Hangsúlyozza, hogy Magyarország nyugati civilizációhoz való tartozását védi. Mert azt nyilvánvalónak tartja, hogy az EU, a NATO és az USA minden hibájával együtt is ezerszer jobb, mint a keleties despotikus berendezkedés, ahol a képességekre alapuló tisztességes verseny helyét az elnyomás és a korrupció, ennek megfelelően alacsony életszínvonal tölti be.
Molnár úgy érzi, naiv és idealista volt, másokkal együtt neki is vezekelnie kell, amiért annak idején támogatta a szerinte alakváltó Jobbikot:
„Tévedés azt gondolni, hogy a Jobbik vezetői nácik lennének. Nem azok. Hanem karrieristák, akiknek nem számítanak az elvek, csak a pénz és a hatalom”.
Szegedi Csanád ellen pénzügyi visszaélések gyanúja miatt egy volt jobbikos parlamenti képviselő – a pártból kizárt, izraeli zászlót égető – Lenhardt Balázs tett feljelentést az OLAF-nál, az EU csalás elleni hivatalánál. Ennek megírásában, mint mondja, Molnár Balázs is részt vett. A Kovács Bélával szemben hasonló okokból tett feljelentést már ő jegyzi. Első körben próbálta „házon belül” rendezni az ügyet, végül azért fordult az OLAF-hoz, mert Vona Gábor pártelnök nem volt hajlandó találkozni vele.
Molnár szerint Kovács Béla a színleg brüsszeli lakcímére bejelentett „fantomalkalmazottak” révén – idézzük a feljelentést – visszaélésszerűen használta fel az EP által számára biztosított jogokat, privilégiumokat, költségkereteket, illetve bűncselekményeket követett el. Kovács nem véletlenül tart az OLAF-tól: módszerei Szegediére emlékeztetnek – áll a feljelentésben. (Szegedi Csanád visszautasította a vádakat, Mirkóczki Ádám szóvivő sajtótájékoztatón közölte, hogy legjobb tudomásuk szerint Kovács Béla vagy más EP-képviselőjük semmiféle visszaélést nem követett el.)
Sokáig úgy látszott, hogy az OLAF nem lép semmit, de az utóbbi időben felgyorsultak az események – konstatálja Molnár Balázs. A jelek szerint egyesítették Kovács Béla és Szegedi Csanád ügyét. Tucatnyi tanú kihallgatása van folyamatban. Molnárt hivatalosan csak egyszer, valójában már háromszor kikérdezték Brüsszelben és Budapesten.
Egyik alkalommal bolgár, francia és olasz nyomozó ült vele szemben:
„Rendkívül aprólékos vizsgálatot végeznek, rengeteg adatot összegyűjtöttek. Ámultam és bámultam, hogy milyen sokat tudnak, jóval többet annál, mint ami a feljelentésekben szerepelt. Kapkodtam a fejem, olyan cégekről és nevekről is kérdezősködtek, amelyekről nem is hallottam.”
Az OLAF nyomozói – teszi hozzá Molnár – még arra is kíváncsiak voltak, hogy Kovács Béla milyen viszonyt ápolt női munkatársaival.
Az OLAF-nál is szóba került Kovács Béla „kémügye”. Ismeretes: a politikus ellen másik eljárás is folyik, amely annak eldöntésére hivatott, hogy Kovács orosz megbízásból valóban „fellazító tevékenységet” folytat-e az EU-ban. Molnár árulkodó jelként értékeli, hogy miközben a Jobbik elméletileg elutasítja a mentelmi jogot, Morvai Krisztina tiltakozik Kovács mentelmi jogának felfüggesztése ellen.
Kovács Béla – emlékszik vissza Molnár – „sosem szeretett dolgozni. Pontosabban lehet, hogy a háttérben nagyon is dolgozott, csak nem azok érdekében, akiknek a mandátumát köszönhette. Volt, hogy délután négyig-ötig aludt, és csak ezután jött be villanásnyi időre, a napidíjat felvenni. Megbeszélt programok sokaságát lemondta, vagy meg sem jelent, értesítés nélkül.”
Időnként hetekre elutazott Oroszországba – folytatja –, ilyenkor telefonon is alig lehetett elérni. Előfordult az is, hogy utólag kiderült: nem ott volt, ahol mondta. Molnár Balázs azt hitte, hogy az EP-képviselő gazdasági kapcsolatokat épít Oroszországgal. 2012-ben fogott gyanút, amikor a Jobbik egyik alelnöke figyelmeztette: a pártvezetés nem bízik Kovács Bélában.
A Jobbik látszólag kiáll Kovács mellett, de Molnár Balázs biztosra veszi, hogy szükség esetén beáldozzák: külügyi vonalon a putyini Oroszország iránt szintén feltűnő vonzalmat érző Gyöngyösi Márton az erős ember.
