A kérdésről most is folyik a vita: a Választásirendszer.hu weboldalon Naszódi Márton matematikus – az ellenzéki pártok internetes előválasztási elképzeléseivel kapcsolatban – azzal érvelt, hogy „black box" helyzet áll elő. Vagyis: aki szavaz, nem látja, hogy mi történik a voks leadása után, hanem közlik vele az eredményt, amit az ellenőrzés lehetősége nélkül kell tudomásul vennie. Úgy látja, ha valaki megnyom egy gombot, „kizárólag a rendszer fejlesztőin és üzemeltetőin múlik", hogy az van-e a mögötte, amit a felirat állít.
A hiteles netes szavazást két technikai probléma teszi lehetetlenné – állítja a matematikus. Az első, hogy a rendszer tervezője, üzemeltetője nem ellenőrizhető olyan módon, ahogyan a kézi számlálásnál egymást ellenőrzik a különböző jelöltek által delegált szavazatszámláló bizottsági tagok. A másik szerinte pedig az, hogy egy ilyen netes rendszer kívülről könnyen támadható, és egy sikeres támadás – akár észrevétlenül is – megváltoztathatja vagy teljesen hiteltelenné teheti eredményt. Ezért azt gondolja, hogy a megbízhatóan működő internetes szavazórendszer ma technológiailag éppen annyira valóságos, mint a teleportáció.
Másként látja a helyzetet Sólyom Anna választási szakértő. A portálon közzétett dolgozata szerint matematikailag igazoltan 98 százalékos biztonsággal létezik olyan technológia, amely lehetővé teszi a biztonságos elektronikus szavazást. Ugyanakkor elképzelhető – árnyalja a képet –, hogy „sem politikailag, sem a felelősségteljes állampolgári gondolkodás és nevelés kérdésében nem vagyunk elég érettek a használatára". A bizalomhiányt azonban nem tartja relevánsnak, mert ebből kiindulva a Nemzeti Választási Iroda tevékenysége, illetve a választási eljárásban közreműködő cégek által nyújtott szolgáltatások miatt is aggódni lehetne.
|
Nemcsak a szavazás, hanem a számlálás is egyszerűbb lenne
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Az online szavazás elengedhetetlen feltétele, hogy a választópolgárt távolról is azonosítani lehessen, az összesítés során pedig biztosítani kell, hogy a személyt és az általa leadott voksot ne lehessen összekapcsolni. Emellett az egész rendszert védeni kell a rosszindulatú támadások ellen. Sólyom Anna szerint mindennek adottak a technikai feltételei, s a független szakértők által elvégzett audit megfelelő garanciát jelent arra, hogy kizárják – vagy minimálisra csökkentsék – a visszaélés lehetőségét.
Azt persze nem vitatja, hogy vannak biztonsági rések, hiszen az internetes voksolás esetén nem zárható ki, hogy nem az arra jogosult szavaz, esetleg nem a saját akaratának megfelelő kockába teszi az ikszet, de ez a levélszavazás esetén is valós kockázat. Ugyanakkor a láncszavazás – tehát gyakorlatilag a szavazatvásárlás – ellen sem találtak megoldást, tehát a hagyományos választási rendszer sem tökéletes.
Ennek ellenére – bár rendre felmerülnek aggályok – Észtországban 2007 óta működik a rendszer, s ott a polgár a szavazás előtt elektronikus személyi igazolvánnyal azonosíthatja magát. Az átláthatóságot pedig az segíti, hogy a voksokat fogadó és összesítő nyílt forráskódú szoftver működését bárki ellenőrizheti. Az interneten szavazni egyébként a választást megelőző egy hét alatt bármikor lehet, s a voks tetszés szerint bármikor módosítható, aki meg úgy gondolja, személyesen is elmehet, és akkor a papíron leadott szavazat érvényes. Ehhez hasonló rendszer működik Norvégiában is.
