Mira azt mondta, már az első nap olyan érzése volt, mintha egy szektában élne, ahol épp agymosást készülnének elvégezni rajtuk; „ti most kiszabadultatok a családi környezetből, azt csinálhattok végre, amit akartok, hát akkor igyatok, lazuljatok, vaduljatok”. Aki ott volt, nem akart kilógni a sorból, nem akart rossz arc lenni. Mira éjfél körül rosszul lett. Nem tagadja, hogy ivott ő is rendesen, de ez a rosszullét más volt, mint amikor csak szimplán berúg. Égett a karja, erős fájdalmai voltak, meg van róla győződve, hogy valamiféle drogot keverhettek az italába. Egy időre elvesztette az eszméletét.
Amikor magához tért, már a szobájában hanyatt feküdt az ágyán. Egy fiú ült rajta és maszturbált. Mira képtelen volt védekezni. De még csak segítséget kérni is, amikor valaki rájuk nyitott, majd „ja, bocs” felkiáltással azonnal tovább is állt. Aztán valahogy mégis sikerült kivergődnie a fiú alól, és kirohanni a szobából.
Később a fiú mindezt félreértésnek nevezte, azt mondta, félreértette a lány jelzéseit, ő csak nyomult, semmi több. Mira szerint a tagbaszakadt biztonságiakban több együttérzés és megértés volt vele szemben, mint a jövő bíráiban, ügyészeiben és ügyvédeiben. Egyszer felajánlották neki, hogy elviszik az erőszaktevőt a parkoló félreeső szegletébe, de ő nemet mondott az ajánlatra.
A HÖK helyben vizsgálódni kezdett, de Mirának az volt az érzése, hogy az egész csak alibiből megy, főleg, hogy őt nem is értesítették róla, csak véletlen járt a recepciónál, amikor a HÖK-ösök visszanézték a szállásul szolgáló diákhotel biztonsági kameráinak a felvételeit. Azon, mint mondta, látható volt a srác, aki rámászott, amint több szobába is benyit, majd elidőzik Mira szobájában, s az is, ahogy ő kimenekült onnan.
Az érintett HÖK-ösök nem egészen így emlékeznek a történtekre, nyilatkozni azonban névvel egyikük sem akart. Szerintük „Mira” rosszul lett, és egy srác felkísérte a szobájába, ahonnan alig egy perc elteltével távozott. Azt is mondják, hogy ők felajánlották a lánynak, hogy legyen ügy az esetből, de ő nem akart feljelentést tenni.
Ezt az index.hu cikkében Mira is elismerte. Azonban a helyzet ennél kissé bonyolultabb. Bő másfél hónappal az eset előtt lépett hatályba az új Btk., amely már hivatalból üldözendő cselekményként nevesíti, ha valaki ellen védekezésre képtelen állapotában (akár ittasan, akár valamilyen drog, vagy más bódító szer hatása alatt) válik szexuális bűncselekmény áldozatává. Azaz, a szervezőknek, illetve az esetről szintén tudomással bíró biztonsági szolgálatnak akkor is meg kellett volna tennie a feljelentést, ha Mira „nem akar ügyet csinálni a történtekből”.
Az ELTE két hete ezt meg is tette. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság pedig elrendelte a nyomozást, de a cselekmény minősítéséről egyelőre nem nyilatkoznak. Az ELTE dékánja egyidejűleg fegyelmi eljárást kezdeményezett az ügyet úgymond eltussoló HÖK-ösök ellen. A joghallgatók több sztárügyvéd kíséretében kedden jelennek meg a hallgatói fegyelmi tanács előtt. A „vád” szerint rosszul kezelték az ügyet, nem egyetemi polgárhoz méltón jártak el.
Kérdés, kinek a kötelessége lett volna feljelentést tenni – jegyezzük meg: Mira akarata ellenére – a rendőrségen. Mert az lehetséges, hogy a joghallgatók rosszul tudták a jogot, megfeledkeztek a pár héttel korábban hatályba lépett Btk. új rendelkezéseiről, de mint egyikük elmondta, azzal tisztában voltak, hogy a lány vallomása nélkül merő vádaskodás lett volna a feljelentésük, amit semmivel sem tudtak volna alátámasztani.
Ez persze így nem teljesen igaz, hiszen a történteket többen ismerték, és Mira többeknek is elmondta, hogy nem akar ügyet csinálni az esetből, amiből egyenesen következik, hogy eset tehát volt. Más kérdés, hogy mit kezdett volna a történtekkel a rendőrség akkor, és mit tud kezdeni vele most, egy év távlatából?
A jó hírét csorbító diákjaival szemben az idei nemi erőszak kapcsán keményen fellépő és várhatóan a tavalyi ügyben is szigorú szankciókat alkalmazó ELTE egy gondolat erejéig sem vetette fel még a biztonsági szolgálat felelősségét. Ez a pellengérre állított „rendezőknek” is feltűnt. Egyikük szerint nem véletlen, hogy velük vitetik el a balhét, miközben sokan milliókat kerestek a gólyatáborok szervezésén, anélkül, hogy egy gombostűt arrébb tettek volna.
AZ ELTE Egyetemi Hallgatói Önkormányzata egy 2011-es keretszerződés alapján 100 milliós keretszerződést kötött 2013. augusztus 7-én a Budapest Party Service Kft.-vel a kari gólyabálok megszervezésére és catering szolgáltatására. A cég a rendezvények lebonyolításába bevonta az e téren nagy tapasztalattal bíró ELTE Egyetemi Szolgáltatásszervező Kft.-t, az ELTE kizárólagos tulajdonában lévő – ez év tavasza óta felszámolás alatt álló – cégét. Ez a cég szerződött egy magánvállalkozóval a biztonsági szolgáltatásokra.
Hogy miért nem közvetlenül az egyetem cége rendezte meg a gólyabált, ha egyszer alvállalkozóként mégiscsak ő rendezte azt? Erre is van magyarázat. Az ELTE kommunikációs illetékese, Fábri György szerint a cég anyagi helyezte miatt nem tudott elindulni a közbeszerzésen. A nyertes cég viszont tisztában volt azzal, hogy ők a legjobbak, ezért fogadta fel őket alvállalkozóknak.
„Világos”.
A HÖK-ösök szerint egy bizonyos Baldur Kft. volt a rendezvény biztonsági cége. A céget azonban csak novemberben alapította meg társával Kovács Tamás, augusztusban még nem létezett, ezért is szerződött Kovács vállalakozóként az egyetem kft-jével. Ennek ellenére a 2013-as jogi kari gólyabál már szerepel a cég referenciái között; igaz, a meglehetősen kevés információt tartalmazó honlapjuk szerint a Baldur már 2012 óta működik.
Kovács írásos megkeresésünkre e-mailben elhárította magától a felelősségét. Ők, mármint az egyetem cégével szerződött biztonságiak, csak a rendezvényekért feleltek, a szállásnak saját biztonságijai voltak. Lehetséges, csakhogy a gólyatábor biztonsági cége (vállalkozója) egyetemlegesen felel az esemény biztonságáért. Egy a magánbiztonsági piacon jártas szakértő szerint a rendőrség vagy a bíróság előtt nem fog megállni, hogy „ott nem mi voltunk az illetékesek” . Be kellett volna vonniuk a munkába a szállás biztonsági szolgálatát, és ezt jelenteniük kellett volna a területileg illetékes rendőrségnek. Ugyanott, ahol a Mirát ért szexuális erőszakot is.
Már ha az ügy eljut a bíróságig, és nemcsak az egyetem kérdezi meg a vele jogviszonyban álló hallgatóit, hogy miért nem jelentették, amit a törvény szerint jelenteniük kellett volna, az arra illetékesek másoknak, így a biztonságiaknak is felteszik ugyanezt a kérdést. Már csak a jog előtti egyenlőség elvének kedvéért is.
De ennek kicsi az esély. Az ELTE cége felszámolás alatt, így az egyetem, amely ebben az ügyben amúgy sem a saját cégével, hanem a Party Servizzel állt jogviszonyban, nem kérheti számon a megbízottja alvállalkozóját, hogy az ő alvállalkozója miért nem a törvénynek megfelelően járt el. Hiszen a felszámolás alatt álló cégnek már nincs kérdőre vonható igazgatója...
Szép ez a mi jogunk, ha valaki meg akarja magyarázni, hogy kit miért nem tud felelősségre vonni. Már csak az a kérdés, hogy vajon ez a jogi akadály szerepel-e az ELTE rendőrségi bejelentésében. Mert, ha akarja, a nyomozóhatóság megkérdezheti azt, amire az egyetemnek nincs joga.
