– Ez a siker kulcsa?
– Az információs technológia robbanásszerű fejlődésével már sokkal könnyebben tudjuk tartani a kapcsolatot a külföldi kutatókkal, gyorsabban jutnak el hozzánk az új eredmények, hatékonyabban tudunk kiépíteni kapcsolatokat, lépést tudunk tartani a világ igazán gazdag vagy tudományosan vezető országaival. Mondjuk Vietnam kutatásában jobbak vagyunk most, mint az amerikaiak.
– És mint a vietnamiak?
– Igen, de ez az előnyünk átalakul: velük együtt publikálunk és ők is egyre önállóbbak. Ott is felnőtt az a generáció, amelyik a legmodernebb vizsgálati módszerekkel ismerkedett meg Japánban, Németországban, vagy Franciaországban. Emiatt módszertanilag nem leszünk jobbak náluk, bár a tapasztalatunk és a gyűjteményünk még mindig nagyobb. Viszont ha ott vagyunk, nekünk mutatják meg az új gyűjtéseiket, velünk együtt akarnak feldolgozó munkát végezni, tehát hozzánk jutnak el azok a példányok, amelyekből új fajok kerülnek elő.
– Még mindig ott tartunk, hogy új fajokat lehet felfedezni?
– Ezek egy része valóban új faj, úgy értem, sosem vizsgálták még őket, nem született róluk leírás sem. Más részük eddig is ismert volt, de most már számos olyan módszer áll rendelkezésünkre – leginkább a genetikai kutatásokra lehet itt gondolni –, amelyekkel jobban látjuk a fajok közötti határokat.
– Valóban igaz, hogy ázsiai piacokon lehet még új állatfajokat felfedezni a sütnivaló húsok között, vagy ez csak városi legenda?
– Ez teljesen igaz. Denevérek esetében kevésbé jellemző, mert csak néhány fajt fognak be táplálkozási céllal, és ezek egyébként is feltűnőek, a tudomány már ismeri őket. Az új fajokat döntően rágcsálók esetében fedezik fel piacokon, mert az ezek befogására szolgáló módszerek, például csapdák nem válogatnak: ami belemegy, azt megfogják. Ehhez persze az is kell, hogy olyan helyre menjenek a vadászok, ahol előtte még nem jártak kutatók. A hegységek azok a területek, amelyek leginkább képesek voltak a ritkaságokat úgy megőrizni, hogy a nyugati világ nem szerzett róluk tudomást mostanáig.
– A denevérek az utóbbi években egyre gyakrabban kerülnek címlapra, több vírusos betegség hordozóját ismerték fel bennük. Hogyan befolyásolja ez a velük való munkát, a kutatásukat és védelmüket?
– A kutatást előnyösen érinti, mert van egyfajta általános érdeklődés, ami a támogatások bővülését eredményezte. Ha ma egy pályázatban benne van, hogy virológiai vizsgálat is zajlik a denevéreken, akkor könnyebben kap rá a kutató anyagi forrást és engedélyt, olyan helyekre is el tud jutni, ahová egyébként nem. A másik oldala ennek, hogy a pusztán orvosi célból végzett vizsgálatok során nyakló nélkül gyűjtenek – nem ritkán több száz, vagy több ezer állatot – például azért, hogy az agyvelejükben megnézzék, milyen kórokozókat találnak. Ez egy szomorú aspektusa a dolognak. Jó esetben ezeket a példányokat nem kidobják, hanem elteszik, és később egy múzeum gyűjteményébe kerülhetnek, ahol rendszertani szempontból is megvizsgálják őket.
– Említette, hogy bizonyos kutatási területeken a világ leggazdagabb államait is megelőzzük. Mennyibe kerül ez?
– Ha most el akarnék menni Délkelet-Ázsiába, félmillió forintból jó eséllyel tudnék új fajt felfedezni. Garantálni persze nem tudom a sikert.
