és egyre többen vizsgálják, mi van a két végpont közötti térben. Ugyanakkor előbb szokás különféle címkéket egy-egy országra aggatni (Magyarország esetében beszéltek már például populista, Patyomkin-, szimulált, sérült és illiberális demokráciáról is), mint behatóan megvizsgálni az adott modell jellemzőit. Lehetséges, hogy léteznek a köztes mezőben tartósan megragadó rendszerek: ezek lehetnek sérült demokráciák, megnyílóban lévő autoriter szisztémák és hibrid, vagyis mindkét végpont bizonyos jellemzőit mutató rezsimek.
A vizsgálat két fő szempontja, hogy van-e nyílt, egyenlő verseny (szabad választással) a hatalomért, és hogy mi a helyzet a liberális értékekkel, vagyis az alkotmányossággal, a joguralommal és a hatalommegosztással. Kulcskérdés továbbá az elszámoltathatóság is, amelynek vertikális és horizontális aspektusa is van: a horizontális az egymást ellenőrző demokratikus intézményeket jelenti (ez Magyarországon 2010 után radikálisan megváltozott), a vertikális pedig azt a lehetőséget, hogy a választók leválthatják a hatalmat.
Gyulai konklúziója szerint Magyarország, illetve a térség több másik országa esetében
túlságosan hamar értékeltünk konszolidált demokráciának olyan államokat, amelyek nem teljesítették a szükséges kritériumokat
a korrupció, az erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlősége, a média szabadsága, a választási intézmények átláthatósága területén.
Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója a demokrácia „sérültségét" a korrupció felől igyekezett megközelíteni. Szerinte Magyarország az EU egyik legkorruptabb országa, ahol központosított, rendszerszintű és sokszor legalizált a korrupció, maga a korrupciós kitettség pedig a nyugati világban szorosan összefügg a demokratikus szabadságjogokkal, illetve a gazdasági teljesítménnyel – emiatt ördögi kör alakult ki, ahol a korrupció, a jogállami deficit és fenntarthatatlan gazdasági fejlődés egymásból következik.
Az összes vizsgálat és mutató szerint az EU legkorruptabb ötödébe tartozunk, a Transparancy, a Világbank és az OLAF (az EU csalás elleni ügynöksége) jelentései itt egy irányba mutatnak. Az adatok folyamatos lecsúszást jeleznek: nem az abszolút teljesítmény romlik, hanem a javulás hiányzik, szemben a régiós vetélytársakkal. Jellemző Magyarországra az illetéktelen közpénzfelhasználás, a kormánypárt által foglyul ejtett állam, a hatalommegosztás szinte teljes hiánya. Az állami intézmények a kormánypárt szempontjait érvényesítik (Martin kivételként említette a bíróságokat), kizárólag az „utcai", kis volumenű korrupcióval szemben tapasztalható erőteljes fellépés. A járadékvadászaton alapuló, bennfentes, „haveri" államkapitalizmus, és a bizonytalan üzleti környezet nem kedvez a befektetéseknek, nagyon kevés a magánberuházás.
A Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója felidézte
az MNB baráti körben közpénzt osztó alapítványait, az átláthatatlanul TAO-pénzekhez jutó politikaközeli sportegyesületeket, a paksi beruházást övező teljes titkosítást, valamint azt a tényt, hogy a magyarországi uniós beruházások 90 százaléka túlárazottan valósul meg
(a 25-50 százalékos túlárazás számít általánosnak, de a négy-ötszörös árra is van példa). A legalizált korrupció esetei között a dohányügyet, a kaszinókoncessziókat, a takarékok államosítását illetve reprivatizálását említette.
Martin szerint Magyarország esetében egyértelműen az intézményrendszer átláthatatlansága a legnagyobb korrupciós kockázat, és a versenyképességünket is kimutathatóan az ássa alá leginkább, hogy az állami intézmények nem képesek hatékony feladatellátásra. És miközben az intézményi mutatót tekintve 2004 óta folyamatos a leszakadásunk, Lengyelország éppen az ellenkező utat követte, szinkronban az egy főre eső GDP-adattal: úgy tűnik a korrupciós kitettség fordítottan arányos a demokratikus jogok szintjével, illetve a jóléttel.
Szánthó Miklós, a kormányközeli Alapjogokért Központ vezetője szerint nem gyengültek a demokratikus intézmények – a bíróságok mellett az AB, sőt, az ügyészség is független –, csupán a „balliberális oldal" demokráciaértelmezési monopóliuma került veszélybe, mint mindig, ha a jobboldal kormányoz.
- Az is bizonyítja a demokrácia sértetlenségét, hogy az ellenzék elindult az átírt szabályok szerint rendezett 2014-es választásokon, és a képviselői fölesküdtek az új alkotmányra
– fogalmazott.
Vásárhelyi Mária, az MTA tudományos főmunkatársa viszont arra mutatott rá, hogy már a demokratikus működés első számú alapfeltétele, az általános egyenlő választójog sem érvényesül: Ausztriában a minap a külföldön élők levélszavazatai döntötték el az államfőválasztást, nálunk viszont ez nem fordulhatna elő, mert a mintegy 500 ezer külföldön dolgozó magyar (annak ellenére, hogy az ő befizetéseik tartják növekedésben a lassuló gazdaságot) a levélszavazás korlátozása miatt gyakorlatilag ki van zárva a voksolásból, ellentétben a határon túli magyar állampolgárokkal, akik semmilyen módon nem vesznek részt az itthoni közteherviselésben.
