A bankcsapdások kezdeményezésének hátterében az áll, hogy szerintük a közjegyzők napi egymilliót, a végrehajtók pedig évente akár egymilliárdot is keresnek, ezért úgy gondolják, jobb lenne, ha ezt a pénzt nem ők tennék zsebre, hanem az a költségvetésbe folyna be.
Az NVB ezt a szempontot aligha vehette figyelembe – mellesleg a jövedelmeket illetően az állítás erősen túlzó –, sőt éppen ellenkezőleg érvelt: ha a referendum eredményeként a közjegyzői vagy végrehajtói rendszert teljesen át kellene alakítani, az olyan sokba kerülne, hogy a költségvetési törvény módosítására lenne szükség. Erről pedig népszavazás az alaptörvény szerint nem dönthet.
A testület a határozatában arra is felhívta a figyelmet, hogy a közjegyzők vagy végrehajtók jogállásának, illetve tevékenységük kereteinek meghatározása az országgyűlés feladata. A parlament hatáskörébe tartozó szervezetalakítási kérdésekben pedig szintén nem lehet referendumot tartani. Az Alkotmánybíróság korábbi döntései alapján e körbe tartozik egy szerv – például a közjegyzői és végrehajtói kamara – létrehozása vagy megszüntetése is.
Ha eredményes lenne a népszavazás, az a választási bizottság érvelése szerint szükségképpen maga után vonná a közjegyzői és végrehajtói önkormányzati szervezetrendszer teljes átalakítását, hiszen állami alkalmazottak esetében a kamarákra a jelenlegi formában bizonyosan nem lenne szükség.
Nem támogatják a közvetlen demokráciát
Az NVB a jelenlegi formájában éppen egy esztendeje állt fel: az Országos Választási Bizottság helyébe lépő testület kizárólag a kormánypártok által támogatott tagjait tavaly szeptember 30-án választotta meg a parlament kilenc esztendőre. Megbízatásuk így 2022-ig szól, tehát még két parlamenti és a most hétvégin kívül egy önkormányzati választást vezényelhetnek le. A bizottság eddig ötven-hatvan körüli népszavazási kezdeményezésről döntött, és valamennyit elutasította. Leginkább azzal érveltek, hogy a referendumra bocsátandó kérdést nem egyértelműen fogalmazták meg, ami általában igaz is volt.
Tömegesen próbálkoztak például a devizahitelesek érdekében népszavazást kezdeményezni, és szerették volna elérni, hogy rögzítsék az árfolyamot, függesszék fel a végrehajtási eljárásokat, a végrehajtást kössék bírósági ítélethez, biztosítsanak az adósoknak ingyen jogi képviseletet. Ezek a kísérletek többnyire a tényleg nem túl szabatos fogalmazás miatt buktak el. Előfordult persze, hogy a mindenki számára világosnak tűnő fordulatokat – ilyen volt többek között maga a devizahitel fogalma – sem találták elég egyértelműnek. Több alkalommal a menekültekkel kapcsolatos szabályokat szigorították volna főként úgy, hogy korlátozzák a mozgásszabadságukat. Az NVB-ről ezek a kérdések is lepattantak, mert a menedékesek alapvető jogait uniós jogszabályok határozzák meg.
Elutasította a testület azt a kísérletet is, amelynek eredményeként a miniszterelnököt csak két ciklusra lehetne megválasztani, mondván, ehhez az alaptörvényt kellene módosítani, amit referendum útján tilos kezdeményezni. Ezt kerülte volna ki egy másik kezdeményező, aki ezzel állt elő: „Egyetért ön azzal, hogy a demokrácia alapelvének megfelelően a magyar állampolgárok népszavazással bármiről dönthessenek?" Ám ez megint érintené az alkotmányt, tehát nem engedték át.
Paks is napirenden volt néhányszor. „Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne létesüljön új atomreaktor?" – ezt az időközben megszűnt népi kezdeményezés keretében vetette volna fel valaki, de itt megint a fogalmazással volt baj. Az NVB szerint a kérdés ebben a formában azt sugallja, hogy kötelező erejű népszavazásról, és nem a parlament által csak megtárgyalandó ügyről van szó.
Nem járt jobban Szigetvári Viktor, az Együtt társelnöke és Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke sem. Ők azt kérdezték volna: „Egyetért-e ön azzal, hogy az államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon?"
A beadvány nemzetközi szerződésbe ütközik – mondta ki a bizottság, és a kezdeményezők kifogását később a Kúria, majd az Alkotmánybíróság is elutasította. Igaz, volt olyan különvélemény, hogy érdemes lett volna a beadványt az alkotmánybíráknak érdemben vizsgálniuk, hiszen az aláírásgyűjtő ív benyújtásakor még nem volt olyan egyezmény, amelynek alapján a kérdés tiltott tárgyat érintene.
