Nálunk még Hitlert is felmentené a bíróság

A Nürnbergben lezajlott per új szakaszt nyitott a nemzetközi büntetőjog történetében – hangsúlyozta a vádhatóság képviselője. Megalkotta a személyes felelősség elvét, amely kimondja: bármely személy, aki olyan cselekményt követ el, amely nemzetközi bűncselekményt képez, felelős a cselekményéért, és büntetéssel sújtható.

A Genfi Egyezmények többek között azért is születtek, hogy a totalitárius államok által arctalanul elkövetett bűncselekmények kitervelőit, ösztönzőit, a hatalom tényleges birtokosait felelősségre lehessen vonni, hiszen a józan emberi értelem megköveteli, hogy a törvény ne csak e szörnyű bűncselekmények közvetlen végrehajtóit sújtsa.

Nehéz helyzetben volt a törvényszék, szögezte le az ügyész, mert a másodfokon eljárt Ruzsás Róbert és tanácsa ezt nem értette meg, és olyan iránymutatást adott a megismételt eljárásban eljáró törvényszéknek a bizonyításra, mintha a vád tárgya az lenne, hogy Biszku Béla személyesen adott-e tűzparancsot a Marx téri, illetve a salgótarjáni sortüzeknél. Ilyet az ügyészség soha nem állított.

Teknős Miklós

A Németországi Szövetségi Köztársaságban a közelmúltban ítélték el Egon Krenz utolsó pártfőtitkárt. A német bíróság társtettesként mondta ki bűnösnek több emberen elkövetett emberölésben, holott Egon Krenz az úgynevezett Berlini falnál senkit nem lőtt le személyesen. Ugyancsak német bíróság mondott ítéletet az utolsó auschwitzi őr, Oscar Gröning felett. Oscar Gröning szerepe annyi volt, hogy a vasúti rámpáról összeszedte a holocaust áldozatok hátrahagyott csomagjait. Az áldozatok hóhérainak nem nyújtott a mai német büntető törvény fogalmai szerinti segítséget közvetlenül a gyilkosságokban, mégis bűnsegédként mondták ki háromszázezer ember sérelmére elkövetett emberölés bűntettében, mivel önkéntesen vett részt a gyilkos gépezet működtetésében.

Mindezekkel szemben – a mutatott rá az ügyészség – az első eljárásban Biszku Bélát öt és fél év szabadságvesztéssel sújtó ítéletet hatályon kívül helyező a másodfokú tanács (Fővárosi Ítélőtábla) nem látta azt a logikai láncot, amely Biszku Béla a pártvezetés szűk vezetése körében kifejtett tevékenysége és a karhatalom által megölt emberek között húzódik. Ez a másodfokú tanács a végzésében nem látta megállapíthatónak azokat a történelmi tényeket sem, amelyeket ma már a középiskolai tankönyvekben is tanítanak.

Pénteki sajtótájékoztatóján némi indulattal a hangjában Ibolya Tibor fővárosi főügyész – hangsúlyozottan „Biszkuék stílusában" – egy szemléletes példával írta le, mit nem értett, avagy mit értett félre a bíróság. „Aki elereszti a kutyákat, annak már nem kell parancsot adni, hogy harapjanak", mondta, egyértelműen arra utalva, hogy a karhatalmat a pártvezetés saját hatalmának megszilárdítására hozta létre.

Minden ami az után történt, e döntés következménye. Létrehoztak és felfegyvereztek egy fegyverhasználatra kiképzetlen emberek alkotta szervezetet, amelyet aztán csak ködös utalásokkal, az alig iskolázott többség számára szinte értelmezhetetlen célozgatásokkal irányítottak. Csoda, hogy a karhatalom ámokfutása nem követelt még több áldozatot.

A bíróság azonban a kirendelt történész szakértők véleményére alapozva (akik közül az egyiket politikai tiszti múltja miatt a vád, a másikat korábbi, Biszkut ab ovo bűnösnek kikiáltó nyilatkozatai miatt a védelem akarta kizáratni az eljárásból) úgy vélte, és ezt mintegy mentő körülményként értékelte Biszku javára, hogy az akkori hatalom akarata és döntései nem jutottak el azokhoz, akik a sortüzeket leadták, és ezzel vétlen civilek halálát okozták.

Csakhogy az ügyészi álláspont szerint már a karhatalom felállítása önmagában determinálta a későbbi eseményeket. „Mi másért hozta volna létre egy, a szovjet csapatok támogatása nélkül életképtelen hatalom a saját fegyveres erejét, ha nem azért, hogy az szükség esetén használja is a fegyverét", fogalmazott a már hivatkozott névtelenséget kérő jogász, aki ezt igazolandó emlékeztetett rá, hogy 1956 végén és '57 elején nem egy korábban hithű pártembert marasztaltak el azért, mert nem volt elég bátor, elég kemény a Kádár-kormány ellen tüntetőkkel szemben.