Ítélt ügy, hogy Budapesten nem is adott le sortüzet a karhatalom. A karhatalom a rátámadó ismeretlen fegyveresekkel szemben használt fegyvert, s az ekkor leadott lövések okozták három ember halálát. Salgótarjánban volt sortűz, de arra nem a központi hatalom és nem is a helyi karhatalom vezetése adott parancsot, hanem a helyi szovjet városparancsnok. A magyar karhatalmisták csak a szovjet katonák után kezdtek el lőni, „tűzpánik” következtében.
Steiner rámutatott,
a korábbi perekben kihallgatott karhatalmisták közül senki nem védekezett azzal, hogy parancsra tette. Sőt, egybehangzóan azt állították, hogy nem kaptak tűzparancsot.
Számos tény utal arra, hogy ez így is volt. A Salgótarjánba küldött rendőri és katonai vezetők például kétségbeesetten hívták feletteseiket, amikor a tömeg a letartóztatott munkástanácstagok kiszabadítása érdekében gyülekezni kezdett. „Ha lett volna központi tűzparancs, tudták volna, mi a dolguk", mondta a bíró. Ráadásul a Nyugati téri vörös zászlós tüntetést (ami az új hatalom melletti demonstráció volt) egy nappal az után találták ki, hogy a párt mellett működő katonai tanács megtartotta azt az ülését, amelyen a vád szerint eldöntötték: ez után már lőni fognak. A következő napokban az ország több pontján is voltak demonstrációk, de máshol nem volt fegyverhasználat. Ha lett volna központi tűzparancs, az nemcsak Salgótarjánban lett volna érvényes, hanem mindenütt.
Bűnösnek mondta ki ugyanakkor a bíróság Biszkut azért, mert sem a salgótarjáni sortűz felelőseinek, sem a két martonvásári kutató bántalmazóinak nem kezdeményezte a felelősségre vonását.
A rendszerváltás után a salgótarjáni sortűz felelősei közül már csak hárman voltak életben, ezért abban az ügyben három, a kutatók összeveréséért felelős rendőrök futni hagyásáért két rendbeli, bűnpártolással elkövetett háborús bűncselekményben mondta ki bűnösnek a bíróság Biszkut. Megállapították a bűnösségét emellett lőszerrel visszaélésben, miután 11 darab, vadászpuskához való lőszert találtak nála, melyek tartására nem volt engedélye, valamint azért is, mert egy interjúban tagadta a kommunizmus bűneit.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Az első eljárásban a bíróság öt és fél év szabadságvesztéssel sújtotta Biszkut. Steiner Gábor a két ítélet közi jelentős különbséget azzal indokolta, hogy a mostani eljárásban a bíróságnak lényegesen több bizonyíték állt a rendelkezésére, miután az első ítéletet hatályon kívül helyező Fővárosi Ítélőtábla iránymutatásának megfelelő bizonyítási eljárásokat lefolytatták. Egy részük Biszku bűnösségét, nagyobb részük az ártatlanságát támasztotta alá. „Csörgősipkás bohóc ide vagy oda, a hatályon kívül helyező döntés nagyban hozzájárult a tényállás pontosabb felderítéséhez", szögezte le Steiner bíró, utalva arra, hogy az első ítéletet hatályon kívül helyező döntés után Ibolya Tibor fővárosi főügyész egy interjúban azt monda: a védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból. Magyar Gábor ügyvéd ugyanakkor ma is úgy látja,
az igazságszolgáltatás csak a megismételt eljárásban vette komolyan a Biszku-ügyet, és végezte úgy a dolgát, ahogy korábban is kellett volna.
Szégyennek tartotta ugyanakkor a Biszkut már-már mentegető ítéletet Novák Előd, aki most néma csendben ülte végig az ítélethirdetést. A Jobbik elnöke közölte, ha a pártja hatalomra kerül, befejezi a rendszerváltást, megnyitja az ügynök-nyilvántartásokat, kirekeszti a közéletből a pártállami vezetőket, és megszünteti az extra nyugdíjaikat.
