Némelyek reménykednek abban, amiben Lendvai Ildikó is eheti, láttató Népszava-jegyzetében, hogy „az utca friss levegője betör a szavazófülkékbe", hogy eljön a szavazófükékben világító mobiltelefonok ellenforradalma, hogy trónjára emelje Horváth Imrét, de az összkép egyelőre nem igazolja vissza ezeket a reményeket.
|
| Fotó: M. Schmidt János / Népszabadság |
Belefutunk ugyanakkor az aránylag hamvasabb korosztályok képviselői között egy frissen visszavonult helyi politikusba, az ex-jobbikos Csender Tamásba is a környéken. Csender Angyalföld egyetlen jobbikos önkormányzati képviselője volt, amíg 2012-ben ott nem hagyta pártját, annyira, hogy az önkormányzati választáson már ő is Tóth polgármesterre szavazott, nagyvonalúan eltekintve még a pártállásától is. Most hosszan habozott ő is, eljöjjön-e egyáltalán, de végül – egykori pártjával szembeni minden fenntartása ellenére – leszavazott a Jobbik által leigazolt Urbán Flóriánra. Ennek ellenére ő is balos győzelemre tippel, ahogy errefelé mások is, szerintük Angyalföldön lehetnek Horváth Imre nagy tartalékai.
Az Újpest Városkapu metrómegállótól nem messze végre felfedezhetjük Urbán Flóri plakátjait is, Angyalföldön még egyet sem találtunk. A magyar foci elhúzódó vaskorának nehezen felejthető figurája, az újdonsült közférfiú egy lila sálat tart maga elé „Hajrá lilák"-felirattal, szálfa alakja fölött pedig az olvasható, hogy ő volna „Újpest kapitánya" úgy is, mint 40-szeres válogatott labdarúgó. Errefelé már megsűrűsödnek a Zöldek Pártjának képviseletében induló Ács László plakátjai is, a Schmuck Andor melletti másik örök induló, Szepessy Zsolt hirdetéseit nem találjuk.
A Bródy Imre Gimnáziumnál fél tizenkettő körül már kicsit nagyobb a mozgolódás, de azért bőven elférünk. Első, Fülöp Sándorként bemutatkozó beszélgetőpartnerünk ugyan az MSZP-re szavazott, de hozzá kívánja tenni, hogy ez már nem ugyanaz a párt, mint régen. Aztán ömleni kezd belőle a panasz: 7 éve munkanélküli, annál a biztonsági cégnél, ahonnan legutoljára eljött, máig nem fizették ki, már soha nem fogja látni azt a pénzt.
|
| Fotó: M. Schmidt János / Népszabadság |
A jövedelme havi 25 ezer forint, 61 évesen 84 éves édesanyja nyugdíjából él ő is, hogy neki lesz-e nyugdíja, azt nem tudja. „És most még ezt is el akarják venni"-teszi hozzá valahol félúton a düh és a kétségbeesés között, megmagyarázva mintegy, miért szavazott mégis a „már rég nem ugyanolyan" szocialistákra. Ő ad is nekik esélyt, a mögötte kilépő nő szerint viszont nem nyerhetnek. „Kiss Pétert szerették itt az emberek, nélküle a Fidesz-nek áll a zászló. Az érdektelenség is nekik jó. Pedig nekem mindegy lenne, ki, csak a Fidesz ne nyerjen". Másrészről, viszont fideszes beszélgetőpartnereink sem bíznak a győzelemben, szerintük itt az MSZP-t nem nagyon lehet megverni.
Mindent összevéve ez a délelőtt is azt sejtette, hogy Magyarországon a valódi politikai események nem a szavazófülkékban zajlanak. Észak-Angyalföld és Újpest pontosan érezte a tétet és csendesen átaludni készült ezt a szomorú vasárnapot.
(A Nemzeti Választási Iroda által vasárnap este nyilvánosságra hozott adatok tanúsága szerint Horváth hatalmas fölénnyel megnyerte a megméretést – a szerk.)
