Az áldozatok között volt egy fiatal házaspár, akik éppen lakáshitelüket intézték a kis bankfiókban; két árva maradt utánuk. A kisebbik gyermekre a nagyszülők vigyáztak a bank közelében leparkolt autóban. A nagypapa vette észre, hogy a két „biztonsági őr" távozóban kívülről bezárta a bank bejárati ajtaját, majd egyikük elhajította a kulcsot. Utánuk indult, de egy idő után visszafordult. Ekkor vette észre a bank egyik ablakán a két lövésnyomot.
Hat halott és két életveszélyes sérült volt a bankban, amikor a rendőrség a helyszínre érkezett. Utóbbiak az orvosok minden erőfeszítése ellenére a kórházban pár nappal később életüket vesztették.
Még javában tartott a helyszínelés, amikor Orbán Péter akkori országos rendőrfőkapitány a Móron összegyűlt újságírók előtt „a mészárlással összefüggésbe hozható személyként" nevezte meg Horváth Szilárdot. Horváth – a rendőrség és a zálogház-tulajdonosok idegeit akkor már két éve borzoló – "zálogházi rablóbanda" akkor még szökésben lévő tagja volt. A zálogházi rablók alaposan megtervezett gyors támadásokat hajtottak végre kisebb zálogházak ellen. Milliókat zsákmányoltak. A móri gyilkosokhoz hasonlóan támadásaikhoz Skorpió géppisztolyokat használtak. Miskolcon egy sikeres rablás után tűzharcba keveredtek a menekülési utakat lezáró rendőrökkel, az egyik rablót akkor súlyosan megsebesítették.
Horváth azért lett az ügy első számú lehetséges gyanúsítottja, mert ő már a zálogházi rablások előtt is fegyveres konfliktusba keveredett a rendőrséggel. Tartott is tőle, hogy ha rátalálnak, erőszakos múltja miatt lelövik, ezért három nappal Orbán bejelentése után egy szál alsónadrágban feladta magát a rendőrségen. Hazugságvizsgálatnak is alávetették, végül tisztázták, hogy semmi köze a móri gyilkosságokhoz.
Két hónappal később elfogták a csepeli tolvajokból húszas éveik második felére akár gyilkolni is kész rablókká cseperedett Hajdú Lászlót és Kaiser Edét. Bár a rendőrség sokáig tagadta, a bíróságon kiderült, hogy egyik korábbi bűntársuk, Kiglics Attila adta fel őket a 25 milliós jutalom és más bűncselekményeiért kialkudott elnöki kegyelem fejében.
Kiglics azt állította, hogy ő és két gyermekkori barátja tervezték a móri bankrablást, aminek a végrehajtását korábban azért halogatták, mert őt körözték, ezért nem akarta elhagyni a számára biztonságos fővárost. Úgy vélte, társai nélküle követték el a rablást, amellyel kapcsolatban már a tervezéskor is többször felvetődött, hogy meg kell ölni a biztonsági őrt, esetleg másokat is. Kiglics legfőképpen arra alapozta a véleményét, hogy ismeretei szerint a móri rablás előtt folyamatosan pénzzavarban lévő Kaisernek hirtelen sok pénze lett.
Kiglics elfogása után bő két évvel Kaisert és Hajdút elítéltek; Kaisert azért, mert egy (korábban soha sehol nem említett) ismeretlen társával nyolc ember élete árán 7,3 millió forintot rabolt a móri bankból, Hajdút pedig a gyilkossághoz használt fegyverek beszerzéséért. Kaiser ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta, később ügyvédje, Dezső Antal felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Az akkor már végérvényes és megfellebbezhetetlen döntés értelmében Kaiser élete végéig rács mögött maradt volna. Hajdú esetében a másodfok új eljárást rendelt el.
Már majdnem pont került az ügy végére, amikor Tata térségében amatőr kincskeresők olyan holmikra bukkantak, amelyeket a rendőrség gyanúja szerint a 2003 nyarán elkövetett veszprémi postásgyilkosság tettese viselhetett. E holmik között volt egy halom lőszerhüvely, amelyek közül némelyről a szakértők megállapították, hogy azokat korábban a móri rablógyilkosságnál használt fegyverekből lőtték ki.
A kincskeresők információi alapján a rendőrség hamarosan azonosította a holmik feltételezhető elrejtőjét, Nagy Lászlót, majd a társát, Weiszdorn Róbertet is. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a postásgyilkosnak köze lehet a móri esethez. Később Nagy László lakásából előkerültek a „móri fegyverek". Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy mégsem Kaiser és Hajdú voltak a móri mészárosok.
Ennek ellenére jó ideig Kaiser még, Nagy és Weiszdorn már a móri gyilkosság miatt ültek. Az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek. Kaisert csak a második móri mészárlás elkövetőinek elítélése után tisztázta a bíróság. Kártérítési igényét azonban elutasították. Mert, bár a nyomozás során a hatóságok számos hibát követtek el, amelyek miatt képtelenség volt Nagy és Weiszdorn elfogásáig Kaiser ártatlanságát bizonyítani, a bíróság szerint összességében nem voltak azok olyan súlyos hibák, amelyek miatt Kaisert kártérítés illetné meg.
|
Weiszdorn Róbert büntetőpere 2010 decemberében a Fővárosi Ítélőtáblán
Bócsi Krisztián / Népszabadság |
Az ügy sok részlete még ma sem világos. Miután pár hónappal elfogása után Nagy a zárkájában felakasztotta magát, soha nem derül már ki az sem, hogy miért nem nézték meg, nyitva van-e a páncélszekrény (nyitva volt), amelyben több tízmillió forint volt, amit otthagytak.
Nem derül ki vélhetően soha már, hogy hány rendőr karrierjét törte ketté a móri nyomozás. Néhányan hanyagságból (vagy ki tudja, miért) Kaiserékra nézve mentő bizonyítékokat tartottak vissza, de amikor ez kiderült, nem indult semmiféle vizsgálat vagy eljárás ellenük; szép csendben távozhattak a rendőrségtől.
Nemrég lapunk birtokába került egy vezető beosztású rendőr tanulmánya, amelyből a móri nyomozás számos kulisszatitka megismerhető, és amelyben a szerző arról is ír, hol és miért puskázták el az első (a Kaiser Ede és Hajdú László bíróság elé állításával zárult) móri nyomozást. A tanulmányt feldolgozó írásunk a Népszabadság Hétvége mellékletében szombaton lesz olvasható.
