Első körben valamennyi hozzászóló hangsúlyozta, hogy a jogkiterjesztés pártján áll, és politikai megfontolásokból nem hajlandó engedni az emberi jogok védelméből. Igaz, a Magyar Liberális Párt helyzete ebből a szempontból viszonylag egyszerű. A liberálisok célközönsége – állapította meg Bősz Anett – 400-500 ezer emberre tehető, aki pedig elvitatja az LMBTQ emberek jogait, az nem liberális.
Szigetvári Viktor (Együtt) szintén hangsúlyozta, hogy támogatja a teljes jogkiterjesztést, de arra figyelmeztetett: a társadalmi elfogadás nem feltétlenül teremt jogi elfogadást, és fordítva. A jobboldalnak is nyitnia kellene ebbe az irányba. A baj csak az – jegyezte meg az MSZP-s Bárándy Gergely –, hogy olyan kormányunk van, amelynek politikája a társadalom megosztására, a csoportok szembeállítására épül.
Ki kell rajzani a szubkultúrából
– biztatta összefogásra és szolidaritásra a különféle társadalmi csoportokat képviselő civil szervezeteket Tordai Bence (Párbeszéd Magyarországért). Sebián-Petrovszki László (Demokratikus Koalíció) kitért rá, hogy pártjában nem tűrik a homofób megnyilvánulásokat: a közelmúltban azonnal elbúcsúztak attól a baranyai DK-s politikustól, aki ilyen kijelentéseket tett. Schiffer András (LMP) ezt örvendetesnek nevezte, ám más esetekben is hasonló magatartást várna el. Példaként felhozta, hogy Miskolcon a DK támogatta Pásztor Albert jelölését, Debrecenben pedig az egyik helyi DK-s közölte, a városban nincs szükség menekülttáborra.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Schiffer kifejtette, hogy pártja
nem megnevelendő tárgyként tekint a társadalomra.
Vakvágány, ha populistának nevezzük azokat, akik ragaszkodnak a hagyományos intézményekhez és értékekhez: hisz válság idején, egy széteső világban ez természetes jelenség. Vitatkozni kell velük, nem „populista mázzal” leönteni őket.
Később Schiffer András a közszereplők felelősségére hívta fel a figyelmet. Szerinte nem arról van szó, hogy „polkorrekt” (politikailag korrekt) zubbonyban kell ugrálni, de a közfeladatot vállalóknak fontos tisztában lenniük azzal:
társadalomformáló ereje van annak, hogy milyen szavakat használnak.
Szóba került az is, hogy Ungár Klára nyilvánosan melegnek nevezett két fideszes politikust, Kocsis Mátét és Szájer Józsefet. A módszer iránt csak a DK-s Sebián-Petrovszki László mutatott megértést. Az ellenzők közül leginkább indulatosan Schiffer fogalmazott, aki „gyalázatos, alávaló, illiberális” cselekedetnek minősítette Ungár eljárását, mondván, a cél sosem szentesítheti az eszközt.
