Az alkotmánybírák már korábban kimondták, hogy a „választójog egyenlőségének alkotmányos elve két követelményt támaszt a választási törvény megalkotójával szemben: egyrészt a választójog a választópolgárok szempontjából azonos értékű legyen, másrészt a szavazatok lehetőleg azonos súlyúak legyenek egy-egy képviselő megválasztásánál”. Ebből következik, hogy egy-egy voks lehetőség szerint azonos mértékben eredményezzen mandátumot. Az AB szerint sem követelmény azonban, hogy a választói akarat csorbítatlanul érvényesüljön, de a „választójog egyenlőségéből származó, a szavazatok súlyára vonatkozó alkotmányossági követelmények maximális teljesítésétől a jogalkotó csak megfelelő alkotmányos indok esetén térhet el”.
Az alkotmányjogi panaszban pedig erre hivatkoznak. A jogalkotó a választási rendszer alakításában nagy szabadságot élvez ugyan, ám annak egyes részelemein belül a szavazatok egyenlő súlyozásának követelményétől csak alapos okból térhet el. Az tehát nem kifogásolható, hogy az egyéni körzetekben a voksok akár harminc-negyven százalékával is megszerezhető egy képviselői hely, bár ebben az esetben a szavazatok többsége elvész. Ennek alkotmányos indoka a kormányzóképes többség biztosítása lehet.
A töredékszavazatok alapján járó országos listás mandátumok rendeltetése viszont kifejezetten az, hogy a választókerületekben vesztes pártokat kompenzálják. Tehát az egyébként elvesző szavazatok után is biztosítanak képviselői helyeket, és ezzel –ha csak kisebb mértékben is – mérsékelik a rendszer torzítását. Vagyis: a listán az egyébként nulla értékű szavazatokat is figyelembe veszik, tehát valamennyire a tényleges választói akarathoz közelítik a mandátumkiosztást.
Ezzel az elvvel viszont szembemegy az, hogy a győztesre leadott voksok egy része is az országos listára kerül. Az első és a második helyezett közötti különbség mínusz egy szavazatot az egyéni körzetben nyertes jelölt után is figyelembe vesznek, tehát vannak kétszer hasznosuló voksok. Ez pedig sérti a szavazatok azonos súlyára vonatkozó követelményt, és tovább fokozza a rendszer aránytalanságát. Így nem a vesztest kompenzálják – ami részben az országos lista célja lenne –, hanem még inkább „felülsúlyozzák” a győztest. Egyébként az április 6-i parlamenti választáson a győztes egyéni jelöltek után több mint hétszázezer töredékszavazat jutott a Fideszre, ami legalább hat listás mandátumot eredményezett.
A vesztes egyéni jelöltre leadott szavazatok kompenzálásának alkotmányos indoka a szavazatok lehetőség szerint azonos súlyának elősegítése, hiszen kompenzáció nélkül a vesztes jelöltre leadott szavazatok súlya nulla lenne. Ez viszont semmiképpen nem adhat alapot a „győzteskompenzációra”, hiszen eleve felülsúlyozott a győztes jelöltre leadott szavazat – olvasható az indítványban. Lehetséges alkotmányos indok lehetne viszont a stabil kormánytöbbség létrejöttének elősegítése, de ehhez nincs szükség kétszer hasznosuló voksokra.
A beadványból kiderül, hogy másutt is léteznek a győztest kompenzáló választási rendszerek, de például a sokat emlegetett olasz modellt éppen idén januárban írta felül a római alkotmánybíróság. A döntés indokolása szerint a nyertes felülreprezentálása „nem arányos az elérni kívánt célhoz képest, mivel a szükségesnél nagyobb mértékben torzítja a parlament képviseleti jellegét, nem különben a választójog egyenlőségét, amely annak a képviseleti demokráciának jelenti az érdemi megváltoztatását, amelyen az egész alkotmányos rendszer alapjai nyugszanak”.
Mindezek alapján az indítványozók kérik, hogy az AB semmisítse meg az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény azon pontját, amely szerint töredékszavazat „a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatszám” is. A testület várható döntését illetően az általunk megkérdezett választási szakértők nem kívántak jóslásokba bocsátkozni, mert még abban sem bizonyosak, hogy a panaszt az AB egyáltalán befogadja-e.
Mindazonáltal azt szinte kizártnak tartják, hogy az alkotmánybírák a kifogásolt rendelkezést visszamenőleges hatállyal semmisítik meg, mert akkor a választás eredménye is alaposan megváltozna: a Fidesz kétharmada nem egészen 65 százalékra fogyatkozna. Az sem tűnik valószínűnek, hogy a jövőre nézve minősítenék alaptörvény-ellenesnek a „győzteskompenzációt”, mert azzal a kormánypárt minősített többségének legitimitását vonnák kétségbe.
