„A népszavazás aljas manipuláció, politikai paraván”

A rendezvény előtt bemutatták az MSZP népszavazási plakátjait is. Az egyik világosan a népszavazás bojkottjára szólít fel, de van még másik kettő, amelyek nem ilyen egyértelműek. Az egyiken az IGEN a fő üzenet, hozzátéve, hogy a népszavazás egyetlen célja, hogy elterelje a figyelmet az igazi problémákról. A másikon a NEM a fő üzenet, mondván: nem adja az MSZP a nevét egy felesleges és idegengyűlölő népszavazáshoz.

Molnár Gyula vasárnap a Baloldali Sziget Fesztiválon lapunk munkatársának az MSZP három plakátjának eltérő üzeneteit firtató kérdéseire azt mondta: az utcára a „Maradj otthon október 2-án! plakát kerül, ami egyértelmű távolmaradásra szólít fel. A másik kettőt csak ötletnek nevezte. Szerinte többen szándékosan vagy véletlenül félremagyarázzák az elgondolásainkat. Úgy fogalmazott: a kormánynak rengeteg pénze volt arra, hogy az olimpiai közvetítések szünetében ráöntse a nézőkre a náci propagandát idéző mondatokat. Az MSZP-nek nem volt ennyi pénze kommunikációra, ötletből viszont több is volt.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

Azt azonban megjegyezte: „azt már látom, hogy csatazajban nincs helye a többszintű kommunikációnak". Szerinte nem igazak azok a felvetések, hogy az MSZP a népszavazás ügyében támogatja a kormányt. Úgy vélte, hogy a félreértést az okozhatta, hogy a párt 2015 májusa óta mondja: a kötelező betelepítési kvóta a menekültkérdés megoldásaként nem támogatható. Molnár közölte: ha a kormány megoldási javaslattal áll elő, és ebben szerepel, hogy tárgyalni kell Brüsszelben, azt készek támogatni. Szerinte ezzel nem bizonytalanítják el a választókat. Úgy fogalmazott: ketté kell választani, hogy mi a népszavazás szerepe, és mi az, ami Európa számára a XXI. század legnagyobb kihívása.

Leszögezte: a népszavazás azonban aljas manipuláció, politikai paraván, amivel el akarnak takarni egy súlyos politikai konfliktust. Az MSZP ezt a népszavazást semmilyen formában nem fogja legitimálni - mondta. Szerinte ha látványosan kevesen mennek el a népszavazásra, az azt jelenti, hogy megbukik a gyűlöletpolitika Magyarországon. Ha jelentős és magas lesz a részvétel, az ellenzéki erőknek új taktikát és stratégiát kell választaniuk, már csak azért is, mert október 2-a után mindenki rá fog fordulni a 2018-as választásra.

Diszfunkcionális üzenetek

Pintér Dániel Gergő PR-stratéga és válságkommunikációs szakértő, aki a Budapesti Műszaki Egyetem és a Metropolitan Egyetem oktatója, valamint politikai tanácsadást tanít a Századvég Alapítvány képzésein úgy értékelte: július végén, augusztus elején még minimális kommunikáció és zömében tudatos passzivitás volt jellemző az ellenzéki pártok kvótanépszavazással kapcsolatos megnyilvánulásaira, miközben a kormány akkor is tömegesen terjesztette a kérdéssel kapcsolatos praktikus információkat és agresszív propagandát. Ma már a baloldal is intenzíven kampányol, bár a kései bekapcsolódás és az ellenzék széttagoltsága miatt nem egységes és korántsem világos a pártok álláspontja a kényszer-betelepítéssel kapcsolatban. A diszfunkcionális üzenetek, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és a heterogén szakpolitikai megközelítések az ellenzéki szavazók bizonytalanságához vezetnek, akik nehezen igazodnak el a migráció amúgy is igen összetett, ideológiai, morális, gazdasági, külpolitikai és kulturális aspektusokat egyaránt integráló kérdésében. A kételkedés, az alternatívák mérlegelése különösen jellemző az MSZP esetében, ami a közelmúltban számos átalakuláson ment keresztül; szimpatizánsainak jelentős része még a korábbi és az új pártelit között is vacillál.

A szavazók bizonytalanságát egyértelműen növeli, hogy az MSZP arculata nem egységes, kettős beszédet alkalmaz. Kockázatos retorika ez, mely csakis abban az esetben működik, ha tisztán érthetőek a beszéd mögötti intenciók. Az októberi népszavazás ritka lehetőség a baloldal népszerűségének emelésére, de egyben komoly veszélyforrás is az MSZP számára, mivel szavazóik közül – ha másban nem is, abban legalábbis - egyre többen értenek egyet a kormánnyal, hogy valóban megoldást kell találni a kialakult, nemzetközi szintű külpolitikai helyzetre.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

Valószínűleg emiatt a nyomás miatt sem ismerte föl a pártelnök, hogy annak ellenére, hogy a baloldali szavazók közül is sokan ellenzik a betelepítést, nem lehet egyszerre hatékonyan üzenni nekik és a kvótát támogatóknak. Az MSZP megítélésének pozitív befolyásolásához elengedhetetlen felrázni és mobilizálni a kétkedő vagy apatikus választói szegmenst. Ezt a célcsoportot könnyen érthető, egyszerű, de mégis emblematikus mondatokkal lehet sikeresen megszólítani, Molnár azonban csak tovább nehezítette a baloldalból amúgy is hektikus képet látó, de MSZP-t támogatni kívánók állásfoglalásának kialakítását. Ráadásul a pártelnök egyelőre nem olyan meghatározó igazodási pont, mint Orbán Viktor a jobboldalon, hiszen jóval kevesebb ideje volt kiépítenie szoros kapcsolatot a választóival. Éppen ezért az ellentétes kommunikációval az MSZP nemhogy elrejtette gyengeségeit, de többszörösen aláhúzta azokat.

Az MSZP számára a baloldal jelenlegi politikai erejét, hitelét, valamint a migráns-ügy komplexitását tekintve ennél jóval egységesebb, összehangoltabb, korábban megkezdett, tudatosabb és főképpen több platformon működő kampányra lett volna szükség a választói tömegek hatékony elérése érdekében. Ha ehhez hozzávesszük, hogy lassú, konzisztens brandépítés helyett a baloldali politikusok hol túl sokáig várnak a megszólalással, hol pedig túl gyorsan akarnak hatni, aligha látható bennük a váltópárt potenciálja. Jelenleg az MSZP szavazói kismértékben igazodnak csak pártjuk útmutatásaihoz, sőt, a kvótanépszavazás ügyében akár hajlamosak szembe menni politikai elitjük akaratával, miközben a szavazói fegyelmezettség és normakövetés a jobboldali pártoknál hagyományosan erős. Az önjáróság és a baloldalt támogatók megosztottsága tehát előrevetíti a kérdést: vajon a jelenlegi kormányzati ciklus végén mi vár arra a pártra, amelyik elveszítette befolyását saját szimpatizánsai felett és stratégiai kérdésekben sem képes hatni rájuk?

Bár nyilatkozatokban az MSZP ma már egyértelműen azt üzeni, hogy aki elmegy októberben szavazni, az Orbán Viktor hatalomban tartását segíti, mégsem biztos, hogy a kvótanépszavazás konkrét szakpolitikai kérdését ilyen módon szimbolikus magasságba emelni megéri a pártnak. Ráadásul mindezt plakátokon, ami pusztán formátumából adódóan kevéssé alkalmas hosszabb, szofisztikált álláspontok bemutatásra. Maradtak tehát az egymásnak ellentmondó, egy-két szavas performatív megnyilatkozások, amelyek lehet ugyan, hogy éppen távolmaradásra, bojkottra buzdítanak, és amellett érvelnek, hogy a kormány kérdése valójában álkérdés, de ez a befogadói oldalról nézve nehezen értelmezhető. Az MSZP politikusai azt próbálják elmagyarázni az embereknek, hogy bár mindenki egyetért azzal, hogy meg kell őrizni az ország szuverenitását, de ez a szavazás valójában a miniszterelnök közös EU-s megoldásokkal szembeni harcához való erőgyűjtéséről, hatalmának megőrzéséről szól, amihez nem érdeke a választópolgároknak asszisztálni. A nemzetközi szinten közös menekültügyi eljárásokban hisznek, így alternatíváik akár még sikeresek is lehetnének a szavazók meggyőzésében, ha zavaros plakátkampányuk megfelelő mennyiségű és minőségű médiaszerepléssel párosulna, de az MSZP jelenleg képtelen felvenni a versenyt a kormány kommunikációs csapatával és tízmilliárdos kommunikációs büdzséjével.

Az, hogy az ellenzék vezető politikusai egy-egy interjúban kifejtik álláspontjukat a bojkottal kapcsolatban, még messze nem bír olyan mozgósító erővel, mint ahogyan a kormány kampányol a szavazáson való részvétel mellett. Éppen ezért állt össze a népszavazási kampányra az Együtt, a PM és a MoMa, akik szintén a távolmaradásra buzdítanak, mondván, hogy a népszavazás árt az ország tekintélyének és az Európai Uniónak nincs is olyan terve, amelyik illegális bevándorlókat telepítene le. A három párt közös szereplését történelmi jelentőségű összefogásként próbálják ábrázolni és azt hangsúlyozzák, hogy önkényuralom közepette csak a demokratikus erők minél szélesebb összefogásával lehet eredményt elérni. Az ellenzéki pártok közül kiemelkedik a DK, akiknek a szavazói csaknem 80 százalékban azonosulnak a bojkottpárti állásponttal, a párthoz tartozásukat vállalásként élik meg. A DK támogatói rendkívül aktívak az interneten és közösségi felületeken is, a menedzsment pedig komoly hangsúlyt fektet a párt politikusainak nyilvános- és médiaszerepléseire való felkészítésére.