Szennyes ügy: fantomoknak építettek, felelős nincs

Nem tiszta a debreceni szennyvíztisztító ügye Konyhás István / Népszabadság

A rossz tervezésnek és nem megfelelő közpénzfelhasználásnak nincsenek felelősei. Az ügyre Radnai Ferenc debreceni mérnök, vízügyi szakértő hívta föl a közvélemény figyelmét az Agora nevű helyi internetes fórumon. Mint írta, a telep próbaüzeme során az üzemeltetők arra a következtetésre jutottak, hogy ha leállítják az új berendezések egy részét, akkor a tisztító jobb hatásfokot érhet el. A szakértő véleménye szerint egy ekkora bővítés „fölösleges pénzkidobás” volt, hiszen a napi 60 ezer köbméter feldolgozására tervezett üzembe naponta jelenleg is csak mintegy 40-45 ezer köbméter érkezik. Az Agora felületén Ányos József, a Debreceni Vízmű vezérigazgatója válaszolt Radnainak, kifejtette: a városban sorra készültek el az előtisztítók, így a csatornába került szennyező anyagok koncentrációja csökkent, ám – idézzük – „az a döntés született, hogy a támogatási szerződés módosítását kerüljük el a hosszas procedúra miatt”.

A már idézett tanulmány főbb megállapításaival szembesítettük a debreceni városvezetést, s kérdéseinkre megtudtuk: a szóban forgó Környezetmérnöki Tudástár „nem a politikai vezetés számára készült”, annak célja „a tapasztalat megosztása” az oktatásban. A hivatal hozzátette: az önkormányzat a projektről a hazai és uniós döntéshozók véleményezéséből szerzett tapasztalatokat, amelyek „nem tartalmaztak az idézett megállapításokkal összhangban lévő megállapításokat”, az elkészült pályázati dokumentációt az Európai Unió által delegált szakértők vizsgálták és jóváhagyták. A túlméretezéssel kapcsolatos felelősség kérdéséről az önkormányzat közölte: „a kiépített kapacitások túlzott mértékéről nincs semmiféle negatív megállapítás, így a döntés felelősének keresésére nem volt indok”.

A városháza szerint a kapacitások mértékéről csak hozzávetőleg tíz év múlva lehet valós képet kapni, hiszen a közműveket a várható jövőbeli igények kielégítésre tervezik. A hivatal közölte: a város „intenzív iparfejlesztéssel” és „növekvő lakossággal” számol, a jelenleg 100 hektárnyi ipari parki terület 600-700 hektárnyira bővülhet. A cél az, hogy „húsz éven belül az állandó lakosok száma a jelenlegi 207 ezerről 240 ezerre növekedjen, az iparfejlesztés és a lélekszám-gyarapodás pedig megfelelő szennyvíztisztítási kapacitást követel”.

A beruházás tervezése idején Debrecennek előre kellett gondolkodnia, hiszen újabb, hasonló nagyságrendű forrás valószínűleg nem állt volna rendelkezésre, így a projekt „a jövőnek szólt”. Azzal kapcsolatos kérdésünkre, hogy a fölösleges kapacitásokat a városlakók fizetik-e a közműszámlában, az a válasz érkezett: a debreceni csatornadíjak országos viszonylatban alacsonyak, s ezt az alacsony díjat a környező települések fogyasztói élvezik, mivel az egységes üzemeltetés hatására az ottani díjak csaknem húsz százalékkal csökkentek.

Az ügy pikantériája, hogy habár a debreceni szennyvíztisztító fél gőzzel ugyan, de megfelelően üzemel, a hatóságok 2013-ban mégis szennyvízbírságot szabtak ki Debrecenben a kibocsátott szennyvíz sótartalma miatt. A magas sótartalom a helyi fürdőkben használt termálvízből származik, s azért kerül a csatornákba, mert jelenleg a világ egyetlen szennyvíztisztítási technológiája sem alkalmas a termálvízben jelen lévő sók eltávolítására.