A főpolgármester-jelölt esetében nemcsak olyan jelöltre van szüksége a baloldalnak, aki versenyképes Tarlós Istvánnal szemben – fogalmaz a politológus –, hanem olyanra is, aki húzóembere lehet a súlyos problémákkal küzdő baloldal – vagy inkább „baloldalak" – helyi kampányának. Ha valóban Falus Ferenc lesz a befutó, akkor személyében az Együtt-PM adná a főpolgármester-jelöltet, aki kevésbé ismert ugyan, viszont kevésbé támadható – véli Böcskei. Úgy látja, az ő esetében a negatív kampány nem árnyékolhatja be a lokális megmérettetést.
A baloldalon soha nem lehet tudni, melyik lesz a végleges bejelentés napja – hangoztatja a politológus –, de úgy tűnik, most a felek eljutottak a végső szakaszba, és hamarosan hivatalossá válik, ki lesz Tarlós István kihívója Budapesten. Az ugyanakkor már kiderült, hogy kik indulnak az egyes kerületekben polgármester- vagy képviselőjelöltként.
Szemben az állításokkal, kaszting – 2009-hez hasonlóan – igenis volt, hiába ismételgetik egyes politikusok az ellenkezőjét – legalábbis így látja Böcskei. Ha ilyen valóban nem lett volna – tette hozzá –, nem szivárogtatnak egyre újabb neveket a sajtónak tárgyalásról tárgyalásra. Amúgy szerinte nem ördögtől való, ha egy választási folyamatban megfuttatnak neveket.
Vége az MSZP hegemóniájának
Az egyeztetéseknek most valóban volt tétje – hangsúlyozza az elemző –, hiszen számos kerületben van arra lehetőség, hogy a baloldal adja a polgármestert. Veszítenivalója szerinte leginkább az MSZP-nek van, hiszen a párt május 25-i szereplése világossá tette, hogy a fővárosban visszaszorult, s szervezetileg, beágyazottságát és jelöltjeinek versenyképességét illetően is véget érni látszik az egypárti baloldali hegemónia.
Az MSZP vezetői felismerték ennek veszélyét, és a problémák láthatóvá válását elkerülendő minél szélesebb összefogást szorgalmaztak – lehetőleg a szocialisták vezető szerepe mellett. Böcskei azt gondolja, az MSZP innovációs deficitjét érzékelte a DK is, amely kezdetben – és majdnem az utolsó szakaszig – szintén a teljes körű budapesti összefogás szükségessége mellett érvelt, és természetesen közös főpolgármester-jelöltet javasolt.
A DK szavazatszerző képessége több ok miatt még mindig kérdéses – figyelmeztet a politológus –, és az EP-választáson elért viszonylag jó eredmény alapján sem állítható, hogy a „Gyurcsány-kérdés" megoldódott. A DK potenciális támogatóit ugyanis leginkább azon (korábbi) MSZP-szavazók körében kell keresni, akik Gyurcsány Ferencet kevésbé utasítják el, sőt egy dinamikus, a baloldali törzsszavazó minden harci ösztönét kielégítő vezetőt látnak benne.
A DK számára hosszú távon eredményes lehet e stratégia, különösen, ha az MSZP mélyrepülése folytatódik. Böcskei szerint a szocialisták tisztújítása alapján válságkezelő stratégiák nem körvonalazhatók, hozzátette azonban, hogy az önkormányzati választásig ezt nem is lehet elvárni.
Közös főpolgármester-jelölt nélkül hiábavaló a koordinált indulás?
A fővárosi kompromisszumok megkötése és a stratégiai döntések előtt a feleknek szem előtt kell tartaniuk – fogalmaz a politológus –, hogy egy kizárólag mennyiségi szempontokon nyugvó összefogás felerősítheti a baloldalon fennálló személyi és szervezeti problémákat, működési anomáliákat. Bár az „összefogás bármi áron" baloldali hívei minden bizonnyal ismét urnákhoz járulnának, annak esélye azonban nem maximálható, hogy az esélyes kerületeket ezzel meg is nyerhetik.
Ennél jobb megoldás a koordinált indulás, főként ha a helyi szervezetek és aktivisták érdemben segítik a „másik baloldal" kampányát és jelöltjét. Ebben Böcskei szerint lehet reménykedni, hiszen az egyéni jelöltek bőrére is megy a játék.
Ahhoz, hogy a megegyezést feltételező koordinált indulásból ne csak a „koordinált", hanem a „megegyezés" is megmaradjon a kampányban, közös főpolgármester-jelöltre van szükség – véli a politológus. A baloldal belső világát ismerve ugyanis nem lenne eredményes, sem kivitelezhető, ha „lent" – egymást segítő kampánnyal – megvalósulna a koordinált indulás, „fent" a főpolgármesteri posztért pedig verseny folyna.
Falus legalább nem támadható
Azt, hogy a többi (ön)jelöltön túl Falus Ferenc, a Bajnaihoz köthető Haza és Haladás Egyesület alapító tagja mennyire alkalmas, ma még Böcskei szerint is kérdéses. A válasz attól is függ, hogy mi a baloldal célja: Tarlós megszorítása vagy legyőzése. Bármelyik is, Falus tulajdonképpen csupán azért is az eddigi legjobb megoldás, mert nincs nála jobb, és vélhetően mindenki támogatja, mert Tarlóst a baloldalról legyőzni képes politikust nem látni.
Böcskei kérdésünkre nem vitatta ugyanakkor, hogy az egykori tiszti főorvos alacsony ismertsége a jelölt esélyeit csökkenti. Másfelől viszont mellette szól, hogy nehezen támadható, nem könnyen „CÖF-plakátosítható". Balázsovits Lajossal szemben azért is jobb választás – tette hozzá –, mert a színész a DK-hoz köthető, míg Falus inkább korábbi MSZP-tagsága ellenére sem exponálta magát egyik párt mellett sem. Ráadásul könnyen rendelhetők hozzá szakpolitikai kérdések, hiszen egykori állami vezetőként nemcsak egészségügyi, hanem közigazgatási tapasztalatokkal is rendelkezik.
Arra a felvetésünkre, hogy a személyek körüli huzavonában a baloldal megfeledkezett a fővárosiak megszólítására alkalmas program meghirdetéséről, Böcskei leszögezte: a Haza és Haladásnál is rendelkezésre áll az a háttértudás, amelynek birtokában igen gyorsan programot lehet alkotni. Az idő rövidsége miatt azonban szerinte a kampányban legfeljebb néhány, a budapestieket foglalkoztató konkrét problémára érdemes fókuszálni.
A Jobbik és az LMP teljesen esélytelen?
A baloldalon kívül egyébként csak még kevésbé versenyképes jelölteket látunk – mutatott rá a politológus. A jobbikos Staudt Gábor a főpolgármesteri címért labdába sem rúg, a legtöbb, ami elmondható majd róla, hogy ismét elindult.
Az LMP Csárdi Antal személyében teljesen ismeretlen jelöltet indít el, aki a már ismert LMP-s paneleken túl nem sokat mondott, s a „vissza kell adni a budapestieknek Budapestet" mondat nem vall alapos kommunikációs előkészítő munkára.
A hírek szerint a 4K!-val szövetségre lépő LMP-nek – amely együttműködés kevésbé stratégiai, sokkal inkább a szervezeti hiányosságok jele – erős, ügyorientációs kampányra lenne szüksége, hogy jelöltje egyelőre kézzelfogható politikai és retorikai gyengeségeit képes legyen eltakarni.
A „se nem régi baloldal, se nem Fidesz" üzenete egy heterogénebb baloldal esetében már kevésbé lehet sikeres – emelte ki Böcskei –, különösen annak fényében, hogy ez a szűk öt százalékhoz volt elég. Úgy látja, az LMP ezt a fordulatot tartósan nem tudja folyamatosan innovatív tartalommal megtölteni.
A baloldali pártok szerdára ígértek végleges tájékoztatást, de minden jel arra mutat, hogy a felek elfogadták a koordinált indulást, a vesztesnek ítélt kerületekben pedig versenyeznek. Ettől a politológus szerint nem kell félni, mert a baloldali pályának le kell tisztulnia. Utóbbi érdekében pedig – a közhelyszámba menő „építkezés" mantrája mellett – versenyezni kell egymással.
Látni kell, ki és hol erős, ki és hol építkezik majd. Jelen tudásunk alapján, és a baloldal állapotát mérlegelve – nem felejtve soha a pálya lejtését és az erőforrások egyoldalúságát –, annyira nem lesz erős sem az MSZP, sem a DK, sem az Együtt–PM, hogy egyedül uralja a baloldali mezőt – jelentette ki a politológus.
A baloldali versenynek szerinte nem arról kellene szólnia, melyik párt a legerősebb, hanem arról, hogy az egyes szervezeteknek melyek a gyengeségei. Ennek felmutatására pedig meglátása szerint a verseny a legalkalmasabb eljárás.
