Milliárdos bírságot kaptak a pártok, de miből fizetnek?

Pálffy Ilona a választási iroda sajtótájékoztatóján Kurucz Árpád

Miközben a jogszabály kimondja, hogy az ajánlószelvény le nem adása esetén kötelező a büntetés, másutt viszont már azt tartalmazza: a választási bizottság „bírságot is kiszabhat”. E későbbi passzusban rá adásul az ajánlószelvénnyel kapcsolatos szankcióról rendelkező pont esetében is lehetővé teszik a mérlegelést, felülírva annak kötelező jellegét.

A törvény szerint így a bizottságok általában – az ajánlóívekkel kapcsolatos mulasztás esetén is – jogosultakká válnak „annak eldöntésében, hogy indokolt-e a bírság kiszabása”, s arra is, mekkora legyen a büntetés. Gyakorló bírákat és egyetemi oktatókat is kérdeztünk arról, most akkor mi a helyzet, de leginkább azt a választ kaptuk, hogy „tudja a fene”.

A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) azonban biztos a dolgában: a testület álláspontja, hogy az „ajánlóívek leadásának kötelezettségével kapcsolatban a jelölő szervezetet objektív felelősség terheli, ezért ennek elmulasztása esetén kimentésre nincs lehetőség”. Akkor sincs, ha az íveket ellopják – derült ki az élőláncos Lehmann György siófoki ügyvéd esete kapcsán, aki feljelentést tett, mert az irodájába betörték és az okmányokat – egyebek mellett ajánlóíveket – tartalmazó táskáját is elvitték.

– Ez a 22-es csapdája, és a jogalkotó a maga ásta kelepcébe esett bele – állítja Kolláth György alkotmányjogász. Szerinte az első probléma, hogy a határozott összegű bírság önmagában összeegyeztethetetlen a jogállamisággal, hiszen az eljáró hatóságoknak semmilyen körülmények között nem ad mérlegelési lehetőséget. Ha nincs kimentési ok, akár azt is előírhatnák – fogalmazott –, hogy egy villámcsapás okozta kárért is adott személyek köre felel. Úgy véli, az emberi magatartástól független szankciók kivetése ellentétes az alaptörvénnyel, és nem más, mint egyfajta istenítélet.

Ami a konkrét helyzetet illeti, Kolláth álláspontja, hogy a törvényt egységesen kell értelmezni. Ha tehát annak egy későbbi rendelkezése felülír egy kivételes szabályt – az ajánlószelvények visszaszolgáltatására vonatkozó pontot –, az utóbbi passzust kell alkalmazni. Az általános szabály ugyanis ebben az esetben – hiszen a speciális rendelkezés alkalmazhatóságát maga a jogalkotó „rontja le” – mindenképpen felülírja a kivételest.

Tehát a büntetés mégis mérlegelés kérdése lehet. Az alkotmányjogász egyébként az NVB álláspontja mellett is tudna érveket felhozni, így maga is úgy látja, hogy a törvény belső ellentmondásának feloldása nem könnyű feladat. Azt viszont határozottan állítja, hogy a jogszabály bizonyosan nem felel meg a normavilágosság követelményének, így a Kúria sem lesz könnyű helyzetben, amikor a fellebbezéseket elbírálja majd.

Egyébként Kolláth szerint az egész rendszer elhibázott, és ezt a vélekedést támasztja alá, hogy most a többes ajánlások kapcsán folytatna vizsgálatot az NVB. A testület múlt szombaton egyhangúlag döntött arról, hogy kimutatást kér a Nemzeti Választási Irodától arról, mennyien ajánlottak egynél több jelöltet, illetve összesen hány ajánlást tettek azok, akik több ajánlóívet írtak alá. Ezt Litresits András, a bizottság MSZP által delegált tagja kezdeményezte, mert visszaélések feltételezhetők.

Sajtóhírek szerint elképzelhető ugyanis, hogy a jelöltek egymás között kicserélték az ajánlók adatait – azokat különböző ívekre vezették át –, az aláírásokat pedig hamisították. Kolláth azt gondolja, körültekintőbb szabályozással az efféle vélelmezett visszaéléseknek is elejét vehették volna. Szerinte nagyon valószínű, hogy a jogalkotó át sem gondolta, milyen következményei lehetnek a többes jelölésnek, pedig az egész botrányt megelőzik, ha marad a korábbi megoldás: egy ember egy jelöltet támogathat.