Hiába teszik egyre biztonságosabbá a gyártók a nyitott autókat, nem a borulásveszély, hanem a vásárlói divat változása és a szigorodó környezetvédelmi normák miatt egyre kevesebb kabriót adnak el.
Itt a nyár, de jó lenne egy kabrió – gondolhatják sokan, pedig épp a forró napokon kényelmetlen a nyitott autó. Nem véletlen, hogy az északi országokban fogy a legtöbb tető nélküli kocsi, míg a toppiacokon egyre kevesebb kel el belőle. 2007-ben még több mint 830 ezer kabriót adtak el az európai és észak-amerikai piacon, tavaly már csak 444 ezret, miközben rohamosan nőtt a sportterepjárók iránti kereslet: a kategória eladásai meghaladták a nyolcmilliót. Ezek a modellek légkondicionált utasteret biztosítanak, és közben nagyméretű üvegtetejükkel visszaadnak valamit a kabrióérzésből is.
A nyitott autók visszaesésének azonban műszaki és jogi magyarázata is van. A fémtető hiányában ugyanis elvész az önhordó karosszéria fontos merevítőeleme, amit a padlólemezbe épített fémtartókkal pótolnak a gyártók, legalább 200-300 kilogrammal növelve egyes típusok kabrióváltozatának tömegét. A súlytöbblet a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás megugrásával jár együtt, ez pedig rontja a márka flottaátlagát, amit hosszabb távon büntet a jogalkotó. Az Euro-normák szorításában tűntek el az ajánlati listáról azok a négy évszakosnak hirdetett autók, amelyek ponyva helyett fémtetőt emeltek ki a csomagtartójukból.
A kabrió már csak drága mulatság, és a jelek szerint egyre inkább a leggazdagabbak játékszere, második vagy harmadik számú autója lesz. A statisztika azt mutatja, hogy míg a nyitott prémiummodellek eladása még mindig nő (bár csak 0,9 százalékkal), addig az olcsóbbaké 20 százalékot zuhant.
