Szupervicces ügyben ítélt Magyarország ellen az EU bírósága

A bíróságnak pedig komoly fejtörést okozott, hogy kinek kell állnia a költségeket. A törvényszék ezért az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, bár inkább ne tette volna, mert kínos dolgok derültek ki.

A törvényszék azt kérdezte, a magyar államnak vagy az elítéltnek kell-e megfizetnie a külföldön hozott ítélet elismeréséhez szükséges eljárással kapcsolatos fordítás költségeket. Ezzel kapcsolatban hivatkoztak arra az uniós irányelvre, amely szerint a büntetőeljárás során a gyanúsítottat megilleti a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog, de azt nem tudták, hogy a konkrét ügyben ez alkalmazható-e.

Az uniós bíróság pedig lecsapta a magas labdát. Ítéletében felhívta ugyanis a figyelmet arra, hogy a törvényszék által említett irányelv csak „a büntetőeljárás befejezéséig nyújt a nyelvi nehézségek áthidalásával kapcsolatos garanciákat a vádlottnak". Tehát csak a jogerős ítélet megszületéséig jár ingyen a tolmács.

Utána viszont egészen más a helyzet, mert az elítéltnek semmi dolga nincs azzal, hogy a valamely uniós tagállamban ellene meghozott verdikttel mit kezdenek a saját országában. Erről a közösségi jog egyértelműen rendelkezik: az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer létrehozásáról szóló kerethatározat megmondja, kinek mi a dolga.

A rendszeren keresztül érkezett információk alapján minden tagországnak a saját bűnügyi nyilvántartásában rögzítenie kell, ha állampolgárát a közösségen belül valahol elítélték – szögezte le a luxembourgi fórum. Az uniós bíróság szerint ehhez nem kell külön elismerési eljárás, tehát a magyar szabályozás alapjaiban hibás.

Emiatt az alapkérdés – ki viselje a fordítási költségeket – sem értelmezhető. Tehát fel sem vetődhet, hogy a közösség más tagállamában elítélt magyar állampolgárnak kellene lefordíttatnia a verdiktet azért, hogy itthon priusza legyen.