Az eddigi szabályok szerint a főpolgármestert a budapestiek közvetlenül választhatták meg – e tekintetben nem lesz változás –, míg a Fővárosi Közgyűlésbe a képviselők pártlistákról kerülhettek be, tehát nagyjából arányos volt a rendszer.
Ennek megfelelően a 2010-es önkormányzati választáson a valamivel ötven százalék felett teljesítő Fidesz–KDNP egyetlen fővel abszolút többséget szerzett, tehát 17 mandátumhoz jutott, míg az MSZP tíz, a Jobbik és az LMP három-három képviselőt delegálhatott a közgyűlésbe.
A kormányoldal azonban most a parlamenti választáson szerzett negyvenszázalékos, illetve a baloldal a 38 százalékot meghaladó támogatottsága mellett egyaránt 13-13 mandátumhoz juthatna, míg a Jobbiknak a 12,5 százalék négy, az LMP-nek a 9,1 százalék három képviselői helyet eredményezne.
Ha biztosítani lehet a közgyűlésben a kormánypárti többséget, úgy gondolják, nagyjából mindegy is, ki ül majd Tarlós István székébe
Az EP-választáson a demokratikus ellenzék valamivel rosszabbul teljesített, de a fideszes többség az akkori eredmények alapján is veszélybe kerülhetne, és csak a szélsőjobbal együtt biztosíthatnák a „kormányzóképességét” Budapesten.
|
Októberben a 23 új kerületi polgármester automatikusan beülhet majd a közgyűlésbe a tervek szerint
Móricz-Sabján Simon |
A tervezet azonban alapvetően átrendezné az erőviszonyokat, hiszen a közgyűlésnek a kerületi polgármesterek – és a főpolgármester is – automatikusan tagjaivá válnának, míg a kompenzációs listáról mindössze kilenc helyet osztanának ki. A 2010-es eredmények szerint tehát a Fidesz 19 kerületi polgármestere a 33 fős testületben önmagában meglehetősen stabil, a jelenleginél meggyőzőbb többséget biztosítana.
Ráadásul az új szabályok szerint több kompenzációs mandátumot is szereztek volna, és 22-23 képviselővel igen kényelmes helyzetben lennének.
Ez az egyes pártok legutóbbi támogatottsági adatai alapján is igaz, hiszen az EP-választáson a baloldali ellenzék az összesített eredmények alapján is csak a XIII., illetve a IV. kerületben szerezhetné meg a polgármesteri széket, ugyanakkor csupán Zuglóban, Kőbányán, Kispesten és Csepelen van esélye arra, hogy ledolgozza a viszonylag csekély kormányoldali fölényt.
A helyzet Szoboszlai György szerint rendkívül egyszerű: a Fidesz tart attól, hogy a baloldali összefogás a fővárosban eredményes lehet. Ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy az esetleges bukást elkerülje – hangsúlyozta –, ezért alakítják át a rendszert.
Azt azonban nem akarták meglépni, hogy a főpolgármestert ne közvetlenül válasszák – tette hozzá –, mert az talán túl nagy felháborodást váltott volna ki. Ha azonban biztosítani lehet a közgyűlésben a kormánypárti többséget, úgy gondolja, nagyjából mindegy is, ki ül majd Tarlós István székébe.
Ebben a helyzetben a politológus határozott álláspontja, hogy a demokratikus ellenzéknek össze kell fognia, különben teljesen esélytelenek. Szoboszlai szerint az LMP-nek is érdemes lenne felülvizsgálnia a saját álláspontját, és félre kellene tennie a személyes ellentéteket. A politika ugyanis nem egyes emberekről, sokkal inkább stratégiai célokról szól, és ilyen a fővárosi főpolgármesteri poszt, illetve a közgyűlési többség megszerzése – mondta.
Ha ezt az ökopárt tudomásul venné – fogalmazott –, a DK-val, az Együtt-PM-mel és az MSZP-vel közösen jó eséllyel indulhatnának Budapesten az önkormányzati választáson.
Szoboszlai szerint elképzelhető más megoldás is: a választási rendszer egyoldalú és szinte az utolsó pillanatban végrehajtani kívánt módosítása miatt az ellenzék akár bojkottot is hirdethetne. Ha ugyanis nincs teljes összefogás, a súlyos kudarc borítékolható, és a távolmaradással sem vesztenek lényegesen többet, mint ha törpe kisebbségként beülnek a közgyűlésbe. Úgy véli, egy ilyen lépésnek jóval nagyobb visszhangja lenne, mint az egyértelműen a Fidesz érdekeit szolgáló törvénytervezet elfogadásának.
Mielőtt az ellenzéki pártok ilyen döntésre jutnának, próbálkozni kell az alkotmányossági kontroll kezdeményezésével is. A politológus szerint az alaptörvény egyetlen mondatába lehet kapaszkodni, amely szerint a „helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket (…) közvetlen és titkos szavazással” választják meg.
A Fővárosi Közgyűlés esetében ez biztosan nem lesz igaz, de Szoboszlai abban sem biztos, hogy a testület befogadna-e egy ezzel kapcsolatos alkotmányossági panaszt, s ha igen, nem tudni, miként döntenének.
