Bár a rendezvény szpíkere, az utóbbi hónapokban számos kormánykritikus tüntetésen főszerepet vállaló Papp Réka Kinga jelezte, hogy a demonstrációjuk egyben megemlékezés is '56-os forradalomra és a harmadik magyar köztársaság kikiáltására, az hamar világossá vált, a hangsúly nem a múltra, hanem a jelenre és a jövőre kerül.
Ferge Zsuzsa szociológus a jókora tömegre, a résztvevők közötti feltűnően sok fiatalra és az '56-os eseményekre utalva azzal kezdte beszédét: „Vegyétek át azt a szellemet!" Később aztán úgy fogalmazott, „a szabadság az, hogy mindenki lehessen önmaga, hogy szabadon válasszunk sorsot, életet, hogy ne legyen korlát, ne legyen elnyomás. " S, hogy egyértelművé tegye, nem csak a forradalomban megfogalmazott szabadság értelmezésre gondolt, hozzátette: „Sokan kellenek ahhoz, hogy változzon az, ami most van."
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Változásokat sürgettek a színpadra ezután lépő felszólalók is: a szakszervezeteket „temető", betanított munkásként dolgozó szociológus éppúgy, mint a közmunkások kizsákmányolásáról beszélő közmunkás érdekvédő, az internetadó bevezetésével az információszabadság korlátozása miatt háborgó vállalkozó, vagy a szegregáció ellen tiltakozó, egyetemre készülő roma fiatalember. „A közügyek alakítását, a politikát túl régen kisajátítja maroknyi ember" – fogalmazott Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) társelnöke, aki ezért azt javasolta, hogy „foglaljuk vissza a politikát."
Ez azonban szerinte nem lesz könnyű, hiszen miként Oroszországban és Azerbajdzsánban most a hatalom már itt is a független civil szervezeteket támadja. „Jó ideje keresem a közösséget Magyarországon, de nem találom" – meglehetős derültséget keltve ezekkel szavakkal jelezte Várady Zsolt, az ismert közösségi oldal, az IWIW megalkotója, hogy a változásokhoz új terekre, szerveződésekre, összefogásra lenne szükség.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Ennél sokkal konkrétabban fogalmazott Udvarhelyi Éva Tessza, A Város Mindenkié csoport alapítója, kultúrantropológus: „Az Orbán-rezsim a magyar társadalom leépülésének következménye, mélypontja. (...) A mi feladatunk nemcsak az, hogy lebontsuk az Orbán-rezsimet, hanem az, hogy magunkat is megváltoztassuk." Éppen ezért „szervezkedésre" buzdított, s azzal búcsúzott: „ne féljetek a politikától, ne féljetek magatoktól."
A közügyektől való „állampolgári ódzkodást" a megmozdulás szervezői a maguk részéről egy sajátos „edzésterv" alapján oldanák: a részvevők számára kiosztott programfüzetben december végéig ajánlanak civil szervezetek által szervezett vitákat, előadásokat, szociális feladatokat. Ahogy fogalmaztak, olyan politikai és közösségi programokra hívják fel a figyelmet, amelyek „élményként tudják átadni a tudatos állampolgári gondolkodás és politikai cselekvés mibenlétét és milyenségét.
