Az ok az lehet, hogy Berlinből hivatalosan is kultúrváros lett, amely a számos előny mellett hátrányokkal is jár. Például azzal, hogy az ember két méterenként egy tehetséges szobrászba, lelkes színházrendezőbe, esetleg egzisztencialista költőbe botlik. A sok művész nem mindig inspirálja, esetenként ki is oltja egymást.
A képzelt szervek leginkább vaginákra hasonlítanak, amelyek egy holdbéli táj fölött, kissé elhagyatottan lebegnek a félhomályban.
– Barcelonában vannak érdekes pékek, lángoló lelkű postások és szerelmi bánattól szenvedő cipőkereskedők, akikkel le lehet ülni bármikor egy sörre. Az ő történeteik pedig feltöltik az embert – meséli Yvapurü Samaniego Bonnin, akinek zsírkrétarajzain a város jellegzetes karakterei tűnnek fel. Samaniego Eyssartierhez hasonlóan Dél-Amerikából költözött Barcelonába.
Paraguayban tanult festőnek, húszéves korában azonban rájött, ha meg akar élni, Európába kell költöznie. Barcelona akkoriban már híres volt art factory (művésztelep-) hálózatáról, úgyhogy Samaniego, aki spanyol dédapja miatt könnyen kapott vízumot, Katalóniába költözött.
– Azt hittem, tudok pénzt keresni a festészettel. Tévedtem. Barcelona hiába művészeti központ, az alkotók nagy része pont úgy éhezik, mint a bárhol máshol. Én is csináltam mindent, voltam kertész, szobafestő és pincér is –teszi hozzá, majd elmeséli kedvenc képe történetét.
A rajzon két szem és két mell látható nagy méretben. A kép ihletője egy barcelonai pincérnő, aki rengeteget panaszkodott Samaniegónak arról, hogy az emberek csupán ennyit látnak belőle a bárpult másik oldaláról.
Szintén a nőiséggel, ám annak egy egészen más aspektusával foglalkozik Veronica Cantero Yanez, aki a kiállítók nagy részével ellentétben Barcelonában született. Később Olaszországban és Franciaországban élt, a legnagyobb hatást Stanislaw Lem Solarisa, valamint Samuel Beckett abszurd művei gyakorolták rá.
Protesi (protézis) című sorozatában a sci-fit és az abszurditást keveri. Úgy véli, az orvostudomány fejlődésének köszönhetően csupán idő kérdése, hogy a műfogsorokhoz és csípőprotézisekhez hasonlóan új belső szervek: szívek, tüdők és májak kerüljenek a régiek helyére.
Festményei elképzelt szerveket ábrázolnak, amelyek kimérákként, azaz több ivarsejtből összeállt genetikai mozaikként saját intelligenciával rendelkeznek. A képzelt szervek leginkább vaginákra hasonlítanak, amelyek egy holdbéli táj fölött, kissé elhagyatottan lebegnek a félhomályban.
Yanez festményeit nézegetve Eyssartier megjegyzi, hogy Barcelonára nagyon jellemző ez a buja elhagyatottság. Samaniego egyetértően bólogat, aztán sztorizgatni kezd. Pékekről, pincérnőkről és spanyol dédpapákról.
