– A választás mikéntje és módja belső szabályok szerint történik, amelyről hallgatási kötelezettséggel bírunk. Tehát én is csak azt a tényt tudom megerősíteni, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia engem választott elnöknek.
– Semmi több?
– Már azt is furcsállom, hogy fölmerül a kérdés. Hisz – ismétlem – a választási eljárás részletei titkosak, nem tartoznak a nyilvánosságra.
|
„Rossz üzenet, ha hangulatot, gyűlöletet keltenek a menekültekkel szemben”
Földi Imre / Népszabadság |
– Régebben feszült volt a kapcsolata Erdő Péter bíborossal. Konszolidálódott a viszonyuk?
– Legfeljebb csak az ön számára tűnhetett úgy, hogy feszélyezett a viszonyunk. Ilyesmiről szó sincs. Az elmúlt években is ugyanúgy tartottuk a kapcsolatot, mint előtte bármikor.
– Egészen más személyiségek. Erdő Péter nemzetközi hírű egyházjogász, ön viszont, amikor tanulmányai során specializációt (szakterületet) választott, közölte: legyen bármi, csak ne az egyházjog!
– Természetes, hogy eltérő személyiségek vagyunk. Ettől még eddig is együtt tudtunk, és a jövőben is együtt tudunk majd dolgozni – minden nehézség és probléma nélkül. Ha bármikor különböző volt a véleményünk egy adott kérdésről, azt sosem veszekedve oldottuk meg. Valótlanság, ha valaki mást állít.
– Nem tart attól, hogy „kettős hatalom” jön létre a Magyar Katolikus Egyház vezetésében?
– Az egyházjog világosan meghatározza, hogy a választott elnök felelős a püspöki konferencia munkájáért, különben pedig minden püspök a maga egyházmegyéjében teljes felelősséggel kormányoz. Az elnök sosem főnöke a többi püspöknek. Bíborosságánál fogva Erdő Péter a legmagasabb rangú főpap Magyarországon.
– Megválasztása után nyilván rengetegen gratuláltak. Politikusok is?
– Sokféle gratuláció jött, igen.
– Baloldali politikusoktól is?
– Nem nézegettem ilyen szempontból. Nincs is jelentősége.
– 1998-tól 2006-ig a püspöki kar titkára volt, akkoriban sokat szerepelt a sajtóban. Feltűnést keltett markáns politikai kijelentéseivel, a Fidesz melletti kiállásával. Változott azóta a habitusa, netán a véleménye?
– Érdemes lenne föllapoznia a saját feljegyzéseit. Emlékezhet rá, mindig is azt képviseltem – és ma is azt képviselem –, hogy az egyház semmiféle politikai pártnak nem lehet az elkötelezettje. Az egyház független, az evangélium alapján kell hirdetnie Isten igazságát. Másik kérdés, hogy egyes pártok, kormányok közelebb vagy távolabb érzik-e magukhoz az egyházat. Ez már az ő dolguk. Soha nem az egyház keresi a pártok, kormányok szimpátiáját. Bármennyire próbálják is egyesek így gondolni.
– A politikára még visszatérünk, de most jöjjön egy másik kihagyhatatlan téma: menekültügy. Magyarországon mintha elaludt volna az egyház, amikor pedig ébredezni kezdett, a katolikus vezetők egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek. Miközben az egyház tanításai és Ferenc pápa felhívásai ebben a kérdésben elég egyértelműek.
– Úgy látszik, a Népszabadság szerkesztőségében nem ön az, akihez beérkeznek a hírek. Ha így lenne, akkor tudná, tudhatná, hogy a püspöki konferencia titkársága és a Katolikus Karitász rendszeresen küldte az információkat arról, hogy hol, mit teszünk a migránsokért. Soha, senkit nem érdekelt. A püspöki kar ülése után kiosztottuk a karitász jelentését: abból is látható, hogy elalvásról szó sincs. A karitász legalább két éve ott van minden menekülttábornál és eseménynél, ahol a migránsoknak segíteni kell.
– Beszéltem a karitász vezetőjével, aki elmondta, hogy a menekültek körében nem látnak el „utcai szolgálatot”. Elég sok időt töltöttem a Keleti pályaudvarnál, a karitász munkatársaival egyszer sem találkoztam.
– A karitász országos szervezetként, intézményesen a menekülttáborokban dolgozik. A plébániákhoz vagy szerzetesrendekhez tartozó karitászcsoportok tagjaival találkozhatott volna, ha megkérdezi, honnan jöttek. Ők ugyanis mindig civilben járnak. Mindegy… A végén még úgy fog tűnni, hogy magyarázkodom. Tények vannak, amelyeket nem lehet megváltoztatni. Valakik máshogyan akarják beállítani a dolgot. Semmi probléma. Értem, értjük, hogy ez így működik…
– Az egyház idehaza azért nem fogadhat be menekülteket, mert akkor „embercsempésszé” válna – ezt a bizonytalan jogszabályi helyzetre hivatkozva Erdő Péter mondta. Létezik ilyen fenyegetettség az egyház számára Magyarországon?
– Először is: nem hiszem, hogy bíboros úr rászorul a védelmemre. Ön is ott volt azon a bizonyos sajtótájékoztatón, tudja, hogy ez a kijelentés milyen szövegkörnyezetben hangzott el. Ausztriával és a nyugati országokkal összehasonlítva bíboros úr azt is lényeges különbségként említette, hogy a menekültek nem nálunk akarnak letelepedni. A sajtóban más jelentést tulajdonítottak szavainak. A törvényeket pedig nem a mi kompetenciánk minősíteni.
– Akárhogyan is van, a püspöki kar már vizsgálja, milyen konkrét lépésekkel tudja követni a pápa útmutatását. Jelesül azt, hogy a plébániák és más katolikus közösségek fogadjanak be egy-egy menekült családot. Mire jutottak?
– Kértem a karitász vezetőjét, nézzen utána, milyen ingatlanok jöhetnek szóba, ha letelepedni szándékozó menekültek is megjelennek Magyarországon. Rövidesen beszámol majd az eredményről. Ahogyan mondtam, pillanatnyilag nincs tudomásunk olyanokról, akik nálunk szeretnének maradni.
– Mi a helyzet az úton lévőkkel?
– A püspöki konferencia ülésén külön tárgyaltunk arról, hogy minden segítséget meg kell adnunk nekik. Minden rászoruló emberben Krisztust látjuk. A saját egyházmegyémnél maradva: nemrég váratlanul Körmenden és Szentgotthárdon is kialakítottak menekülttáborokat, gyűjtő- és regisztrációs pontokat. Munkatársaim azonnal a helyszínre siettek. Amikor látták, hogy a menekültek csak rövid ideig, egy kis felfrissülés erejéig maradnak, és indulnak tovább az osztrák határ felé, az út mellett is a segítségükre voltak. Takarókat, vizet, élelmet vittek nekik. Amit a krisztusi törvény számunkra előír, azt – erőnkhöz mérten – teljesítjük.
– A Jobbik viszont menekültellenes tüntetést szervezett Körmenden.
– Szentgotthárdon is. Nagyon rossz üzenet, ha hangulatot, gyűlöletet keltenek a menekültekkel szemben, fokozzák az idegenellenességet. Ez egészen biztosan helytelen magatartás, amivel semmilyen körülmények között nem tudok egyetérteni.
– Az, amit a kormány képvisel, nem alkalmas hangulat- és gyűlöletkeltésre?
– Soha nem leszek senkinek a partnere abban, hogy a politikáról véleményt mondjak, a politikusokat elítéljem. Hacsak a fellépésük nem ütközik kifejezetten a keresztény értékrenddel, vagy nem az egyház ellen irányul. Mindenki próbálja megteremteni a maga által legjobbnak vélt lehetőséget ahhoz, hogy az országát megvédje. Látjuk ezt az angoloknál, németeknél, hollandoknál – nem sorolom. Sajnálatos, hogy Európának nem sikerült együttesen fellépnie. Ha tényleg komolyan vesszük, hogy Európai Uniót akarunk, akkor gyorsabb és világosabb döntésekre kellett volna jutni.
– Tíz évvel ezelőtt adott életútinterjújában (Püspökök könyve, Szent Gellért Kiadó) kijelentette: Szent István korától kezdődően különböző politikai okok gátolták meg az egyház valódi szabadságát. Kegyelmi időszakot élünk át, szabad az egyház. Tart még a kegyelmi állapot?
– A politikai változás az egyház életében valóban elhozta a szabadságot. Megkockáztatom, hogy a magyar történelem során az egyház soha nem volt olyan szabad, mint amilyenné az 1990-es rendszerváltás után vált.
– Azt is mondta, hogy az egyház szabadságát meg kell védeni.
– Amikor erről beszéltem, egészen más volt a politikai konstelláció.
– Persze. Nem a Fidesz, hanem az MSZP és az SZDSZ volt kormányon.
– Egyértelműen jelentkeztek olyan törekvések, amelyek az egyházak szabadságát, iskolái és intézményei működését akarták korlátozni. Erre gondoltam akkor. Ma a szabadságunk nincs korlátozva. Időnként azért most is elhangzanak olyan kijelentések, amelyek nagyon durvák és számomra elfogadhatatlanok.
– Például?
– Amikor fölszólítják a püspöki konferenciát, hogy nyilatkozzon a pápa útmutatásával kapcsolatban, cselekedjen annak megfelelően… Már bocsánat, de nem politikai megrendelésre fogunk nyilatkozni, és magunktól is tudjuk a dolgunkat. Más esetekben meg az a bajuk, hogy miért szólalunk meg.
– Ha jól értem, most sem a jobboldalt bírálja.
– Nem, mert onnan nem tapasztaltam ilyesféle megnyilvánulásokat.
– A Magyar Katolikus Egyház – ismét önt idézem – túlzott klerikalizmussal küzd. Mit jelent ez?
– Nagyon sokan a papok, szerzetesek közösségében látják az egyházat. Meggyőződésem szerint el kell jutnunk oda, hogy az egyház a hívő keresztény emberek közössége legyen. Mindnyájunk felelőssége, hogyan építjük Isten országát a társadalomban. Mindnyájunk feladata, hogy a magunk helyén bátran kiálljunk keresztény hitünk mellett – egyrészt a munkánkkal és életformánkkal, másrészt a szavainkkal, ha arra van szükség.
|
Veres szerint az egyház nem fog politikai megrendelésre nyilatkozni
Földi Imre / Népszabadság
|
– Így valósulna meg az egyház újjászületése?
– Minél több a tanúságtevő ember, annál érzékelhetőbb, kitapinthatóbb az egyház jelenléte a társadalomban. Ennek nem csupán a templomban, hanem a munkahelyen, a közéletben, akár még a politikában is meg kell jelennie. Azt gondolom, hogy az újjászületésnek ez mindenképpen fontos mozzanata lesz.
– Mi kell még? A püspöki kar elnökeként milyen víziója van az egyházról?
– Két területet még mindenképpen megemlítenék. Az egyik az „új evangelizáció”, amely II. János Pál pápa óta nagyon fontos az egyházban. Tudnunk kell, hogy az új kihívások közepette hogyan közvetíthetjük érthető módon az evangéliumot a mai ember számára. Ez új módszereket és eszközöket igényel, amelyeket talán még nem találtunk meg. Ugyanígy fontos a családi élet is, miután az egész társadalom és az egyház léte is a családokon múlik. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a családok pasztorációjára, lelki gondozására. Manapság mindkét területen komoly gondjaink vannak.
– Egyházi mércével mérve kifejezetten fiatalnak számít, a hatvantól is még több év választja el. Vannak-e elképzelései arról, hogy a későbbiekben milyen pozíciót szeretne betölteni?
– Ilyen vágyaim soha nem voltak, bármennyire is hihetetlenül hangzik némelyeknek. Amikor fölmerült bennem a papi hivatás vágya, plébános szerettem volna lenni. Onnan kezdve, hogy kispapnak jelentkeztem, az elöljáróim döntése volt az irányadó. Lelki vezetőm egyszer feltette nekem a kérdést: miért szeretnél pap lenni? Azt válaszoltam, amit őszintén éreztem: mert szeretném az egyházat szolgálni. Na – mondta –, az egyház most ezt kéri tőled. Megoldódott számomra az élet. Soha nem kerestem magamnak pozíciókat, legjobb tudásom szerint azt igyekszem teljesíteni, amit az egyházam kér tőlem.
