A rét szélén kitűzött osztogatnak, mindenkinek tetszése szerint: „Ápolt vagyok”, illetve „Ápoló vagyok.”
Egy nő botjára támaszkodik. Mint mondja, belerokkant az ágy melletti munkába. Néhány hete műtötték a gerincét. Még nincs ötvenéves, naponta több mázsát mozgat, amikor lepedőt, ágytálat cserél. Ő is elkopott. Azt még maga sem tudja, meddig tud majd menni a többiekkel, de ameddig a lába bírja, ő sétálni fog.
Egy alacsony, sápadt asszony hatéves forma kisfiú kezét szorongatja. Intenzív osztályon dolgozik, leadta az éjszakai műszakot, a fiút nem volt kire hagyni. Hozta. Végül is együtt sétálnak, amúgy még nem voltak a Normafánál, hiába laknak Pesten, efféle mulatságra se idő, se pénz.
|
Vonulás Áder házához
Földi Imre / Népszabadság |
– Nem bírunk többet vállalni. Nem bírjuk, hogy senki nem áll ki értünk, hogy fizetjük a kamarai tagdíjat, de nem látjuk, hogy harcolnának értünk. Nem látjuk, hogy most hol vannak és hol voltak akkor, amikor a szakiskolánkat bezárják – kezdte a beszédét Sándor Mária. Két munkatársát, Kiss Erikát és Kohut Ildikót, akik először álltak ki mellette, maga mellé szólítja. A tömeg tapsol. Háromtucatnyi intézményből érkeztek fekete ruhás demonstrálók, hogy megtegyék a három kilométeres, úgymond rekreációs sétát. Az úti célja a köztársasági elnök Béla király úti háza.
A Normafától szűk utcákon indul meg a menet. Az élen rendőrautók, gyalogos rendőrsorfal, majd utánuk egy magánmentő halad. Sofőrje olykor fölbőgeti a szirénát. A szervezők szerint ugyan vannak köztük állami mentősök is, de nem szervezetten jöttek. Séta közben egy asszony arról beszél, hogy az ő munkahelyén az orvosokat arra kérték a munkáltatók, illetve az orvosi kamara helyi emberei, hogy ne csatlakozzanak, ne jöjjenek. Ő azért látott itt orvosokat a csecsemő intenzív osztályról. Jó, hogy itt vannak.
A menetben a Magyar Rezidens Szövetség elnökén kívül más orvosszervezet képviselője nem is látszik. Dénes Tamás hálapénz bankót osztogat. A „tízezer egység hála” feliratú, dollárra emlékeztető szórólap támogatást kér a hálapénzmentes orvosláshoz. Ebből minden szembejövő autós kap. A normafa utcai idősotthon sarkán egy asszony támaszkodik a botjára. Erősen kapaszkodik a kerítésbe is: veletek vagyok – mondja, de menni nem tudok. Az előtte elhaladók megtapsolják. A Svábhegyi villák utcáiban előkerülnek a sípok, kézi szirénák. Még egy trombita is. Gazdája, azt mondja: a padláson találta. Elhozta, mert pont olyan, mint a magyar egészségügy: ütött-kopott, fals a hangja.
|
Tizenkét pontban fogalmazták meg a követeléseiket
Kovács Klára / Népszabadság |
A tömeget egy-egy sarkon megállítják a rendőrök, ne húzódjon nagyon szét a sor, ahol lehet, legalább félsávon mehessenek az autók. A sofőrök olykor dudálnak, visszamosolyognak a rezidensszövetség hálapénz bankóját osztogató nővérekre. Van olyan is, aki fölhúzott ablaka mögül még a szemkontaktust is kerüli a sétálókkal. Az egyik fekete pólós nővér szerint hiába, no, mert egyszer mindenki a kezükre jut. Jobb lenne, ha még most segítené egy mosollyal őket, hogy mire odakerül: normálisabbak legyenek a körülmények – teszi hozzá.
Az ősz hajú, óvatosan haladó asszony már nem aktív, de valamikor maga is gyerekintenzíves ápolónőként dolgozott, éppen úgy, mint Sándor Mária. Büszke a fiatal nőre, mert ki mert állni, és oly sokakat maga mellé állított. Mint mondja: minket még szolgálni tanítottak, és nem beszélni, nem is mertünk soha szólni az igazunkért. El is vesztettük a veszélyességi pótlékot, és mindenki azt gondolja, jól van az úgy, ha egy ápolónő 12 órás műszakok mellett, havi nettó 80 ezret visz haza. Azért is jöttem, hogy megmondjam: amit elkezdtek, az jó, nem szabad abbahagyni.
A menetben figyelemfölkeltő hangszerből széles a választék, a gyerekek még fedőket is hoztak. Egy-egy sarkon rigmusokat is skandálnak: Itt vannak az ápolók! Itt vannak az ápolók! A legtöbb házon lehúzott redőnyök fogadják a hangos sétát. Itt-ott kiállnak az emberek az erkélyre, s van ahonnan vissza is intenek. Egy eklektikus stílusú palota előtt a Béla király úton aztán többen meg is állnak. Találgatják, kinek is lehet ilyen háza, mennyi a fűtésszámlája.
A séta hosszú volt a Normafától a Béla király útig. Áder János rezidenciájának kapuja előtt mintegy 50 méterrel rendőrsorfal állja útját a tömegnek. Innen csak a bejárat látszik. Sándor Mária Áder János múlt év végi, neki küldött válaszleveléből olvas egy részletet. Azt, amelyben a köztársasági elnök arról tájékoztatja: mennyire szigorú szabályok korlátozzák abban, hogy az ápolók béréért és béren kívüli juttatásaiért bármit is tegyen. Sándor Mária ennek ellenére még egyszer, innen a rezidencia elől megint azt kéri, hogy a köztársasági elnök tegyen valamit. Azért Áder, mert őt még most is nagyon tiszteli.
Mozdul a tömeg, vannak, akik indulnának, amikor Sándor Mária a Himnuszba kezd. Némi tétovázás után a tömeg bekapcsolódik, énekelnek. Néznek a kapura, hátha meglátta őket a köztársasági elnök, és lejön közéjük, legalább köszönni. De csak a sorfalat álló rendőröket lehet látni. Végül lassan megindulnak az Istenhegyi út, a 21-es busz megállója felé.
