„Rosszul nézne ki, ha a nem létező hatalomért küzdenénk" – magyarázta még tavaly évvégén egy meghatározó szocialista politikus az akkori kongresszus előtt, miért nem tolongtak az elnökjelöltek a párt vezetéséért. Mivel Tóbiás József pártelnökkel szemben általános volt az elégedetlenség, nehezen lehetett érteni ezt a visszafogottságot. Ami akkor kritika tárgya volt, ma is áll. Az MSZP-ben sokan Tóbiás számlájára írják, hogy az MSZP képtelen volt profitálni a Fidesz népszerűtlen intézkedéseiből, és beszorult a középpárti státuszba.
Mostanra vagy az elégedetlenség mértéke haladta meg a korábbi szintet, vagy „létező hatalmat" látnak maguk előtt többen is, mindenestre hárman bejelentkeztek a pártelnök székére: Szanyi Tibor, EP-képviselő; Molnár Gyula, volt XI. kerületi polgármester és egykori budapesti MSZP-elnök; valamint Harangozó Tamás, frakcióvezető-helyettes, a párt tolnai elnöke. És Tóbiás sem kívánja harc nélkül átadni posztját.
 |
Szanyi Tibor csak az elégedetlenségét jelezte?
M. Schmidt János / Népszabadság/archív |
A belső erőviszonyok ismeretében négyszereplős, de csak kétesélyes a csata: Tóbiáson kívül egyedül Molnár Gyulát tartják versenyképes jelöltnek a szocialisták. Szanyi Tibor kampányindító „Apa, kezdődik" című írását hiába mondták sokan korrekt szövegnek, szerzőjét nem tartják komoly indulónak. Az EP-képviselő lépése mögött sem biztos, hogy valódi pártelnöki ambíció áll, sokak szerint egyszerűen iszonyatosan elégedetlen a mostani pártvezetéssel, és lépésével fel akarta kavarni az állóvizet. Bárkit kérdeztünk, jónak tartotta, hogy vannak indulók az elnöki székért és nem „jobb híján" kerül valaki a posztra, mint az Összefogás csúfos választási veresége miatt lemondó Mesterházy Attila utáni elnökkeresés végén.
Nem csak Szanyi, Harangozó Tamás sem tudhat maga mögött jelentős támogató kört. A frakcióvezető-helyettes legkomolyabb szövetségese a most pártvezetésért biztosan nem csatázó Mesterházy volt, de viszonyuk megromlott. Ráadásul a szombati választmányi ülésen az is kiderült, hogy Botka Lászlónak sem tetszett, hogy Harangozó őt nevezte meg miniszterelnök-jelöltnek – még ha a későbbiekben nem is feltétlenül ugrana el a feladat elől. Így hiába érezte úgy Harangozó, hogy eljött a pillanat, amikor félre kell állítani Tóbiást, és leváltani az elnökséget, az esélye annak, hogy ezt ő valósítsa meg szinte a nullával egyenlő.
 |
Tóbiás Józsefet teljesen elszigetelték
Veres Viktor / Népszabadság |
Molnár Gyulától azonban tarthat a jelenlegi pártelnök, ám ő még hivatalosan nem jelentette be az indulását és nem is feltétlenül ambicionálja a csúcspozíciót, hiába bíztatja több befolyásosabb szocialista is.
A helyi politikába belefáradt Molnár szeretne az országos szintre átigazolni. Pályázatának erőt ad, hogy a párton belüli érdekcsoportok konszenzusára törekszik, így jelentős erők támogatnák. Harangozóval szemben, Tóbiáshoz hasonlóan Molnár is szövetségi politikában gondolkozik, így biztosra vehető, hogy az MSZP 2018-ban újra belevág a nagy baloldali egység kialakítását célul kitűző taktikázásba.
Bár Tóbiás ez alkalommal ellenfeleket kap, az, hogy ismételhet, korántsem valószínűtlen. A küldöttek nagy része júniusban is régi motoros lesz, akik „nem abban érdekeltek, hogy az MSZP győzzön, hanem abban, hogy megmaradjon", mint egyikük keserűen megjegyezte. Azok is belátják, akik Tóbiást jó elnöknek tartják, hogy első emberük nem vezéri alkat, viszont szerintük az MSZP jelenlegi helyzetében „nem szabad robbantani" és egy olyan elnökre van szükség, aki „együtt rezeg a baloldali választók lelkével." Kritikusai szerint viszont csak egy szűk kör áll Tóbiás mellett, akit szerintük a párt egyik szürke eminenciása, Baja Ferenc teljesen elszigetelt.
Antiorbánisták
Böcskei Balázs, politikai elemző szerint 2014 áprilisát követően az MSZP volt leginkább a posztáprilis hatodikai, „traumatikus" állapot megjelenítője. Mind a napi kommunikációjára, mind a nehezen körvonalazódó középtávú gondolkodására az előkészítetlen, random ötletelés a jellemző. Helyzetének értékeléséhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy az a politikai és gazdasági örökség, továbbá alapszervezeti kimerültség és leépülés, amelyet Tóbiás József átvett, olyan mélységű volt, hogy tudták azt is: ennek kezelése évekbe telhet. Viszont két év után is a párt baloldalisága (köz)politikai értelemben diffúz, kevés kivétellel szociális érzékenységgel leöntött antiorbánizmusok, európaiságának tartalma leginkább az európai szocialisták copy-paste megszólalásai. A politikai cselekvésre vonatkozó innovációk, továbbá kultúraváltás terén ma az MSZP a legkevésbé XXI. századi párt az ellenzéki palettán.
Az elemző szerint így az MSZP tulajdonképpen „egy, a kihívások folytán döntésekre kényszerített, de azt meghozni nem tudó pártként" írható le. Kevésbé a „bizonyított" politikai aktivitása és megújuló-képessége tartja fent, sokkal inkább az a helyzeti előny, amellyel a többi baloldali párttal szemben bír, de amely távlatosan egy jelenlegi állapotait „konzerváló" MSZP esetében a DK-nak középtávon akár leküzdhető is. Szanyi Tibor „fundi baloldaliságát" leszámítva, egyelőre azt sem tudni, hogy a bejelentkező elnök és kihívói milyen átfogó, realizálható és a formáció néppárti jellegét visszaadni tudó, a párt diffúz baloldaliságát XXI. századra gyúró koncepcióval bírnak - véli az elemző.
A program, a nyelv és párt aktivitásra vonatkozó reformok megléte már csak azért is döntő szempont, mert egy elmaradt összefogás esetén a 2018-as választás egy baloldali hegemóniáért folytatott küzdelem is lehet. A párt ma ugyanis nem opció a többieknek arra nézve, hogy 2014 után ismét egy jelen állapotában lévő MSZP legyen a nagy baloldali egység integrátora és motorja.
