Kora ősz óta 40-50 külső munkatárs dolgozik a NEB felkérésére. Kutatások kezdődtek a belügy, a hadügy, a külügy, a gazdaság, az igazságügy és a kulturális élet területein. Azt akarják bemutatni, hogy ezeken a nagy területeken miként működtek a pártállami irányítási és végrehajtási mechanizmusok, szeretnék feldolgozni a legjelentősebb intézmények történetét, elemezni az ezeket működtető apparátus összetételét, és a pártirányítás korszakon belül változó technikáit.
A NEB egyes tagjai felügyelik a megfelelő témaköröket, ők tesznek javaslatokat arra, hogy milyen intézményekkel és kutatói körrel kívánnak együttműködni. Meghatároztak néhány fókuszpontot is, amelyekhez kutatásokat köthetnek. Ilyenek az egyes történelmi fordulópontok: 1945, 1956.
 |
Az ügynökügyeket a helyükre kell rakni
Veres Viktor / Népszabadság |
Fontos kutatási területnek tartják a vidéki Magyarország történetének feltárását – erre vonatkozóan közös kutatásba kezdtek az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközponttal. „Azt érzékeltük, hogy miközben sok mindent tudunk arról, mi történt a központi párt- és állami apparátusban, a vidék történetében fehér foltok vannak. Hatalmas mennyiségű iratanyag vár feldolgozásra a vidéki, megyei levéltárakban.
"Sokszor az emberi erőforrás is hiányzik, nincs, aki hozzányúljon a vidék iratokhoz. Mi ebben is segíteni szeretnénk." Felvetettük, van-e a NEB-nek olyan felhatalmazása, esetleg szándéka, hogy a feltárt iratanyag, kutatások alapján kimondja, mi is az adott kérdésben a történelmi igazság. Kiss Réka erre azt mondta, hogy a bizottság feladata elsősorban a tudományos kutatás, és annak eredményeit akarják közkinccsé tenni.
„Nem egy kizárólagos narratíva lerakását kaptuk feladatként. A dolgunk, hogy kutatásokat végezzünk a saját és az együttműködő történész-kutatók részvételével, hogy minél jobban megismerjük és megértsük a diktatúra belső működési rendszerét, formális és informális, rejtett mechanizmusait. Lássuk meg, mik lesznek ezek az eredmények. Ahogy minden történész, mi is feltárjuk az iratokat, s azokból következtetéseket levonva mondunk el egy-egy történetet."
Megkérdeztem: amikor megbízzák a kutatókat, ismerve azok korábbi működését, vajon nem eleve kiszámítható, hogy milyen értelmezéssel áll majd elő az illető? Kiss Réka szerint kizárólag a kutatók szakmai kompetenciája és a munkacsoportokban folyó kutatási irányok, tematikai hangsúlyok alapján alakultak a szakmai együttműködések. Azt mondta, hogy a február végére tervezett bemutatkozó kiadványaikban ismertetik majd első kutatásaik eredményeit, s megerősítette azt, hogy a bizottság tudományos alapokon közelít a kutatási témáihoz. A NEB elnöknője szerint decemberi konferenciájuk előadói gárdája is ezt bizonyítja.
A Terror Háza Múzeum, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára vagy a Politikatörténeti Intézet vezetői és munkatársai mellett jelentős egyetemek vezető oktatói, budapesti és vidéki levéltárak munkatársai csakúgy felkérést kaptak, mint az új történeti kutatóintézetek kutatói. Kiemelte a határon túli kutatók megszólítását is. Kiss Réka azt mondja, hogy továbbra sincsen részletes, mindenre kiterjedő ismeretünk arról, miként működtek a pártállam ágazati intézményei, hogyan kapcsolódott össze a tulajdonképpeni pártapparátus és az állami intézményhálózat, miként állt fel a nómenklatúra. Megkérdeztem, megpróbálják-e megszólítani az egykori szervezetekben dolgozó embereket? A NEB elnöknője nem zárta ki, hogy kutatásaik során készítenek majd úgynevezett oral history interjúkat is, ha élnek még, akik részesei voltak a döntéseknek.
Megkérdeztem, vannak-e a bizottság szerint feltáratlan „fehér foltjai" – titokzatos személyek, esetleg senki által nem ismert szervezetek – a pártállami évtizedeknek? Az elnöknő szerint erre korai lenne válaszolni; ha klasszikus értelemben vett „fehér folt" nem is igen akad, olyan területekkel, intézményekkel minden bizonnyal találkozhatnak, amelyek történetével, működésével érdemben
eddig senki sem foglalkozott.
Kérte, az eredményeik tekintetében várjuk meg a februári kiadványaikat, melyekben a folyó kutatások első eredményeit szeretnék majd közzétenni. Az ügynökügyekről Kiss Réka azt mondta, hogy „ezeket helyükre kell rakni".
Az ügynökkérdés fontos, de nem a legmeghatározóbb szegmense a pártállami mechanizmusoknak. Kutatói tapasztalatára hivatkozva utasította el az általánosításokat:
„ügynöki jelentések és ügynöki pályák között is óriási különbségek vannak."
A levéltárban maga is találkozott olyan ügynöki jelentéssel, amellyel valaki 1956 után kötelet rakott egy másik ember nyakára, illetve olyannal is, amellyel menteni akart. „Be akarjuk mutatni, mennyire összetett kérdés ez, milyen különböző pályák voltak. Az állambiztonsági szervek működése a diktatúrának lényeges, de nem a leglényegesebb összetevője volt. A rendszert működtető teljes pártállami struktúra összefüggésében, a párt-, a belügyi és állambiztonsági vezetők személyi körének feltárásával párhuzamosan érdemes az ügynökkérdést is vizsgálni" – nyomatékosította.
Kiss Réka nagyon fontosnak tartja, hogy az ügynökügyekkel foglalkozva bemutassák a kényszer, a beszorítottság eseteit, az egyéni élethelyzetek tragikumát is, amelyet az elnyomó apparátus kihasznált, csakúgy, mint az állambiztonsági kapcsolatot erkölcsi gát nélkül az egyéni karrier építésére használó ügynökpályákat is. „A kutatott tematika az egész volt szovjet blokkot érinti, s szeretnénk, ha láthatnánk a hasonlóságokat és különbségeket, a magyar helyzetet nemzetközi kontextusban is értelmezhetnénk. Készülünk egy olyan nemzetközi konferenciára, amely a kommunista állambiztonsági szolgálatok együttműködéséről szól."
Felvetettem, hogy a bizottság parlamenti megalakítása után a sajtóban megjelent összegzések azt tartalmazták, hogy a NEB tagjai többségükben egyházi intézményekből jöttek. Az elnöknő M. Kiss Sándor (a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese) leánya, a többi tag pedig a tanítványa volt. A NEB elnöknője erre azt válaszolta, hogy őket, ahogy az a törvényből fakad, nem pártpolitikai elkötelezettségek, hanem szakmai-kutatói etika köti, s az ítélettel várják meg az első eredményeket. A munkájuk iránt érdeklődők látni fogják azt a széles kutatói kört, amellyel együttműködnek.
Szándékoznak-e eljárást indítani, ha kutatásaik közben bűncselekményre bukkannak? „A NEB nem nyomozó hatóság, nem indíthat büntetőeljárásokat, de a törvény lehetővé teszi számukra büntetőeljárás kezdeményezését. A tudomásunkra jutott, bűncselekményre utaló információkat eljuttatjuk a nyomozóhatóságnak" – mondta a NEB elnöke. A kutatómunkát a NEB néhány hónapja kezdte, már csak emiatt is korainak látjuk konkrét ügyekről beszélni – mondta Kiss Réka.
