A Hello Wood alkotótábort egy építészekből, kreatív szakemberekből álló csapat (Pozsár Péter, Huszár András, Ráday Dávid, Janota Orsolya és Lakatos Niki, és a kezdeteknél Bakos Maxim) találta ki építészhallgatóknak, de az öt év alatt az építészet, oktatás, dizájn és együttlét összeért, amiből megszületett a Hello Wood Kft., egy szokatlan vállalkozás, ami mára már jóval több, mint egy cég vagy egy egyszerű vállalkozás.
A nyári táboraik varázsához kell a csodálatos helyszín (a Balaton-felvidéki Csórompuszta, ami a kapolcsi Művészetek Völgye egyik helyszíne is), a hallgatók és mesterek, a Kárpát-medencei kalákázás és kortárs harmadik típusú dizájn találkozása. Az egyik alapító, Huszár András építész szerint az egy hét alatt a 150 fős nemzetközi építészközösség szakmai és személyes kapcsolatba kerül, az együttlét és együtt gondolkodás nemcsak szakmai, de személyes élménnyé is válik, és ez legalább annyira fontos, mint a fából elkészült installációk.
|
| 2013 – Bátonyterenyére készült színpad |
Mert a Hello Wood elsősorban a faépítészetről szól. A másik alapító, Pozsár Péter építész (és a MOME oktatója) még 2010 elején vadászott le egy koppenhágai építészeti fesztivált, a Woodot, ahová falécekből készült installációkkal lehetett pályázni. A dán fesztivál végül elmaradt, de az NKA-tól időközben nyert pénzből megszületett a magyar, sőt hamarosan egy nagyvonalú támogatójuk is akadt, Európa legnagyobb faforgalmazója, a Jaf Holz.
2012-ben már tizenkét workshopjuk indult el, méghozzá komoly szociális érzékenységet bizonyítva. Azon a nyáron a Hello Wood alkotótábora Borsodba települt, és a kétszáz fiatal olyan terveken kezdett el dolgozni, amelyekkel nyolc halmozottan szegény borsodi településre terveztek a helyi kulturális és közösségi életet segítő építményeket, installációkat, közösségi bútorokat. Szakácsi például az ország második legszegényebb zsáktelepülése 180 lakóval és szinte százszázalékos munkanélküliséggel: ide Szőke Gábor Miklós szobrászművész (a későbbi Fradi-sas alkotója) tervezett egy óriási fatigrist, afféle védelmező totemet.
|
| 2014 – Juhász Ákos és Eke Dániel X alakú, kukoricás fölé ívelő hídja/felüljárója – Csórompuszta, Hello Wood-tábor |
A helyiek számára valóságos ünnep volt a Tigris érkezése: bulit rendeztek neki, felzászlózták az egész települést, a Tigris tehát reményt is hozott, azóta sikeresen pályáztak egy uniós falufejlesztő pályázatra. És már az első évüktől felfedezte őket a Sziget Fesztivál. Készültek speciálisan a Sziget-közönségnek szánt alkotások, mint például a birkakeret (a birka teste egy favázból és némi gyapjúból állt, a fesztiválozók maguk állíthatták össze), aztán a sikeren felbuzdulva később megszületett a zsiráfbirka, a nyúlbirka, sőt a krokodilbirka is.
De ugyanilyen valószerűtlennek hatott a Kultúr Zónába tervezett Tornádó-installáció, ami ráadásul némi árnyékot is adott, és – az ókori colosseumok mintájára tervezett – Colosseum nevű óriás faépítmény, amelyben a film- és diavetítéseket tartották. (Az már nem is meglepő, hogy a Colosseum bejárata egy szintén óriási kutyafejszobor volt.) A Szigetre készült munkák közül talán a Hintaló volt a legsikeresebb (Huszár András és Szőke Gábor Miklós munkája): az egytonnás szerkezeten egyszerre akár száz ember is hajóhintázhat, de megmozdítani csak akkor lehet, ha a tömeg képes együtt mozdulni vele.
A fa különleges építőanyag, a legtöbben ösztönösen vonzódunk hozzá, mert az embert leginkább ez köti össze a természettel. A csórompusztai nyári táborok különleges atmoszférája még a könyvből is kicsap. A költői helyen építészek és filmesek, dizájnerek és grafikusok kerültek nagyon közel egymáshoz, és ez a kreatív ihletettség a tágabb környezetre is kisugárzik. Pozsár Péter egy interjúban elmesélte, hogy amikor a frissen készült, emberhajtású mókuskerekükkel már nem túl józan állapotban lekerekeztek a közeli faluba, az építész srácokat rendőrök állították meg.
|
| 2013 – Szánkófa a Müpa előtt |
Először a „jármű” papírjait követelték és a vezetői engedélyeket – egyszerűen nem hitték el, hogy a kereket nem lopták valahonnan. Aztán amikor együtt felmentek a táborba, a jegyzőkönyv kissé fenyegetően hivatalos felvétele helyett az egyik rendőr inkább fotózni kezdte a kiállított faépítményeket. Volt tehát miből válogatnia az ötödik születésnapra megjelent könyvnek. Projektek, sztorik és személyes benyomások követik egymást kibogozhatatlan egységben, mindezek a Hello Woodban szétválaszthatatlanok.
|
| 2012 a Tornádó a Sziget Fesztiválon |
A Cambridge-i Egyetem filozófiaprofesszora ugyanúgy leírta a tapasztalatait, mint az alapítók, és az egyik legfontosabb nemzetközi építészeti magazin, az ArchDaily vezető szerkesztőjének is ugyanúgy volt személyes hozzáfűznivalója, mint a csórompusztai táboroknak helyet adó birtok tulajdonosának (mellesleg valaha a Művészetek Völgye egyik alapítója is ő volt), Pécsi Erika belsőépítésznek.
|
| 2013 – Szőke Gábor Miklós Szakácsiba készült hétméteres Tigrise a Sziget Fesztiválon |
A könyv végén egymás után láthatjuk a 2013-ban, a Müpa előtt felállított szánkókból összeállított óriás karácsonyfát és a tavalyi táborban megépült X alakú, egymás mellé sorolt lábakon futó, impozáns gyaloghidat, amin egy kukoricatábla fölött lehet különleges felfedezőutat tenni. Minél több embernek kellene ilyeneket látni, mert a Hello Wood teljesítményei láttán hajlamos vagyok elhinni, hogy a kreativitás is képes sugározni.
