Az NGM előtti sátorhoz sem jönnek érdeklődni az állami vezetők. A minisztériumba autóval érkező államtitkárok, hivatalnokok ügyet sem vetnek a sátorra, a téren gyülekező fehér ruhás ápolókra meg a sajtómunkásokra. Járókelők alig vannak.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A szegénykórház egy hétig áll a téren, benne napi 24 órás szolgálatban az épp szabadnapos orvosok, ápolók rendelnek. Arra a kérdésre, meggondolták-e, mibe kezdtek, hideg éjszaka vár rájuk, Fabók Ferencné ápolónő, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) aktivistája azt mondja: a körülmények jobbak, mint amilyenek a hétköznapjaik. Estére hoznak társasjátékot, kártyát, elütik majd az időt éjszakánként. Kiderül: már a berendezést se volt egyszerű összeszedni. Munkahelyeik, a kórházak a leselejtezett eszközeiket se adták kölcsön, egy alapítvány segített, hogy végül fölszerelhessék a szegénykórházat. A sátorállítás előtti két napban állt össze az „ügyeletet” adók stábja is. Három sikeres demonstráció után, ezúttal nehezen indultak a dolgok.
Úgy vannak vele, föl nem adhatják, amíg meg nem változnak a dolgok. – Változhatnak-e? – kérdezem tőlük. Kiss László, a FESZ elnöke erre csak annyit felel: nem is értik az ágazatban dolgozók ezt a fajta érzéketlenséget. A céljuk tavasz óta ugyanaz: hogy ráirányítsák a figyelmet a magyar egészségügyi ellátórendszer gondjaira, problémáira, ez most még csak jelzés. De lassan düh és harag is azok felé, akik „érzéketlenül szemlélik”, hogy ez a rendszer lassan teljesen életképtelen lesz. Hozzátette: ők is látják, hogy azok, akik dönthetnek a forrásokról, egészen más döntéseket hoznak, mint amelyeket az egészségügyben dolgozók vártak.
Az Akciószövetség egyik tagszervezete, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, Dénes Tamás szerint azért vannak „hangulatjavító” intézkedések. Ám szerinte ezeket is lassan hozzák meg, „a beteg állapota sokkal gyorsabban romlik, mint ahogy ezek a beavatkozások segítenének”.
Mindenesetre folytatják. Július elsejére, a Semmelweis-napra, az egészségügyi dolgozók munkaszüneti napjára újabb demonstrációra hívják a dolgozókat. Innen a szegénykórház elől mennek a Kossuth térre, a Parlamenthez, hogy erőt mutassanak.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Az első 24 órában csaknem százan mentek be a szükségsátorba beszélgetni – tudtuk meg Kiss Lászlótól, aki Sándor Máriával és még két másik ápolónővel vállalta az első éjszakai műszakot. A szakszervezeti vezető azt mondta, az országgyűlési képviselők közül csak szocialista, illetve jobbikos politikusok voltak kíváncsiak a sátorra. Kiss László szerint jókedvű volt az éjszaka.
Sok süteményt, kávét, de még joghurtot is kaptak a látogatóktól. Az asztalon halomban állt a „beérkezett támogatás”, és ez bizony nem kórházi menü volt, annál sokkal több és finomabb. Jó néhány műszakba induló egészségügyis is beköszönt, a többség a téren átmenő és betérő látogató, de ott volt köztük a grafikus és a szobrász is. Folytatják ma is – mondja Kiss László. A reggeli váltás Miskolcról és Budapestről érkezik.
Pénz, pénz, pénz...
Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár egy hete a parlamentben, az egészségügyről szervezett politikai vitanapon arról beszélt, hogy Magyarországon az orvosok átlagos alapilletménye 326 ezer forint, átlagkeresetük 463 ezer forint, az egészségügyi szakdolgozóké 151 ezer forint, átlagkeresetük 207 ezer forint. A nem szakdolgozóké, de egészségügyben dolgozóké 138 ezer forint és 178 ezer forint az átlagkeresetük. Mint mondta, megállapítható, hogy a nemzetgazdasági átlagot az egészségügyi szakdolgozók átlagkeresete nem éri el, a nemzetgazdasági átlag 90 százaléka, ami 237 ezer forint, az egyéb egészségügyi és egészségügyben dolgozók átlagkeresete ennek 78 százalékát teszi ki. Hozzátette: az ápolók vonatkozásában a bér kezelésének a szükségessége nem megkerülhető. Ez szerinte idő kérdése, de a kormánynak olyan tárgyalásokat kell kezdeni, ami arról szól, hogy ütemezetten, bevállalható nagyságrendben, de hosszú távú bérmegállapodást kell kötni. Egyébként a jelenlegi feszültségek fennmaradnak, és nehezen lesz a rendszer akár irányítható vagy befolyásolható.
