Lovasszobrot minden Fidesz-kádernek!

Szél Bernadett, az LMP frakcióvezető-helyettese elöljáróban visszaemlékezett a Városliget-törvény elfogadására: a jogszabály szinte egy kaptafára készült a szintén akkoriban tárgyalt Normafa törvénnyel – mindkettő kivette minden helyi szabályozás és terv hatálya alól a területet, és lényegében egy biankó felhatalmazást adott a beruházóknak bármire.

A Városliget-törvényt egy vasárnap délután nyújtották be – egyéni képviselői indítványként, Papcsák Ferenc akkori zuglói polgármester neve alatt. Hétfőn már a bizottság tárgyalta, kedden a plenárison le is zavarták a „vitát”. Papcsák Ferenc a parlamentben „álmokra” hivatkozott, és arra, hogy a nagyívű fejlesztések mennyi jót hoznak. Arról viszont nem beszélt, hogy nincsenek hatástanulmányok, a szakmával és a lakossággal pedig előzetesen nem egyeztettek, ugyanúgy, ahogyan a Normafa esetében sem.

Pető Ernő történész-muzeológus azzal az állítással lepte meg a hallgatóságot, hogy a tervezett múzeumok tulajdonképpen modern lovasszobrok. – Arról kellene törvényt hozni, hogy bizonyos pozíció felett lovasszobor járna a politikai vezetőknek, így nem kényszerülnének rá, hogy sokkal nagyobb károkat okozva állítsanak maguknak emlékműveket – fogalmazott.

Szerinte a múzeumi negyed mint koncepció sok sebből vérzik. Kettőnél több múzeumot az ember nem tud megnézni, ha rendesen koncentrál. Sokkal hasznosabb, ha lehet közben kicsit sétálni, lazítani – vagyis fölösleges múzeumok sokaságát egymás mellé telepíteni. Ráadásul a kormány által remélt 1-1,5 milliós látogatószám-növekedés sem tűnik reálisnak. A legnagyobb látogatottságú múzeumaink (a Szépművészeti, illetve az egri Dobó vármúzeum) 500-600 ezres látogatottságúak.

Természetesen vannak példák múzeumi negyedekre, akár új építésűekre is a világban. Például Valenciában, ahol ráadásul jelentősen növekedett a látogatószám is. Csakhogy a fellendülés éppen egybeesett a világturizmus növekedésével, a fapadosok elterjedésével, az egy hétvégés turistautak megugrásával. Azaz nem állítható, hogy egyedül az új múzeumépületek miatt jött sokkal több látogató. És az sem mellékes, hogy Valenciában sok plázát is építettek (valójában minden múzeumra jut egy bevásárlóközpont), amit a Ligetben aligha lehetne megvalósítani.

Muzeológiai szempontból a szakértő szerint a legkritikusabb kérdés a műtárgyak mozgatása. A Nemzeti Galériában 150 ezer műtárgy van, ezeket kellene lehozni a várból. A mozgatásuk olyan követelményeket támaszt, ami már önmagában óriási költség: zárt, klimatizált tárolókban, rázkódás nélkül, sérülésveszély nélkül kellene lehozni őket a Ligetbe. Pető Ernő úgy véli: ekkora műtárgyszámnál elkerülhetetlen, hogy számos alkotás megsemmisüljön.