A kormány bejelentette: aláírták a megvalósítási megállapodásokat Oroszországgal a paksi bővítésről, a dokumentumok tartalma (így a beruházás ára is) azonban üzleti titok. Az EU által erős fenntartásokkal kezelt magyar-orosz nukleáris együttműködésből ki lehet ugyan hátrálni, ennek költségeit azonban a magyar félnek kell állnia.
Lapunk értesülései szerint a Paks II projektcég vezetői írták alá (vélhetően Moszkvában) azt a három megvalósítási megállapodást, amelyek a tervezett paksi bővítés részleteit rögzítik. Az Oroszországgal kapcsolatos friss fejlemények fényében elkapkodottnak tűnő megegyezés súlyos konfliktusforrássá válhat Magyarország és az EU között: az Európai Bizottság eljárást folytat Magyarországgal szemben a tiltott állami támogatás gyanúját fölvető hitelkonstrukció miatt, és ilyenkor – a beadvány befogadásától a Bizottság döntéséig – az uniós jog alapján nem lehet újabb lépéseket tenni a megvalósítás felé. Úgy tudjuk, erre írásban is felhívták a magyar kormány figyelmét Brüsszelből.
Fotó: Paksi Atomerőmű / Sajtóosztály |
A jelek szerint az Orbán-kabinet nem törődik sem a beruházás sorsát érintő uniós jogi procedúrákkal (a napokban egy második vizsgálatot is kezdeményezett Jávor Benedek EP-képviselő a beruházási tender elhagyása miatt), sem Oroszország gazdasági helyzetének megrendülésével, hanem az aggályok ellenére felgyorsítja az előkészítést. Ez az ügy ismerői szerint szorosan összefügg a Déli Áramlat csődjével és az uniós támogatások lehívásának nehézségeivel: az állami megrendelésre váró közműcégeknek szükségük van olyan nagy volumenű projektekre, amelyek lekötik a kapacitásaikat.
Mint emlékezetes, 2014 januárjában a kormány államközi megállapodást kötött Oroszországgal a paksi bővítésről. Az egyezmény alapján két új atomerőművi blokk építését készítik elő, ezeket a tender nélkül kiválasztott orosz Roszatom kivitelezi, nagyrészt orosz devizahitelből. A korábbi bejelentések az egyezményhez, illetve az időközben megkötött hitelszerződéshez kapcsolódva három megvalósítási megállapodásról szóltak: az egyik az erőmű tervezésére és építésére vonatkozó feltételeket, a másik a jövőbeni működtetés és karbantartás feltételeit rögzíti, a harmadik pedig az üzemanyag-ellátás és a kiégett üzemanyag kezelésének feladatait határozza majd meg.