Persze Vajna mindig is filmet akart csinálni, méghozzá „hajóskapitányként”. Kezdettől üzleti szempontok vezérelték, talán ezért nem is kacérkodott soha a rendezéssel, eleve a producerkedést választotta. 1973-ban jött ki első „terméke”, a The Opium Trail, egy B kategóriás akciófilm, mely nagy siker lett (visszahozta a gyártási költségeit a hazai piacon), sőt, még Amerikában is bemutatták. Innentől kezdve beszállhatott volna az ázsiai filmiparba, de Vajna mindig is Amerikában akart producer lenni. Ez azonban nem sikerülhetett egyedül.
A hetvenes évek közepén ismerkedett meg Cannes-ban későbbi cégtársával, a libanoni Mario Kassarral, akivel 1976-ban közösen megalapították a Carolco nevű stúdiót, mely fénykorában több száz embert foglalkoztatott. A Carolco és a Kassarral való együttműködés Vajna aranykora.
A Carolco első két filmje Kanadában készült, mivel ott adókedvezmény járt a filmes befektetések után. Az 1978-as Csendestárs, mely a később a Szigorúan bizalmasért Oscarral jutalmazott forgatókönyvíró, Curtis Hanson első munkája, a rendezője pedig a több Columbo-epizódot jegyző Daryl Duke, igazi gyöngyszem, suspense-szel teli csavaros thriller, noha nem lett igazán kultikus mű belőle. A Carolco másik kanadai mozija, az 1979-es Az elcserélt gyermek is hasonló kategóriába sorolható, remekmű –persze a pszichologizáló horrorok között.
|
Arnold Schwarzenegger, Andy Vajna, Orbán Viktor – Terminátor-találkozó
Varga György / MTI |
A következő nagy lépés Hollywood felé a Budapesten forgatott, John Huston rendezte Menekülés a győzelembe (1981), mely nem mellékesen a Két félidő a pokolban című Fábri Zoltán-klasszikus remake-je volt Sylvester Stallonéval, Michael Caine-nel és Pelével felrázva. Az igazi berobbanás azonban az egy évvel később készült Rambo lett, melyet Vajna és körei is sokszor emlegetnek példaként: a filmkészítés csodájaként. (A Magyar Nemzeti Filmalap igazgatója, Havas Ágnes is szeret példálózni vele.) Számos sztori kering arról, hogy a főszereplő Stallone utálta, hülyeségnek tartotta az egészet, a forgatás elhúzódott, a büdzsével elszálltak, és az első tesztvetítések katasztrófát prognosztizáltak. Aztán nagy siker lett, sőt a Rambo franchise-zá dagadt.
A Carolco független cég volt, Kassar gazdag családja és egy tucatnyi befektetői csoport dobta össze a filmre a pénzt. A befektetők egyfajta vegyes projektcéget hoztak létre és a bevételekből részesültek. Azt, hogy mennyit, senki sem tudja pontosan. Számos befektető és Ted Kotcheff rendező később pert is indítottak Vajnáék ellen, mivel szerintük eltűnt a profit nagy része (főleg az őket illető), melyet az akkoriban gigantikusnak számító 125 millió dollár bevételből reméltek. Mindenesetre a Carolco nagyon gyorsan kinőtte magát, fénykorában még a nagy hollywoodi stúdióknak is komoly konkurenciája volt.
A Rambo sikere nyomán új üzleti modellt alakítottak ki, melyet a mai napig követnek a (nem csak amerikai) független filmek esetében: a leendő forgalmazók előre fizetnek a készülő filmért, legtöbbször csak a forgatókönyv ismeretében.
Az üzlet ment: olyan nagy sikereket gyártott a Carolco, mint a Music Box (állítólag Andy Vajna személyes kedvence), az Emlékmás, a Jákob lajtorjája, az Elemi ösztön vagy a Terminator 2. Igaz, az utóbbi kettőben már nem kapott produceri kreditet Vajna, mivel 1989-ben eladta a részesedését Kassarnak és távozott a cégtől.
Csak találgatásokat ismerünk arról, hogy mi volt ennek a hátterében, de az biztos, hogy az amerikai adóhatóság évekig húzódó vizsgálatot folytatott a cégnél annak számos offshore vonatkozása miatt. 1995-ben csődbe is mentek, amit A kincses sziget kalózai és a Showgirls bukása is magyaráz. A fordulatnak sokan örültek, de legalább annyian csalódottak is voltak, Vajnáék ugyanis egy életre megváltoztatták a szakmát. Sokan a mai napig rájuk mutogatnak, mint akik felverték az árakat: például egymillió dollárt fizettek Joe Eszterhasnak a Music Box forgatókönyvéért, ami akkor példátlan összegnek számított, de így szokták emlegetni Arnold Schwarzenegger 10, mások szerint 14 millió dolláros gázsiját is Az emlékmásért.
Vajna, miután kiszállt a Carolcóból, megalapította a Cinergit, mely kilenc éven keresztül működött. Ebben a korszakában – vagy, ha úgy tetszik, a kifinomultabb ízléssel megáldott Kassar nélkül – már nem igazán tudott Vajna egyenletesen jó színvonalú műveket létrehozni. Igaz, a Cinergi címek közül a Die Hard harmadik része gigantikus siker, a (szintén Budapesten forgatott) Evita, a Tombstone és a Dredd bíró szép bevételt hoztak, ám sok volt az irdatlan nagy bukta is: a Medicine Man, a Nixon vagy Az árnyék-összeesküvés csak szimpla bukás, de Az éj színe és A skarlát betű kínos kudarc. Ezek már-már nevetség tárgyaivá váltak, és Arany Málna-díjakat is kaptak.
A Cinergi 1998-as bezárását követően Vajna ismét összeállt Kassarral, és megalapították a C2 Picturest. Első akciójuk az volt, hogy Budapestre csábították a Columbiát, hogy itt forgassák le az Én, a kémet, ám a produkció nagyot hasalt a pénztáraknál. Nagyon sokat kerestek viszont a Terminator 3-mal és gigantikusat buknak ismét az Elemi ösztön 2-vel, mely csak kis jóindulattal nevezhető filmnek. 2008-ban eladták a Terminator-jogokat és bezárták a céget. Andrew G. Vajna Hollywoodban immár nyugdíjasnak számít, de a karrierjét tovább tudta építeni Magyarországon. Az Orbán-kormány jóvoltából kormánybiztos lett. Kulturális tevékenységét nem igazán lehet sikeresnek elkönyvelni.
– Elsősorban azért vagyunk itt, hogy a reputációnkat helyreállítsuk, és mindenkit megnyugtassunk, hogy igenis lesz magyar filmipar. Ehhez azonban időre van szükség – summázta mondandóját Vajna még 2011-ben Berlinben.
|
Robert de Niróval a Nobu Budapest megnyitóján
Kováts Dániel / Népszabadság |
2013-ra viszont a magyar film piaci részesedése a „piaci statisztika alá” zuhant. Ellehetetlenültek a kisebb műfajok, csődbe mentek az artmozik, megszűntek a filmes szakfolyóiratok – röviden így foglalható össze a kormánybiztos nevével fémjelzett mozgóképes reform eredménye. Persze vannak a folyamatnak előnyei is: például a Vajna által létrehozott állami pénzosztó szerv, a Magyar Nemzeti Filmalap a filmtörvényi változások eredményeképpen függetlenné vált a mindenkori költségvetéstől, mivel éves büdzséjüket a hatos lottó adójának mintegy nyolcvan százaléka garantálja, ez pedig évente körülbelül hatmilliárd forintos tétel. A filmalaphoz eddig mintegy 15 milliárd forint folyt be és kb. nyolcmilliárd sorsáról döntöttek. A többit „fialtatják”.
Andy Vajna 2012-re négy, tavalyra pedig nyolc egész estés nagyjátékfilm bemutatását ígérte. Ezeket a számokat persze nem sikerült tartani, csaknem három évnek kellett eltelnie, hogy ismét legyenek magyar filmek a magyar mozikban. (Az első fecskének ígért Liza, a rókatündér például csak 2015-ben kerül majd a mozikba.) Ez pedig akkora „rés”, hogy nem igazán lehet az ezzel járó károkat helyrehozni, mint ahogy a támogatás nélkül elsorvadt artmozihálózat, illetve a megszűnt szakkiadványok sem pótolhatók már.
Ami pedig biztos: Vajna ismét hadilábon áll a számokkal. Noha korábban azt ígérte, hogy rentábilis filmeket készítenek majd, ez nem igazán sikerült a két „nézőknek szánt” művel, a Coming outtal és a Megdönteni Hajnal Tímeával sem. Az előbbi 285 millió forintba került és 187 millió forint bevételt termelt, az utóbbi 334 millió befektetésével 137,5 milliót.
A kormánybiztos és csapata egy dologban tökéletesen konzekvens: ahol nem látják őket szívesen, ott nem erőltetnek semmit. Mivel a Magyar Filmművészek Szövetsége nem akart korábban együttműködni velük, a Magyar Filmszemle helyett alapított egy Magyar Filmhetet. A filmművész szövetség helyett meg létrehozta a Magyar Filmakadémiát. Azok az elméletek sem teljesen légből kapottak, melyek szerint Vajna egyfajta szuperproducerként tekint magára. Erre a legjobb példa az éveken át húzott Toldi-ügy volt. Miután a filmalap egyszer már támogatta Pálfi György produkcióját, ám a rendező szakmai (?) konfliktusba került Vajnával, nem volt kérdés, hogy ejteni fogják a Toldit, csak az volt a kérdés, hogy mikor. Szakmai körökben az a szóbeszéd járja, hogy Andy Vajna csalódott. A magyar piacon a lehetőségek ellenére nem lettek olyan szereplők, akik az új, magyar Rambót szállították volna. Ettől a ponttól kezdve itt már csak egy kérdés van: Andrew G. Vajna vajon mikor lépi majd meg, amit titokban mindenki vár tőle. Belevág egy újabb filmbe. Hogy megmutassa végre, hogy kell ezt csinálni.
A szerencse kovácsa
– Nézz rá a térképre, ember! Öt kaszinó működtetési lehetőségét kapta meg a kormánytól, s már a rendszerváltáskori újraosztásakor is ott volt. Azóta végig a placcon volt, hol egy, hol több terem üzemeltetésében. Mi az ügyes, ha nem ez? – fakadt ki lapunknak korábban a hazai szerencsejátékpiac egyik volt szereplője, amikor Andy Vajnáról kérdeztük. Vajnának az elmúlt évtizedekben voltak más típusú befektetései is, ám sokkal kevésbé jelentősek, s nem is feltétlenül olyan sikeresek. A főváros látott már Andy Vajnától divatcikkeket forgalmazó üzletet vagy éttermet, ám azoknak idővel vagy leáldozott, vagy szerény eredményt hoztak. Ezek persze a szabad piaci versenyben indultak, a szerencsejátékok esetében viszont egészen más volt a helyzet. Ezeket állami vállalatok és kormányzati döntések tolták szerencsés csillagzat alá.
|
Szeret a Fidesszel ünnepelni
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Ráadásul az ilyen Vajna-barát döntések az utóbbi időben szembetűnően megszaporodtak. Már érdekelt volt Vajna a honi kaszinóüzletben, amikor az ezredforduló környékén új koncessziós szabályozást készítettek elő, ami egyes termekre nagy veszélyt jelentett. A cél az volt ugyanis, hogy csökkentsék a koncessziók számát. Soknak találták azt a közel 20 kaszinót, ami akkor működött az országban. Budapestre csupán két tendert írtak ki. Az első Orbán-kormány alatt a Szerencsejáték Zrt. mellett éppen az a Las Vegas Casino (LVC) nyert, amely Vajna érdekeltségébe tartozott.
2000 májusában a másik nyertes, a „konkurens" Szerencsejáték Zrt. Tropicana kaszinójának megnyitásakor szakmai partnerként mutatták be Vajnát.
Jött a válság. Egyre kevesebb volt az eljátszható pénz. A Tropicana 2009-ben 176 millió forintos veszteséget könyvelt el. A producer részesedését jó pénzért, 245 millióért készségesen megvette az állami partner, a Szerencsejáték Zrt.
Lapunknak a szerencsejáték-ipar több szereplője is megjósolta, hogy a Fidesz győzelme esetén a budapesti „kaszinóélet" a volt producer közelébe kerülne. Jól jósoltak.
|
„Nézz rá a térképre, ember!”
Kurucz Árpád / Népszabadság |
2012 őszén Lázár János bejelentette: vége a hazai nyerőgépüzletágnak, ilyen masinákat többé nem lehet Magyarországon működtetni. A kaszinók kivételével. Ez a lépés Vajnának bő két és fél milliárdot ért. Az ő Las Vegas Casinója 2012-ről 2013-ra 63 százalékkal, 6,8 milliárd forintra növelte forgalmát.
Fél évre rá nyilvánosságra került: a kormány a nyerőgépek miatt kiesett adóforintok pótlása végett újabb kaszinókat kívánt létesíteni. A koncessziókra a korábbi törvények szerint pályázni kellett a versenytársakkal együtt. Az új szabályozással viszont megszületett a megbízható szerencsejáték-szervező fogalma, aki közvetlenül a miniszternek nyújthatja be ajánlatát, az pedig saját hatáskörben, maga dönthet róla. Vajna vállalkozása minősült megbízhatónak, s a Budapestre és környékére kiírt öt koncesszió mindegyikét neki „adományozta" Varga Mihály. (A tárcát nem zavarta, hogy az LVC által leadott saját céghálója – amelyben luxemburgi vállalkozások is feltűntek – nem egyezett meg a lapunk által a luxemburgi cégbíróságtól lekért adatokkal.)
A megbízható szereplőnek az éves koncessziós díj dupláját kell megfizetnie. Sokáig nem fájt emiatt az LVC vezetőinek a feje. A kormánypárt ugyanis azt is törvénybe foglalta, hogy a koncessziós díj összege a játékadóból levonható. Így, ami az egyik oldalon bejön, a másikon ki is röppen az államkasszából. További több százmilliós nyereséget jelentett Vajna cégének, hogy egy huszárvágással a kormányoldal a koncessziós díj áfájának befizetésétől is mentesítette a játékbarlangok üzemeltetőit.
|
Meggízható szereplő
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó képviselő írásban firtatta, miért segíti ilyen aktívan a kormány egy magáncég gyarapodását. Varga Mihály azt felelte: szeretnék, ha a hazai játékkaszinó-piac a lehető legrövidebb időn belül kiemelkedően magas jövedelemtermelő szintet érne el. A roppant cinikus válasz lényege, hogy ez azért fontos, mert így nagyobb tiszta játékbevételt érhetnek el a koncessziós díjat fizetők, ez pedig magasabb összegű játékadó befizetésére ösztönzi őket. Azt már nem tette hozzá, hogy ezt a játékadót a koncessziós díjjal folyamatosan lehet csökkenteni.
Ám hiába minden támogatás, ha egy vállalkozást nem tudnak működtetni. A kaszinók közül többnek már szeptemberben meg kellett volna nyílnia, hiszen a koncessziós szerződés kezdő dátuma az ősz elejére szólt, a koncessziós díjat be kellett volna fizetni – akkor is ha nem nyitott meg a terem. Az állam viszont lemondott a díj befizetéséről, s a LVC K . kérésére január 1-jére tolta ki a koncessziós időszak elejét. Ezzel mintegy félmilliárdos tehertől szabadította meg a filmügyi kormánybiztos érdekeltségét, s ennyitől fosztotta meg az államkincstárat. Eközben az Eurovegas, amely Bezenyén építene szálloda- és kaszinókomplexumot, szépen fizeti a kötbéreket.
A történetnek még itt sincs vége.
Már benyújtottak egy törvénymódosító javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy a koncessziós terhet a koncessziós szerződés aláíróján vagy a koncessziós társaságon kívül egy „harmadik fél" fizesse ki. Semmi nem gátolja, hogy ez egy offshore jellegű cég legyen, vagyis kétes eredetű pénzeket mossanak így tisztára.
