetében az elszámolás eddig sem volt kérdés: a bankok átutalással vagy készpénzkifizetéssel rendezhetik a helyzetet. Ez a megoldás az élő kölcsönök esetében is elképzelhető lett volna, Rogán Antal nyilatkozata alapján azonban úgy tűnik, hogy a frakció inkább a pénzek jóváírását, vagyis az érintett kölcsöntartozás tőke- és/vagy kamatrészének csökkentését támogatja – ami a lakosság eladósodottságának mérséklése szempontjából mindenképp a jobb megoldás. Bár erről a frakcióvezető nem beszélt, de ebben az esetben is elképzelhető, hogy valaki pénzt is lát: amennyiben a visszajáró összeg meghaladja a hiteltartozást, a különbözetet nyilván ugyanúgy készpénzben kell elszámolni, mint a már lejárt adósságok esetében.
Rogán Antal arról is beszélt: megvizsgálják annak lehetőségét, hogy az elszámolás során az érintett hitelek kamatát vissza lehetne állítani az eredeti szintre. Bár ez elsőre újdonságnak tűnhet, valójában, ha egy bank szerződésmódosítása, kamatemelése tisztességtelen, akkor érvénytelen is, s nemcsak az így korábban beszedett pénz jár vissza az adósnak, hanem a kamat is automatikusan visszaáll az eredeti szintre.
A gyakorlatban ugyancsak nem látszik az értelme annak az elképzelésnek, hogy kamatemelési moratóriumot vezessenek be arra az időre, míg kidolgozzák a „fair bank- és hitelrendszer" – az interjúban nem részletezett – szabályait. A korábban megkötött hitelszerződések esetében a bankok éppen most vesztik el sorra azokat a pereket, amelyeken nem csak a korábbi, hanem a jövőbeli kamatemelések lehetséges feltételeit sem tudják megvédeni.
Emellett két éve, 2012 áprilisa óta csak olyan jelzáloghiteleket nyújthatnak a bankok, melyek megfelelnek az átlátható árazásra vonatkozó szabályoknak. Ez azt jelenti, hogy a kölcsön kamatát vagy 3-5-10 évre rögzíti a pénzintézet, és a perióduson belül nem nyúlhat a mutatóhoz (a jelenlegi perek alapján azonban utána sem nagyon), vagy egy referenciakamathoz (jegybanki alapkamat vagy bankközi kamat) igazítja a hitel kamatát, s az csak annyival változhat, amennyivel a referenciakamat.
Újabb vesztes bankok
A bíróság egyébként szerdán tucatnyi pénzintézet keresetét tárgyalja. Ezek közül a Fővárosi Törvényszék elutasította a Felsőzsolca és Vidéke Takarékszövetkezet és az MKB Euroleasing Autólízing Zrt. magyar állam ellen indított devizahitelekkel kapcsolatos keresetét. A takarék esetében a bíróság megállapította, hogy a vizsgált időszakban egyetlen olyan kölcsönszerződés sem volt, amely maradéktalanul megfelelt volna a per alapjául szolgáló, a közelmúltban elfogadott devizahiteles törvényben foglalt hét elvnek. A bíró ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az idő előre haladtával az újabb általános szerződési feltételek egyre több követelménynek tettek eleget.
Az MKB Euroleasing esetében a bíróság több szerződéssel kapcsolatban is kiemelte, hogy azok feltételei, kikötései nem feleltek meg az átláthatóság és egyértelműség elvének, részben a túl általános megfogalmazás miatt a fogyasztó számára nem derült ki pontosan, hogy változás esetén milyen kötelezettségei lesznek. A társaságnak 1,5 millió, míg a Felsőzsolca és Vidéke takaréknak 1,4 millió forint perköltséget is meg kell fizetnie.
Nem született most döntés a Merkantil Bank esetében, ítéletet szeptember 24-én hoz a törvényszék. A bíróság elutasította a bank az eljárás felfüggesztésére vonatkozó indítványát, illetve azt a kérését, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz, illetve az Európai Bíróságához.
A Merkantil szerint az általános szerződési feltételeik (ászf) valamennyi rendelkezése tisztességes, maradéktalanul megfelel a törvénybe foglalt követelményeknek, így a felmondhatóság elvének is. Az alperes, a magyar állam ismertetett álláspontja szerint a bank szerződési kitételei tisztességtelenek, ezért kérte a bank keresetének elutasítását. A szerződések a törvényben megfogalmazott hét irányelv egyikének sem felelnek meg, az átlagos fogyasztó számára egyes rendelkezések sem egyértelműek.
