Érezni a hamisságot, aztán már nem csak érezni, hanem tudni is lehet, megszólal a mobiltelefon, most már nem a nézőtéren, hanem a színpadon, speciális csengéssel, és a férfi nem tudja fölvenni, mert lebukna. Fokozatosan koncentrálódik a figyelem, mire ők ketten szakítanak, már mi is benne vagyunk az előadásban, és mehetünk is befelé, a következő jelenethez.
Jó a szöveg, annyira jó, hogy időnként rádiójátéknak tűnik az egész, egyáltalán nincs szükség a látványra ahhoz, hogy képben legyünk. Voltaképpen ez erény, Parti Nagy Lajos most is vicces és tragikus, időnként akár egy mondaton belül is, a stílusok keverésében és tisztaságában is bravúros.
Abban nem vagyok biztos, hogy egy vidéki középvezető a közös öngyilkosság elkövetése előtt valóban azt mondaná, hogy Kleist is így csinálta, de lehet, hogy csak nem értem a humort.
Nem mintha emiatt billegne az előadás, az igazi baj a női főszereplővel van. Bíró Kriszta színészi személyiségét tekintve sem eléggé nagyszabású, hogy a puszta létezése is örömmel töltené el a nézőket, annyira pedig végképp nem technikás vagy színes, hogy azt érezhetnénk, most jött el az ő pillanata, ez az az előadás, amely a rejtőzködő tehetségből sztárt csiholna.
Minden megmozdulása túl görcsös, túlságosan akarós, emiatt végső soron túl egyforma, és a folyamatos szorítástól egyre több a baki, a nyelv botladozása. A színész ötször alcím nyilván nem arra akar utalni, hogy a színész ötször ugyanolyan, bármit is kell elmondania.
Közben ott van a partner, Hevér Gábor, aki lazán bravúros, természetes és könnyed, változatos és hiteles. Az utolsó jelenetben jó szívvel és elegánsan tolja a kolléganőt maga előtt, vállalja ezt a kijövünk a darabból megoldást vagy álmegoldást, hogy megmutassa, a színésznői ízlés és színpadi igazságérzet hogyan befolyásolja a darab befejezését.
A befejezés azonban ebben az állapotában sem megnyugtató, túl súlyos pillanatok voltak korábban a színpadon ahhoz, hogy egy egyenruhás angyal elhozhatná a boldogságot az Ábrahám Pál expressz bitumen szomorúságú utasainak. De legalább megpróbálta.
Parti Nagy Lajos: Átriumklorid, Átrium Film-Színház
