galéria megtekintése

„Ha ezt se tudod, minek állsz ott?” – vonatpótlás, ahogy a MÁV elképzeli

Ideiglenes pályaudvart csinált Gárdony vasútállomásából a MÁV. A Velencei-tó partján fekvő településre egy alaposan felkészített csomópont feladatait osztották, a Székesfehérváron zajló vasúti építkezések három napján a városka állomása vonatokat és vonatpótló buszokat egyaránt fogad. Kényszerből átszálló utasok és vasutasok szerda délelőtt együtt háborogtak a káosz miatt.

– Én ráérek – vonogatta a vállát néhány perccel nyolc óra után a főváros felé indulni készülő gyorsvonat vezető jegyvizsgálója. Azt számolgathatta, úgy negyven percet meghaladó késésben voltak, miután az utasokkal együtt pótlóbusszal megérkezett Gárdonyba. Ahol aztán bőven volt ideje elszívni egy szál cigarettát. Hiába csörgették egyre idegesebben telefonját a forgalmisták. Mert hová a nagy rohanás? Így legalább a kényelmetlen és lassú buszozás miatt morgolódó utolsó utas is megtalálta az állomás egyes vágányán veszteglő, leharcolt mozdony vontatta szerelvényt. A vonat indulását jelző tárcsalengetést igazán nem siettette semmi.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

Még akkor sem, ha a gárdonyi átszállás nem volt egy kifejezett népünnepély. A kapkodás meg már nem változtatott volna azon, hogy az utasokat jottányit se érdekelte, ki tehet az egész cécóról. Felesleges lett volna magyarázni, hogy a vonatpótló buszozás azért marad előreláthatólag egészen pénteken 11 óráig, mert az uniós támogatással megvalósuló vasútfejlesztéseket menedzselő Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. pontot tett egy régi vitára. Székesfehérváron hosszú alkudozás után a héten elbontják a forgalomirányítás régi épületét, a bejárati tornyot. Ami a műemlékvédelmi felvetésektől függetlenül azzal jár, hogy Budapest, illetve a szintén átépítés alatt álló dél-balatoni vasút között átmenetileg szünetel a megszakítás nélküli vonatozás. Így aki a magyar tenger déli partjára, vagy akár csak Székesfehérvárra le akar jutni, Gárdonyban kénytelen vonatpótló buszra szállni. Azok pedig, akik az ellenkező irányból érkeznek, a Velencei-tónál ülhetnek vonatara.

 

– A piros sapkásnak nem kellene idejönnie és mondania valamit az utasoknak? – integetett magából kikelve az állomásépület előtt álló forgalmista felé egy középkorú asszonyság. És felesleges vitatni, az utas nem ok nélkül méltatlankodott. A hűvös reggelen ugyanis lámpással kellett keresni a kifejezetten az utazók irányítására, segítésére vezényelt vasutasokat. Mert bármennyire is igaz, hogy szerelvény csak a főváros felé futhatott ki Gárdonyból, kihívást jelentő feladat volt kideríteni, melyik megy gyorsvonatként a Déli pályaudvarra, és melyik személyvonatként Kőbánya-Kispestre. Eligazodni a leginkább a motorvonatok oldalán világító információs táblák segíthettek. Ezeket azonban csak a kényelmetlen lépcsőzés árán megközelíthető peronokról lehetett elolvasni. A pótlóbuszokat fogadó Keszeg utcai parkolóból, illetve a sínekhez vezető aluljáróból nem. Aki pedig először rossz peronra mászott fel, készülhetett az újabb lépcsőzésre.

– Nem birkákat terelgetni szerződtem – zúgolódott a vasutasok egyike, akit az utasok sorra megtaláltak kérdéseikkel. A szemmel láthatóan nem éppen pályakezdő egyenruhás félhangosan azon zsörtölődött, hajnalban még úgy kelt fel az ágyából, hogy azt sem tudta, nem a megszokott munkahelyén teljesít majd szolgálatot. A reggeli hidegben aztán nemcsak otthon hagyott kabátja vagy az ilyen esetekben szalvétába csomagolt elemózsia hiányzott, hanem az is, hogy legalább neki elárulják: kinek, mit kell mondania. Írásos mankó azonban nem volt. És akadt olyasmi is, amiről egy ideig a vasutasok se tudták, mit gondoljanak, így aki figyelt, épületes párbeszédek fültanúja lehetett.

– Miért ott állt meg? – ordította az állomásépület előtt ácsorgó vasutas felé a nem éppen utasbarát módon az aluljáróktól, pótlóbuszoktól a lehető legmesszebb lefékező, Budapestről érkező gyorsvonatról lekászálódó idős úr. Táskával a kezében lassan ballagott visszafelé és értetlenkedve mutogatott a háta mögött álló vonatra.

– Miért engem kérdez? Kérdezze a mozdonyvezetőt! – hangzott még semleges hangon az információ híján távolságtartó válasz.

– Na, ha ezt se tudod, minek állsz ott, mint Bálám szamara? – legyintett lemondóan a MÁV személyszállító cégének szolgáltatásaiért korát tekintve már talán nem fizető, ingyen vonatozó utas.

– Hogy nézzem az ilyen vándorökröket, mint Te – vette fel a váratlanul közvetlenebbé váló hangú beszélgetés fonalát a korlátot támasztó egyenruhás.

– Ne tegezz! – kontrázott villámló tekintettel az utas. Aki, ha kedv és idő birtokában várt volna egy kicsit, idővel megtudhatta volna, hogy vonata a MÁV központi forgalomirányítóinak utasítására húzott az állomás túlsó végébe. Így ugyanis a szűkös állomás egyetlen, már foglalt vágányán még egy, később érkező vonatot is leparkolhattak.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

– Használni kéne a hangosan beszélőt – sivított egy másik utas a forgalmistának. Igaza volt, Gárdonyban reggel a kutya meg nem mondta a vonatról leszállóknak, hogy hol várják őket a pótlóbuszok. E helyett az utasokat sajátos jelkövető játék várta. Jól eltitkolt feladatuk az lett volna, hogy az oszlopokra ragasztott sárga, A4-es papírokról olvassák le, merre is találják az autóbuszokat. A kedvetlen utazók azonban feltehetőleg nem akartak játszani, és arra sem voltak kíváncsiak, hogy a gárdonyi állomáson dolgozóknak nem sok esélyük van a hangosanbeszélő használatára. Az előre programozott rendszer kezelői ugyanis állítólag Martonvásáron teljesítenek szolgálatot. És bár kamerák és monitorok segítségével figyelemmel kísérhetik a tőlük távol zajló eseményeket, csak lassan ismerték fel lehetőségeiket.

– Az állomás harmadik vágányán tolatást végeznek. Kérjük a vágány mellett vigyázni! – valahogy így hívta fel délelőtt háromnegyed tízkor az éppen vonata végéről az elejére igyekvő villanymozdony áthaladására a peronon ácsorgók figyelmét a hangosanbeszélő. És ahogy a mikrofonkezelők belelendültek a munkákba, a hírek szerint Székesfehérváron is jól haladtak a bontással. Így még az is lehet, hogy az előzetes ígéreteknek megfelelően pénteken 11 óra után már nem lesz szükség a Gárdony és Székesfehérvár, illetve a Gárdony és Balatonszemes között ingázó vonatpótló buszokra. Ha mégis, utasnak és vasutasnak egyaránt kaotikus hétvégéje lesz.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.