A Szolnok megyei községnek – amely a vásárlóerő alapján az ország egyik legszegényebb települése – nincs jó híre, már a zsákfalu felé kanyargó buszon azzal riogatott egy nyugdíjas, hogy ott „kicsontozzák az embert." „Sokan ütnek, az igaz, de téged csak nézegetnek, mert nem nagyon jön ide idegen, aztán csodálkoznak" – válaszolta egy közmunkás srác, amikor rákérdeztem a kicsontozásra.
Abban viszont teljes volt a nyugdíjas és a közmunkás között az összhang, hogy a tiszabőiek nyomorognak, kivéve azt a néhány „uzsorás gecit", akinek a kertjében kőszobrok állnak. Valóban abszurd látvány a meszeletlen viskók és gazzal benőtt üres telkek mellett az a pár giccses ház, amelynek a kerítésén nincsen lyuk, ahová nem oldalognak be a loncsos korcs kutyák és a csontsovány lovak, amikkel tele van a falu.
Harctéri helyzet
Tiszabőn aki dolgozik, az többnyire közmunkázik. „Van drótfonás, van a fóliasátraknál meló, nyáron jönnek majd a földmunkák" – sorolja egy férfi, aki szerint az új polgármester „jól csinálja a közmunkát." Az útszélén ücsörgő többi erre kiröhögi: „Honnan tudod milyen volt az előző, amikor börtönben voltál?" Ült az emlegetett előző polgármester is, csalás miatt. A képviselő-testületben többen összejátszottak, hogy milliókat kaszáljanak a színlelt adásvételi szerződések után felvett szocpolon. Az egykori faluvezető azóta visszatért Tiszabőre: „Annyi disznaja van, hogy különb ólat kellett építeni nekik, mint néhány ház" – mondta egy helybéli.
A nagy többségnek nem megy ilyen jól: vannak, akik lomizni járnak Budapestre, mások törvénytelen úton igyekeznek boldogulni. Az utcatáblák már rég a MÉH-ben végezték, és a templomot is lelakatolták, miután valaki ellopta a kelyhet. De mindegy is, mert a pap már nem jön – megunta, hogy rendszeresen leköpik a karzatról. „Úgy szoktam mondani, hogy Tiszabő közjog- és közbiztonságmentes terület" – fejtegeti Menyhért Ildikó, miközben az iskolából kísérjük a háromsaroknyira levő házába.
|
Menyhért Ildikó egyik órája. Változó viszonyok Tóth András |
Az iskola sem lóg ki a faluképből. Ha nem futkároznának gyerekek a betonpályán, azt hihetnénk, hogy egy rendszerváltáskor bezárt üzem rohadó melléképületénél vagyunk. „A plafon többször leszakadt, a szennyvíz rendszeresen kiönt a vécékből, a gyerekek törnek-zúznak" – mesélte egy korábban Tiszabőn tanító férfi. A diákok szétverték azokat a konténereket is, amelyeket a hiányzó tantermek pótlására bérel milliókért az iskola.
– Itt tudtam meg, milyen a gettóiskola – int fejével a piszkos sárga épület felé Menyhért Ildikó, majd magyarázni kezdi, hogy majdnem három évtizedes pályája során szinte végig cigány többségű iskolákban dolgozott. Szerinte Tiszabő más. „Tökéletes hely, hogy kidolgozzunk egy cigány oktatási programot" – állítja a nyíracsádi muzsikus cigány családból származó tanárnő.
Folytatódik az EduLeaks!
Továbbra is arra kérünk mindenkit, akinek olyan dokumentumok vannak a birtokában, amelyek segítenek bemutatni az oktatási rendszer abszurditását, problémáit, juttassa el szerkesztőségünkbe. Folyamatosan dolgozzuk fel a beérkezett anyagokat. (E-mail: eduleaks@nepszabadsag.hu, postai cím: Népszabadság, 1082 Budapest, Futó utca 35–37.) Forrásainkat sohasem adjuk ki.
A sorozat korábbi részeit erre a linkre kattintva érhetik el.
A kétezer lakosú Tiszabőn szinte mindenki cigány, az iskolában pedig ténylegesen minden gyerek az. Az intézménybe háromszáznál valamivel többen járnak, mindannyian halmozottan hátrányos helyzetűek, nagyon magas a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyerekek aránya, és – mint a helyi családsegítőben elárulták – körülbelül minden harmadik diákkal vannak nevelési problémák, ami nagyrészt agresszív viselkedést takar.
De hogy ez az agresszió milyen gyakori és ki ellen irányul, azt már nagyon másképp mesélik az érintettek. Az biztos, hogy Menyhért Ildikó 2013-as érkezése változást hozott. Szerinte lassan javulnak a dolgok, a több tanár által aláírt dokumentumok alapján viszont onnantól harctérré vált az iskola.
– Mindig is vágytam vidékre, és az is érdekelt, hogy működik egy ilyen színtiszta cigány közösség és az iskolája – magyarázta Menyhért, hogy miért költözött Tiszabőre Budapestről, ahol a Debreceni Tanítóképző Főiskola 1989-es elvégzése óta élt. Ám a költözéshez a lelkesedésen kívül más is kellett. Egyrészt, hogy elfogyjon az általa vezetett, hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásával foglalkozó Utolsó Padban Egyesület pénze. Menyhértnek ott volt a főállása 2007 és 2012 között. Másrészt, hogy az egyesület egyik utolsó konferenciáján a tiszabői iskolát néhány hónapja vezető Gaálné Szuknovics Éva felfigyeljen rá.
Jó osztályzat
Egy évvel az előző cikkünkben idézett lesújtó jelentés után a pedagógiai szolgálat újra meglátogatta Menyhért Ildikó egyik óráját. A dokumentumban, amelyet a tanárnő mutatott meg nekünk, semmi kirívó nem szerepel, az ellenőr egy jól megtartott cigány népismereti óráról számolt be. Menyhértről 2015 májusában azt írta a szaktanácsadó, hogy „szuggesztív cigány nyelvű éneklése és versmondása magával ragadta a tanulókat", „az egyes tanulókat érzékelhetően nagyon jól ismeri, látja bennük az értékeket".
Az ott tanítók szerint Tiszabőre nem igaz, ami más rossz helyzetű iskolákra, hogy csak azok a pedagógusok kerülnek oda, akik máshová nem kellettek. Többen beszéltek úgy munkájukról, mint ha missziót teljesítenének. Az viszont tény, hogy sokaknak nincs diplomája a tantestületből. Az igazgatónő meglepődött, hogy sikerült Menyhértet elcsábítania Tiszabőre, és rögtön igazgatóhelyettesi posztot ajánlott neki.
Örömét indokolhatta Menyhért Ildikó szakmai előélete. A tanítói és gyógypedagógiai végzettséggel is rendelkező nő különböző egyesületeknél, alapítványoknál mentorált gyerekeket, tartott programokat. Cikkeket írt a cigányságról pedagógiai folyóiratokba, és konferenciákat szervezett egyesületével.
Fura, de jó szándékú
Az ambiciózus fiatal tanítónőre 1999-ben rábízták a VIII. kerületi Erdélyi Utcai Általános Iskolát, miután „kiváló pályázatot adott be az önkormányzathoz" – emlékezett vissza egy akkori helyi képviselő. Aztán egy év múlva fegyelmivel elküldték, miután úgy indított elsős osztályt, hogy azt megtiltották neki. „Azt írta, nincs egyetlen elsős sem az iskolában, ami igaz is volt, mert általában a játszótéren voltak" – idézte fel forrásunk. „Durva adminisztratív hibákról" is beszélt, és arról, hogy egy év alatt több igazgatóhelyettest is elhasznált az „öntörvényű" igazgatónő. Gyermekbántalmazás gyanúja nem vetődött fel akkoriban, így mindenki meglepődött, hogy azért kérdezősködünk Menyhért Ildikóról, mert Tiszabőn ezzel vádolják. „Fura nő, de jó szándékú" – emlékezett vissza egy volt kollégája. Bármely korábbi munkahelyén érdeklődtünk, mindenhonnan azt hallottuk: szabadelvű, temperamentumos, hajlamos a hanyagságra, de tanítási módszereit nem kritizálták. Annak pedig, hogy mutogatná magát, vagy agresszív lenne, nem látták jelét.
A mocsár bűze
Miközben úgy tűnik, Menyhértnek igaza lehet abban, hogy egyes ügyeket felnagyítanak az eltávolítása érdekében, sok minden utal arra, hogy Tiszabőn valami nem stimmel vele. Bár a tantestületben elsőre a bántalmazási ügyeket és a nevelési hiányosságokat hangsúlyozzák, Menyhért egykori és jelenlegi munkatársaival folytatott beszélgetésekből kitűnnek további indokok is.
„Arrogáns és lekezelő", „nem fogad meg semmilyen tanácsot", „ingerülten szól vissza és mindenkit feljelentéssel fenyeget" – mondták róla. Tiszabőn volt olyan időszak, amikor fél évig nem tartottak tantestületi értekezletet, állítólag miatta, mert minden megbeszélés ordibálásba csapott át egy idő után. Volt, aki azt emlegette fel, hogy szotyizni kezdett egy értekezleten.
„Pályaválasztási tanácsadáson azt mondta a lányoknak, hogy ne tanuljanak, inkább álljanak ki a 4-es útra" – állította egy dühödt szülő. Többen arra panaszkodtak, hogy „képzett cigányként lenézi a többi cigányt", felvág a diplomáival.
Igazgatói intő
„Kollégáim elmondása a valóságot tükrözi. Igaz, hogy Tiszabőn tanítani nem könnyű feladat. (...) A jövőre nézve olyan eldurvultnak érzem a helyzetet, mely már nem orvosolható" – e sorok egy 2014. februári iskolai jegyzőkönyvben olvashatók. Gaálné Szuknovics Éva, az általános iskola igazgatója reagált így tizenegy pedagógus Menyhérttel kapcsolatos panaszaira. Az igazgatónő lapunknak nem akart nyilatkozni. – Nézze, ez egy bonyolultabb ügy, mint amilyennek látszik – tessékelt ki az iskolából, és nem válaszolt arra, hogy Menyhért Ildikó miért taníthat még mindig az általa vezetett intézményben. A rendőrségen viszont alighanem válaszolnia kell majd a kérdésekre. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságtól ugyanis úgy tudjuk, azt is vizsgálják, megvalósult-e a bántalmazási ügyekben bűnpártolás, vagyis hogy az igazgatónő felelősségre vonható-e.
– Azért a közmunkás is ember, nem? Vagy minket már le se kell köpni? A gyerekeinket pedig üthetik, vághatják? – kérdezte egy nő.
– Néhány börtönviselt szülőt tüzelnek ellenem. És a tantestületből többen is ütöttek meg gyereket! – lendült ellentámadásba a vádakra a tanárnő. Szerinte a tantestület és a faluközösség a status quo fenntartásában érdekelt, amit ő meg akart bolygatni.
– Tiszabőn nincsenek szabályok. Aki ezt ki tudja használni, az felülkerekedik, sok kisember pedig áldozatszerepbe kerül.
Szerinte kicsiben az iskolában is a falu törvényen kívüli rendje uralkodik.
– Egy ilyen településen a mocsár bűze meghatározza a mindennapokat. De hogy az a bizonyos mocsár hol van, és kik élnek az iszapjából, nehéz felderíteni.
Cikksorozatunk harmadik részében:
Menyhért Ildikó valóban Hoffmann Rózsa jó ismerőse? És hogy kerül a képbe a Jobbik, mint a cigány származású tanárnő újdonsült szövetségese?