Molnár visszajönne a száműzetésből, és bejelentkezett az MSZP-elnökségért

„Ideje volt véget vetnem az önkéntes száműzetésnek” – magyarázta Molnár, hogy miért tért vissza az országos politikába. A szocialista politikus korábban azért vonult háttérbe, mert hűtlen kezelés gyanújával nyomoztak ellene, ám a nyomozás márciusban az ex-polgármester felmentésével zárult. Molnár szerint így már nem kell attól tartania, hogy ügyei „ráégnek” pártjára.

Több szocialista is arról beszélt, hogy Molnár már egy ideje jelezte, hogy vágyik vissza az országos politikába, ezért számítottak arra, hogy elindul valamilyen tisztségért a következő tisztújításon. Ez azért lesz kiemelt jelentőségű, mert az itt megválasztott politikusok készíthetik fel az MSZP-t a 2018-as választásra, és az országos listán is előkelő helyekre számíthatnak majd.

Molnár úgy fogalmazott: „A pártvezetésben akartam szerepet vállalni, úgy éreztem, az MSZP-nek szüksége van a tapasztalatomra.” Elnöki ambíciói csak azután támadtak elmondása alapján, hogy párttársai sokszor azzal zárták beszélgetéseiket, hogy „Gyula, olyan jókat mondasz, miért nem indulsz elnöknek?”

Tóbiás Józsefet nem sikerült elérnünk, de úgy tudjuk, a kétéves mandátuma végéhez közeledő elnök nem repesett az örömtől, amikor Molnár beavatta terveibe. Főleg, hogy a másik két kihívóval szemben – akik teljesen eltűntek azóta, hogy bejelentkeztek a posztra – a pártban Molnárt tartják az egyetlen valós kihívónak, akinek sok támogatója van a pártban.

Tóbiás szűk körét kivéve, sokan már most biztosra veszik fölényes győzelmét. Ugyanis olyan politikust látnak Molnárban, aki ki tudja békíteni egymással a párt különböző klikkjeit. Molnár rá is játszik béketeremtő imidzsére: nemcsak a párton belül, hanem a civilekkel és a többi baloldali párttal is kiegyezésre törekedne elnökként. „A civilek jó témákat hoznak és kitermelik a társadalmi bázist, azonban a pártok kezében vannak a hatalomtechnikai módszerek” – magyarázta az elnökjelölt, hogy miért nyitna feléjük. A következő országgyűlési választás pedig csak úgy nyerhető szerinte, ha „legalább a vasárnapi ebédekre le tudna együtt ülni a 2010-ben válásig jutott baloldali pártcsalád”.

Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője: Az MSZP-ben zajló tisztújítás akkor lehet kedvező a párt számára, ha nem fordulnak teljesen befelé, egyfajta belső küzdelembe az elnökjelöltek, hanem a kifelé, a baloldali szavazók felé pozitív üzeneteket fogalmaznak meg. Az biztosan előnyös lenne a pártnak, ha partnerséget építene a civilekkel és a többi baloldali ellenzéki párttal, de ezt egyoldalúan nem lehet megoldani, hanem a partnerek részéről is szükséges nyitottság. Az ellenzéki oldalon az elmúlt években általánosan jellemző volt, hogy többet foglalkoznak egymással, mint a kormányzó Fidesszel, a fő témájuk 2014 előtt is a választási együttműködés mikéntje volt, ami a választók többségét mélységesen nem érdekli, számukra inkább vonzó politikai alternatívát kell felmutatni a Fideszhez képest.

Böcskei Balázs politikai elemző: A Molnár Gyula által is említett civilekkel történő együttműködés még sokáig leginkább a civilek témáinak és ügyeinek felkarolását jelentheti, a politika populistább vonalának, a politikai közösségibb jellegének erősítését, mintsem szervezeti vagy személyi együttműködését. Ezzel minden bizonnyal az MSZP elnökjelöltjei is tisztában vannak, s ez a felismerés már eleve kimozgathatja a pártok és civilek közötti sajátos, és felemás eredményeket felmutató „egyensúlyt”. Az MSZP-nek és a baloldalnak a vasárnapi zárva tartás kérdésében nem kizárólag annak sikerét kell referenciának tekintenie, hanem szükséges annak belátása is, hogy a 2010 után kezdeményezett további népszavazási és aláírásgyűjtési akciók – pontosabban azok témái, képviseletének módja, és amilyen politikai nyelven azokról beszéltek – miért nem bizonyultak eredményesebbnek, népszerűnek. Az MSZP-re is jellemző, hogy ha nem is minden esetben, de politikai témaválasztásai és az „emberek” haragjának és problémájának tárgya gyakran nem fedik egymást, s egy XXI. századi baloldali pártra jellemző elosztáspártibb populista, konfliktusfelvállaló mentalitást is csak óvatosan képvisel. A jelenlegi MSZP kevésbé alkalmas fiatalabb, centrista szavazók megszólítására – legalábbis 2018-ig minden bizonnyal –, és a potenciális növekedés felől nézve is kétséges, hogy onnan kell-e maximalizálni támogatóit. Az MSZP krízise részben a szervezeti, parlamenti politizálás módja miatt van – e téren egy tanult, NER-re „hangolt” tehetetlenség jellemzi a pártot. Ez utóbbin történő változtatást szolgálhatja Molnár Gyula felvetése, a párt- és frakcióvezetői szerep elválására vonatkozólag.

Ezzel az MSZP parlamenti stílusbeli „enerváltságának képe” – az aktív és szükséges parlamenti munka ellenére – nem nyomhatja rá bélyegét a párt teljes politikai megítélésére, „kinti” potenciálisabb, harciasabb és közvetlenebb arculatára. Az MSZP elnökjelöltjeinek javaslatai még nem állnak azon a konkrétum szintjén, hogy érdemben lehessen őket értékelni, ugyanakkor egyik jelölt sem kerülheti meg a jövőre vonatkozó szövetségkötési politika vagy éppen az előválasztás kérdését.