– Ha a vereségre esélyként gondolunk, akkor ezt az esélyt már a tavasszal megkapták. Miért nem sikerült megragadni?
– Fél éven belül három választás volt. Egy politikai közösség átalakítása nem megy végbe két hónap alatt. Olyan autópályán haladtunk, amelyiken nincs lehajtó.
– Áprilisban az összefogás mondott csődöt, májusban az MSZP önállóan szenvedett nagy vereséget, és most is csak azt könyvelhetik el sikerként, hogy megelőzték a DK-t és az Együtt–PM-et. Vannak közös okai a három kudarcnak?
– Elkezdtük az értékelést, amit a decemberi pártértekezleten zárunk le. Nem akarok egyedül véleményt mondani az eredményekről. Az biztos, hogy volt egy alapvető probléma: az a folyamat, amellyel eljutottunk a három választásig.
– Az önkormányzati választás estéjén elmondott beszédéből úgy tűnt, a kudarc fő okának Gyurcsány Ferencet tartja. Úgy kell ezt értelmeznünk, hogy az MSZP többé nem köt választási együttműködést Gyurcsánnyal?
– A politikában nincs soha. Arról beszéltem, hogy lezárult az a korszak, amelyben a tagolt ellenzék kizárólag egy szervezeti konstrukció, az összefogás létrehozásával próbált alternatívát kínálni. A választók világosan megmondták: ez kevés nekik. Nem hatalmi alternatívára vágynak, hanem arra, hogy valaki megoldást kínáljon az elszegényedésre, a lecsúszásra, a nyomorra.
– Mégiscsak Gyurcsány nevét említette. Egyedül ő testesítené meg a hatalmi politizálást?
– Ez nem személyi kérdés. Gyurcsány Ferenc pártjának sok sikert kívánunk. Mi a választókkal akarunk foglalkozni, ennek szenteljük a következő két évet. Az elnökség arra vállalkozik, hogy egy nemzeti elkötelezettségű, modern, karakteresen baloldali néppártot kezd el felépíteni.
– Mitől lenne néppárt a jelenleg országosan a Jobbik mögé szoruló MSZP?
– A néppártiság azt jelenti, hogy a politikánk túlnyúlik a saját szavazótáborunkon, egész Magyarországnak kínálunk programot.
– Egy tízszázalékos néppártnak nem sok értelme van.
– Nem is csinál senki más néppártot az ellenzéki oldalon. Az MSZP viszont nem tízszázalékos párt. Ezért mondtam, hogy létezik baloldal, úgy hívják: MSZP.
– Ezzel a DK és az Együtt–PM létezését kérdőjelezi meg, vagy a baloldaliságukat?
– Nem másokhoz képest létezünk. Nem a nemzeti együttműködés rendszeréhez viszonyítjuk magunkat, nem a Jobbik baloldali tükörképe akarunk lenni, és nem akarjuk folytatni az elmúlt másfél év vezérelvű politikáját sem.
– Az MSZP is a vezérelv alapján működött?
– Nem. Az MSZP belesodródott ebbe 2012 nyarán. Azóta nem tudtunk a valóságról beszélni, csak hatalmi kérdésekről. Miközben 3 millió 400 ezer ember él a létminimum alatt, 620 ezer gyermek éhezik, egyre több fiatal veszíti el a tanulás, a képzettség megszerzésének lehetőségét. Ezért mondjuk azt, hogy lejárt a rossz alkuk és kompromisszumok időszaka.
– Nehéz elképzelni, hogy az MSZP önállóan legyőzze a Fidesz-kormányt. Meddig nincs alku?
– Három és fél évig nem lesz választás. Itt a lehetőség végiggondolni, milyen társadalmat képzelünk el. Ehhez most nem a hatalmi térrel, a választójogi rendszerrel kell törődnünk. Valóban illúzió azt gondolni, hogy később sem kell, de legfeljebb a választások előtt egy-másfél évvel jön el ennek az ideje. Csak akkor van értelme bármilyen együttműködésnek, ha képesek vagyunk a változást akarók tömegét megszervezni. A ciklus félidejére kiderül, hogy az ellenzéki választók kinek a programjára fogékonyak, melyikünknek hiszik el, hogy nem önmagáért politizál.
– Említette, hogy az MSZP kapott lehetőséget a Fidesszel szembeni alternatíva felépítésére, de a Jobbik lett a második erő a kormánypárt mögött. Miért nem övék a lehetőség?
– A Jobbik csak úgy második, ha a megyei jogú városok eredményét nem számoljuk.
– De a legtöbb nagyvárosban közösen indult az MSZP, a DK és az Együtt–PM, így nehéz igazságot tenni.
– Többségükben az MSZP köré szerveződött az együttműködés. Így volt ez Szegeden és Salgótarjánban, ahol nyertünk, és Szombathelyen is, ahol néhány százalékos különbséggel veszítettünk.
– Sokat hallottuk a tavasszal is, most is, hogy haladunk a diktatúra felé, nem fair a választási rendszer, az ellenzék nem kap plakáthelyeket. Ehhez képest Tóth József, Botka László, Gajda Péter, Szitka Péter nagy különbséggel győzött.
– Én is úgy látom, hogy ahol sikeres polgármestereink vannak, jelen vagyunk a település életében, ott eredményesek voltunk. Ezeket a mintákat kell eltanulni és követni máshol is. Nem adhatjuk bérbe a baloldaliságot másoknak.
– Polgármestereik nagyobb előnnyel nyertek, mint négy éve. Sok helyen viszont eltűntek a párt szavazói. Az MSZP-branddel vissza lehet szerezni őket?
– Az MSZP a kétezres évekig képes volt a társadalmi folyamatokkal együtt mozogni. Márpedig ha akkor tudott, most is tud, ez az örökség nem veszett el. De nem alkalmazkodtunk a változásokhoz. Olyan közösségekben is jelen kell lennünk, ahol a bürokratikus működési modell nem hoz eredményt. Keresni kell az együttműködést azokkal, akik helyben másként, nem egy irodából szervezik meg a közösségüket. Egy dolog ugyanis a szervezet, és egy másik az érték, amelyet hordoz.
– Az értékekről beszél, ám az MSZP az utóbbi évtizedben nem tűnt koherensen baloldalinak. A párt különböző vezetői ma ugyanazt gondolják például az állam szerepéről az oktatásban vagy a közműszolgáltatók tulajdonlásában?
– A múltról megvontuk a mérleget, a választók is megtették háromszor az idén. Felesleges olyasmiről beszélni, amit a választók már elrendeztek. De nem lehet az országban zajló folyamatokról úgy beszélni, hogy a párton belül nem tisztáztuk azokat az alapkérdéseket, miként viszonyulunk a közösségi tulajdonhoz vagy a tudáshoz való hozzáféréshez. Nem a vereségek, hanem az utóbbi huszonöt évben történt változások miatt kell ezen gondolkodnunk. Ezekről az ügyekről kell lefolytatnunk a vitákat, nem arról, hogy kivel, mikor és miként kell összefogni. És kérdés az is: meg merünk-e szólítani másokat a velünk hagyományosan együttműködő csoportokon kívül? Erről szól a nyitás, nem arról, hogy felvázolok egy nagy ívű struktúrát.
– Ezek szerint nem hisz abban az utóbbi tíz évben a baloldalon is népszerű társadalommérnöki módszerben, hogy körülüljük az asztalt, és elkészítjük a programot, amely modernizálja az országot.
– A modernizációs tervek megvalósítása lehetetlen a közösségek bevonása nélkül. Fontos az elméleti pálya kidolgozása, de csak a valóságban lehet támogatást kapni ezekhez a programokhoz.
– Ha már támogatás: ön évekig nyíregyházi lakcíme után vett fel költségtérítést, úgy, hogy Érden élt. Ezt utólag is helyesnek tartja?
– Nyíregyházinak tartom magam, a törvény szerint jártam el, ezt senki sem kérdőjelezte meg.
– Az utóbbi években az MSZP vezetőinek nemegyszer meggyűlt a bajuk a korábbi pártelnökökkel, miniszterelnökökkel. Mesterházy Attilának milyen szerep jut?
– Dolgozik, a külügyi bizottság tagja. Számítok minden volt pártelnök tanácsaira. Ő abban a speciális helyzetben van, hogy országgyűlési képviselő, így részt vesz a napi munkában.
– Akkor mostanában van dolga bőven, hiszen több kormányzati tisztségviselőt kitiltottak az Egyesült Államokból. Mire számít még?
– Az ellenzék leckéje ebben az ügyben, hogy mindennap feltegye a kérdést a miniszterelnöknek: igaz-e, hogy hozzá közel állók és az adóhatóság vezetői vannak a tiltólistán? Igaz-e, hogy nem tudott erről? Mikor néz utána a történteknek, a súlyos korrupciógyanúnak? Hiszen ez az ügy nem maradhat következmények nélkül. Ahogy, meggyőződésem, a trafikügy, a földügy, a takarékszövetkezetek ügye sem. Ez a tanulság.
– A gój motorosokat megvendégelő és patkányújságírásról értekező Szanyi Tibor ügyét lezárták?
– Az elnökség világosan fogalmazott, nem akarom megismételni. A következetesség azt is jelenti, hogy nevén nevezzük a dolgokat. Ezért követelhettük most a keceli fideszes polgármester lemondását.
– De hát az MSZP sem mondatta le Szanyit.
– Viszont annak, amit tett, meglett a következménye.
– Jól értettük: a következő lépés Szanyi kizárása lesz?
– A jövőről nem tudok beszélni.
– Mi történik, ha Szanyi nem veszi figyelembe az elnökség felszólítását, és nem fizeti vissza a motorosok utaztatására fordított pénzt?
– Vissza kell fizetnie. És vissza is fogja fizetni.
