galéria megtekintése

Sándor Mária: Ha Orbán Viktor viszi a gyűlölet kampányát, akkor mi szeretetkampányt csinálunk

85 komment

Danó Anna

Sándor Mária újra járja az országot. Ezúttal két kisbusz és két „telekocsi" is indul 30 emberrel a Nagyvárad téri kórház parkolójából. Nehézkesen, mert a két nagy tévé, amely most a segélyszállítmány része, nemigen fér be a húsz zsák ruhanemű és a több tíz kilónyi élelem mellé. Néhány férfi azért megpróbálja a lehetetlent, átírni a fizika törvényeit, de végül belátják oda arra a helyre ahová szánták, nem fér be a két nagy monstrum. Az utastérben helyezik el azokat is, a padlón már amúgy is ott van egy óriásszőnyeg.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

Ez az országjárás kicsit más, mint a korábbi, amelyre csaknem egy éve a Népszabdság ugyancsak elkísérte a fekete pólós nővért és társait. Arra azért indultak ­ , hogy – miként Sándor Mária fogalmazott ­ – „bemozdítsák a civileket". Akkor Debrecenbe ment egy busznyi feketepólós, hogy az őket kísérő Eleven Emlékmű csoporttal leültessék az embereket, és arról beszélgessenek: elégedettek-e az egészségüggyel, segítsenek jóra fordítani, ami nem működik benne.

 

Most már nemcsak az egészségügy Jeanne d'Arc-jai ülnek a buszban. Itt van Köves Nóra emberi jogi szakértő, Bitó László orvos-kutató, író, Mendrey László, a pedagógus szakszervezetének vezetője és még jónéhány civil, akik az elmúlt másfél évben csatlakoztak Sándor Máriához. Az utazók már nem egyetlen szervezetet, hanem több civilmozgalom társulását, a Magyarországért Mozgalmat képviselik. Az új ernyőszervezet a nyáron alakult, most debütál.

„Rájöttünk, hogy pusztán a betegellátásért, a jobb egészségügyért küzdő ágazati szervezetként kevesek vagyunk ahhoz, hogy megmozdítsunk egy országot, csak összefogva tudunk továbblépni” – magyarázza Sándor Mária. Hozzáteszi: rengeteg a szegény, a kisemmizett, hozzájuk mennek,

el akarnak jutni azokra a településekre, ahová a kormánymédián kívül más információ nem jut el.

„Odavisszük a médiából kiszorult közbeszélőket. Azért megyünk, hogy megszólíthassuk azokat, akik elvesztették a reményüket. Már most csaknem tucatnyian csatlakoztak az új tömörüléshez: Sándor Mária Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság, Varga Andrea szociológus-védőnő, Mendrey László tanár, Kiss László ápoló, az 5.12 Tiszta Egészségügyért Szakszervezet vezetője, Horgas Péter, a Nemzeti Minimum alapítója, Iványi Gábor lelkész, továbbá Pilz Olivér és Pukli István a Tanítanék Mozgalom képviselője. Csatlakozásra vár a Ligetvédők, és a kéményseprők szakszervezete."

Fotó: Koncz György / Népszabadság

Miskolc felé haladunk. Az első állomás a hejcei Borsóheggyel szemközt lévő, abaújkéri vadászkastély. Ez ad otthont annak a 140 gyereknek, akit a környék több tucat falvából Iványi Gábor gyűjtött össze. Egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 2005 óta tartja fenn Abaújkéren a Wesley János Általános Iskolát és Szakiskolát, ahol működik még családi napközi és óvoda is. A kisbuszok ide hozzák a látogatókat és az adományokat is.

Mire a társaság megérkezik 130 gyerek már megette az első „adományt”, Tóth Zoltán budaörsi paprikás krumpliját.

Az egykori belügyi államtitkár (ma már végzett szakácsmester) befogta a munkába az iskola apraját-nagyját. De előtte még választójogi alapismeretkre okította az idősebbeknek,

Varga Andrea védőnő a nagylányokkal szexuálpszichológiai kérdésekről, a kisebbekkel Köves Nóra emberi jogi szakértő például az idegenek befogadásról beszélgetett.

Hábetler András pedig az operákhoz csinált kedvet. Nem csak mesélt Papegenóról, a lányokra vágyó madarászról, hanem meg is szólaltatja az operát. Szavaiból Don Giovanniról is kiderült, hogy nincs sok különbség közte és a nézők között ücsörgő hat éves János között, mert hiába nincs egyikükben sem semmi különös, mégis bolondulnak értük a nők.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

Ebben az iskolában fontos pedagógia szabály: gyerek nem maradhat éhes. Mindezzel együtt senkinek nem adnak ingyen semmit. Akinek az a feladata, hogy tanuljon, annak ez kutya kötelessége.

A vadászkastély emeletén van a különleges családi napközi, errefelé ugyanis nem ritka, hogy a lányok tizenévesen gyermeket szülnek, aztán otthon maradnak a babával, és kimaradnak az iskolából. Rosszabb esetben kimarad a baba édesapja is. Itt viszont vigyáznak a kicsikre, apjuk-anyjuk pedig tanulhat az iskolában.

Arról, hogy a gyerekek mérhetetlenül szegények, senkit nem kell győzködni. Kilencven százalékuk cigány, tíz-tizenöt százalékuk pedig nevelőszülőknél él. Sándor Máriát és a kisbuszok utasait végigvezetik az épületen, kiderül, hogy

vannak, akiknek a szülei heti öt napra csak egy váltás ruhát tudnak biztosítani, a kollégiumi szekrények szinte üresek. Nincs nagyon mit beletenni.

Idekerülnek a Magyarországért Mozgalom adományai is, amelyek minden darabját civilektől kapták. Volt aki tárgyakat küldött, és volt aki ezer, kétezer forintot adott. A pénzből vettek az iskolának két kerámiatáblát. Ezt nyomban föl is szerelik.

Buszra szállunk, hogy odaérjünk Miskolcra a délutáni fórumra.

Amikor bejelentettük, hogy a civil mozgalom országjárásra indul, Orbán Viktor miniszterelnök is éppen azokban a napokban jelezte, hogy ő is országolni megy. Akkor azt mondtuk, ha ő viszi a gyűlölet kampányát, akkor mi meg szeretetkampányt csinálunk. Iványi Gábor is az emberek szeretetéből él, azt gyűjti és osztja újra. Éppen úgy, mint ahogyan teszi majd ezt az új mozgalom - mondja Sándor Mária. „Szükség van ránk, mert miközben a kormányzati propaganda azt állítja 100 milliárdos bérfejlesztés van az egészségügyben, a valóságban ezt a pénzt négy-öt év alatt tervezik erre a célra költeni. Most például a régiek közül sokan azért nincsenek a buszon – mutat körbe –, mert havi 280 órát kell dolgozniuk, nincs aki beálljon a műszakokba. Éppen a napokban mondta az egyikük, hogy egyre tragikusabb a helyzet, és sokkal nagyobb a baj, mint volt tavaly vagy tavaly előtt.

Az egyik buszon ülő ápolónő, aki néhány éve már kozmetikusként dolgozik, arról mesél, hogy nemrég veszítette el a közeli ismerősét, akit a rák vitt el. Rokonai vidéken éltek, maga kísérte a vizsgálatokra, kezelésekre a férfit. Ám hiába voltak jó kapcsolatai, a beteg kezelését későn és hibát, hibára halmozva kezdték el. Tehetetelenül kellett végignéznie, hogyan hal meg a rosszul szervezett hazai egészségügyben. A legtöbb amit tehetett, hogy bejárt hozzá és ápolta. Gyakran azt sem lehetett tudni, melyik orvos betege, ki irányítja a kezelését.

„Nem hordok ékszert. Ezt az ezüstláncot, amelyet a nyakamban látsz, attól a 12 nővértől kaptam, aki nemrég egy németországi kisvárosba ment el dolgozni”

– veszi vissza a szót Sándor Mária. ­ Amikor megérkeztek, a kisváros lakói kimentek elébük és megtapsolták őket, hogy jöttek. Van olyan köztük, aki egyelőre a nyelvtudás hiánya miatt csak négy órában dolgozhat segédápolóként, négy órában nyelvet tanul. Eddig, a néhány hónap alatt félmillió forintot mégis félre tudott tenni. S ha meg lesz a nyelvvizsgája, kétszeres bért kap.”

Nem lehetett tovább halogatni, hogy fölvállaljuk: politizálunk

– kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss László ápoló, az 5.12 Tiszta Egészségügyért szervezet vezetője, de nyomban el is határolódik a pártoktól. Mi az ucáról azt látjuk, hogy az államtitkár gondban van, ő összeszedett öt pontot, melyben markáns változásokat ígért, de a magának szabott határidőből már ki is csúszott. Nincs egyszerű helyzetben, mert szakpolitikusként hiába próbálná rendbetenni az ágazatot, a kormányzat folyton beleszól. Soha nem volt nagyobb szükség a karakteres érdekvédelemre, mint most. Új arcokat keresünk, olyanokat, akik ott vannak a terepen, de képesek tartani a távolságot a pártpolitkusoktól.

Úgy számolnak, hogy a Magyarországért Mozgalomnak már most 4000 bejegyzett tagja van és napról napra nagyobb az érdeklődés.

Széplaki Sándor, aki nyugdíja mellett aktívan dolgozik, azt mondja, az RTL Klub Házon kívül adásában látta Máriát, nem sokkal utána a Kossuth téren személyesen beszélt vele, azóta ha teheti, jön a csapattal. Nem akar alattvalóként élni, és azt gondolja Sándor Máriék mozgalma ezt megadhatja neki.

Megérkezünk Miskolcra, a meghirdetett civil fórumig van még fél óra a sétáló utcában fölismerik Sándor Máriát, Simogatják, váltanak pár szót vele. Többen tőle hallják először, hogy a fürdő épület kupolája alatti teremben ötkor fórum.

Sokan érkeznek, mire öt lesz, csaknem tele a terem. Jöttek a kockásingesek, az öltönyös-nyakkendős férfiak, ápolt külsejű, érett asszonyok. Sándor Mária nekik is azzal indít, eljött az idő, hogy nyíltan fölvállalja mindenki, hogy hajlandó a közösségért szólni. Mesél Iványi Gábor iskolájának gyerekeiről, megköszöni az adományokat, amelyeket az emberek támogatásának köszönhetően odavihettek nekik. Atán szól arról is, hogy a mozgalom az egyetlen esély arra, hogy a kormány lépéseinek kritikája eljusson az emberekhez, mert az ellenzék elveszítette hitelét.

„Ha a pártoknak nem megy, akkor a civileknek kell megoldaniuk a problémákat” – folytatta Sándor Mária szavait Tóth Zoltán. Az egykori belügyi államtitkár egyebek mellett beszélt arról, hogy van-e valódi több párt rendszer, működik-e van-e valódi a hatalom megosztás a kormány és az ellenzék között, vannak-e politikai szabadságjogok, egyenlő-e a választójog, s milyen az a választási eljárás, amelyben társadalmicsoportokat (például közmunkásokat) lehet irányított döntésre bírni.

Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom képviselőjeként azt mondta: ő azért van itt, mert egy civil mozgalom tagjaként egyszer már sikerült tematizálni a közbeszédet. Azon kívül, hogy mindenki tudta, a gyerekeink valamennyi nemzetközi mérésen rosszul teljesítettek, most azt is tudja mindenki, miben van a lemaradás. Az oktatás ügye azért fontos, mert ez az, ami kihúzhatja a csávából a felnövekvő generációt. Beszélt arról, hogy mindenki maga felelős azért, ha környezetében tűri a gyülöletkeltést, a kirekesztésre uszítást.

„Nem tudom, hogyan fogjuk a gyerekeinknek elmagyarázni”

– vette át a szót Mendrey László, hogy gondolkozzanak a saját ügyeikben és akkor is joguk van eljárni, megszólalni, ha senki nem akarja őket meghallgatni. „Hogyan veszük rá őket minderre, amikor mostanra a politika szitokszóvá vált, és maguk politikusok tették azzá. Pedig a politika a legszebb szó a világon, mert a polisz, a közösség ügyeivel való törődést jelenti."

„Nem lehet tűrni, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek csak pofonokat kapnak. Ezt nem hagyhatjuk” – mondta Varga Andrea védőnő, szociológus. Hozzátette: szétverték az egészségügyet, a szociális rendszert, miközben ezek szolgáltatásaira egyre nagyobb szükség van. Nem lesz lassan ember, aki rányissa az otthonukban még önálló éltevitelre képes idősekre az ajtót. „Ő azért van itt ­ hogy mint mondta: szóljon, nem hagyja magát megfélelmlíteni, és beszéljen arról, hogy vannak emberek, akik másként gondolják. Azt szeretné, ha mások is merítenének bátorságot, hogy kiálljanak érdekeikért.

A fórumon Kovács Gábor a közönség soraiból azt kérdezte, a mozgalom képviselői szerint van-e esély arra, hogy 2018-ban fordulat következzék be és „resturálódjanak" a demokrácia alapintézményei. Tóth Zoltán erre nem látott esélyt. A férfi erre azt kérdezte: mi a céljuk mozgalommal? Mendrey úgy reagált, hogy nem tud mást mondani, minthogy szükség van a folyamatos nyomásgyakorlása, mert csak ezzel lehet kikényszeríteni a változásokat. „Nem tudok mást mondani, jöjjenek velünk, kockás ingben, fekete pólóban, de legyenek ott!” Hozzátette: a választási szabályok szerint ez a kormány megdönthetetlen, három megoldás van, az első kettő nem játszik, a harmadik meg a forradalom, azt meg nem akarjuk. Helyette elmondjuk, bemutatjuk, hogy min kéne változtani, önök meg menjenek haza és mondják el a szomszédaiknak, az ismerőseiknek, hogy fontos most összefogni. Egymáson segíteni.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

Sándor Mária szerint itt az ideje, hogy az emberek alakítsanak felolvasó klubokat, sakk-köröket, adjanak másoknak, ha tudnak és fogadják el mások önkéntes segítségét, mert ha az állam nem képes ellátni a feladatait, akkor a civilekre van szükség.

A vitához Bitó László orvoskutató, író annyit mondott: nem szabad feladni 2018-at, lehet hogy nem lesz esélyünk akkor még a demokrácia helyreállítására, de az is lehet, hogy ez lesz az utolsó esélyünk.  És  még szó esett arról, hogy miért csak Sándor Mária kockáztatja az egzisztenciáját, volt aki azt is megkérdezte hol van Pukli István.

Hazafelé a kisbuszban Sándor Mária arról beszél, hogy ő nem politikus, és nem is válhat azzá, ugyanis csak az a dolga, hogy rátaláljon azokra az emberekre, akik alkalmasak a politikára.

Arra a közbevetésre, hogy de mégis politizál, csak annyit mond: Civil vagyok és változást akarok. Mi mást tehetnék?

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.