Amikor Ónodi-Szűcs Zoltán a költségvetési korlátok betartása érdekében bevezetendő kancelláriarendszert ismertette, a képviselők között voltak, akik nem értették, mi értelme van egy újabb kontrollt az alig két, két és fél éve újraválasztott kórházi menedzsment fölé helyezni.
Mint arról korábban írtunk: hat-nyolc intézményenként hozna létre az egészségpolitika egy olyan pozíciót, a kancellárét, amelyhez a kórházi gazdálkodás egyes jogosítványait telepítenék. A kancellár feladata lenne, hogy az egymás közelében lévő intézmények között optimálisan osszák el a feladatokat, ügyeljenek arra, hogy egy adott szolgáltatást csak ott végezzenek, ahol megvannak hozzá a feltételek is.
Az átalakítás következménye lehet, hogy egy-egy ellátást a jövőben a betegek nem a megszokott rendben és helyen kapják majd meg, hanem utazniuk kell azokért.
A feladatok ilyen jellegű újraosztásával Zombor Gábor is próbálkozott, ő az érintett kórházak vezetőiből álló területi bizottságokra testálta a feladatot. Ám ezek működésük egy éve alatt szinte egyetlen érdemi döntésre sem jutottak.
A kancellároknak nemcsak az ellátási felesleg és a betegutak ésszerűsítése lenne a feladatuk, de ők felügyelnék, irányítanák az intézmények gazdasági kiszolgáló egységeit (a pénzügyet, a takarítást, a konyhai és a karbantartó részlegeket) is. Az államtitkár előadása szerint ennek az lenne az értelme, hogy könnyebben koncentrálhatják az erőforrásokat, szabadabban csoportosíthatnak át munkaerőt szükség esetén az intézmények között.
Szintén nehéz témának bizonyult a minap bejelentett – a Magyar Idők által ismertetett – államtitkári terv, az ápolási és krónikus osztályoknak a leválasztása a kórházakról. Úgy tudjuk, ez az intézkedés mintegy 17 ezer ágyat érint. A témában készülő és márciusban kormány elé kerülő javaslat több lépcsőben „vágná le” az egészségügyről és adná át a szociális szektornak a kizárólag ápolást végző kórházi osztályokat. Első lépésben az önálló épületben lévők mintegy 3 ezer ágyat adnának át, majd ezeket követné a kórházak területén lévő, illetve közös épületben elhelyezett ápolásra szakosodott kórtermek is.
|
A leválasztás mintegy 17 ezer ágyat érint
Teknős Miklós / Népszabadság |
Megtudtuk: a frakcióülésen szóba került az is, hogy még meddig lehet érdemi béremelés nélkül fenntartani a munkabékét, megőrizni az ellátás biztonságát az egészségügyben. A részletekről egyetlen forrásunk sem akart beszélni. Egy nappal korábban viszont a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal ülésén Gilly Gyula egészségügyi szakértő 500-600 milliárdos forráspótlást javasolt az egészségügy talpon tartásához. Mint mondta: az egészségügyi közkiadások alacsony szintje különösen a jelenkori gazdasági helyzetben egyáltalán nem gazdasági szükségszerűség, hanem döntés és politikai prioritás kérdése. Az a kérdés, hogy az állam akar-e a magyar emberek egészségére költeni.
