Nézzük meg, mi kell ahhoz, hogy a kormányzati akarat célt érjen. 2014-ben 35 ezerrel többen haltak meg, mint ahányan születtek. És ez nem volt kivételes év. Tehát éveken keresztül ennyivel több gyereknek, összesen 120-130 ezernek kéne a világra jönnie, hogy a népességfogyás mérséklődjön. Pusztán a nyers számok alapján a „feladat" könnyen teljesíthető: a 15 és 40 év közötti korosztályban 1,5 millió nő található.
Ám a lényeg a számok mögött van. A legfőbb kérdés, hány család vehető rá arra, hogy három gyereket neveljen fel.
Ha az érintetteket kérdezik a kutatók, akkor a kormányzati és a társadalmi szándék egybeesik. Egy 2013-ban végzett kutatás szerint a 18–49 évesek 65 százaléka két gyereket, 18 százalékuk hármat tart ideálisnak,
mindössze 12 százalék mondta azt, hogy egy is elég. Ez nem meglepő: Magyarországon rég tartja magát a kétgyerekes családmodell ideálja, már az 1980-as években is ezeket a válaszokat kapták a kutatók. Aztán másképp alakult: a negyvenes éveikbe belépő nők között majd ugyanannyi a gyerektelen és az egykéző, mint a kétgyerekes, és kétszer annyi egykéző van, mint háromgyerekes.
Kutatások szerint
sokan a második gyerek érkezését jelentős életszínvonal-esésként élik meg.
Jellemző, hogy a háromgyerekesek 30 százaléka már a diplomások és a tehetősek köréből kerül ki, ahol a férj fizetése, a pár vagyona lehetővé teszi a nő kilépését a munkaerőpiacról. Bár a tízmilliós vissza nem térítendő támogatás akkora, ami az alsó középosztály fantáziáját is megmozgathatja, de egy új lakásra nem feltétlenül elég, a hozzá kért hitel jelentős fix havi kiadást jelent évtizedekre.
Szülj negyven felett!
A csok feltételeiből – kétéves tb-, 180 napos munkaviszonyt kell igazolni, önrészt kell felmutatni, a tízmilliós hitelnél legjobb esetben is 47 ezer lesz a havi törlesztőrészlet – kitűnik, hogy
a támogatást a középosztályra, a már „befutott" fiatalokra szabták.
Ugyanis az elmúlt húsz évben a diplomaszerzés, a későbbi munkába állás miatt kitolódott a gyerekvállalás, a nők 28-30 évesen szülik meg az első gyereküket. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a Ratkó-unokák korosztályából sokan – 260 ezren – már 37 év felettiek, de a 35–39-es korosztályból 77 ezernek még nincs gyereke. (Az 50-es években az abortusz betiltásával értek el babyboomot, ami a következő generációra, az unokákra is hatással volt.)
Fogyunk
A kormány az utolsó pillanatban lépett egy nagyot a csokkal, a szakemberek már egy évtizede kongatják a vészharangot. A társadalom rohamosan öregszik, ha maradnak a jelenlegi trendek, 2060-ban az időskorúak két és félszer annyian lesznek, mint a gyerekek. A nyugdíj- és egészségügyi kiadások miatt ennek beláthatatlan következményei lesznek. Leegyszerűsítve: elfogyhatnak a „munkáskezek", fél emberöltő múltán egy idős emberre két aktív polgár jut majd – ez az arány most még 1:4. Ráadásul szembe kell néznünk azzal, hogy – a legpesszimistább becslés szerint – 2060-ra már csak 6,7 millióan leszünk.
Márpedig a csok feltételei szerint a pár egyik tagja nem lehet 40-nél idősebb. Bár a 34–39 éves korosztályból 140 ezer nőnek már megvan a második gyereke, kérdés, hogy vállalnak-e harmadikat.
40 felett már aligha: hiába tolódott ki a gyerekvállalás, az évente születő harmadik babák alig 4-6 százaléka esik a középkorú nőkre.
Belátható, hogy a Ratkó-unokák már „kicsúsztak" az időből, kockázatos igényelniük a 10+10 milliót, holott lélekszámuk alapján ők szülhetnék a legtöbb babát.
Házasodni kell
Pedig ha évi 30-35 ezer babának „kell" pluszban születnie, akkor a nemes feladat főleg erre a korcsoportra hárul. 2014-ben 91 ezer gyerek jött a világra, 45 ezer a 30–40 éves korosztályra esett. A 10+10 milliós csok tíz éven belül „várja el" a harmadik gyereket, tehát a 28-30 feletti korosztálytól egy évtizeden belül összesen 600-620 ezer gyerekre kellene számítani. A csok által kitűzött „feladat" nemes és nem is lehetetlen, de
azért akad pár bökkenő.
Ahhoz, hogy a csok demográfiai hatása érdemi legyen, másfajta változásokra is szükség lesz. Ha a jövőben születendő gyermekekre igénylik a támogatást, akkor a pároknak össze kell házasodniuk. Ezzel a kormány nem csupán egy ideológiát erőltet, kutatások szerint az élettársi kapcsolatban kevesebb gyerek születik. Csakhogy a házasság intézménye megkopott, a gyerekek 48 százaléka élettársi kapcsolatból születik, ráadásul a válások száma továbbra is magas, ami akadályozza a gyermekvállalási tervek megvalósítását.
|
Tűzifával és élelmiszerrel támogatott család 2013-ban a borsodi Tiszalócon. Már befutottak előnyben
Kovalovszky Dániel / Népszabadság/archív |
Ráadásul az állami ösztönzők önmagukban nem garantálják a sikert. A kormány évekkel ezelőtt bevezette a gyerekek után járó adókedvezményt, sokat javított a családalapítás feltételein, de a várt babyboom elmaradt. Legalább ennyire fontos a kiszámítható élet: egy 2011-es felmérés szerint az Angliába kivándorolt magyarok körében már 1,63 volt a termékenységi mutató, pedig nagy többségük bérelt lakásban lakott.
Drága és veszélyes mutatvány
Hogy a csok demográfiai hatásait megbecsüljük, több modellszámítást is végeztünk. Az eleve betervezett gyerekekkel, válásokkal, lemorzsolódókkal is kalkulálva megállapítható:
– ha gyors, látványos és évtizedekig fenntartható népességnövekedést akar a kormány, akkor 45 ezer olyan igénylőre lenne szükség, aki a háromgyerekes csokot kéri. Ez az első években minimum 450 milliárdos kiadást jelentene, amit nem bír el a költségvetés;
– ha türelmesebb a kormány, akkor elég évi 10-12 ezer igénylő, ami szintén sok pénzt jelent, és becsléseink szerint csak 2023-ra hozná el a nagy babyboomot;
– persze a 2018-as választásra készülő Fidesz már évi hat-hétezer pluszbabára is büszke lehetne, ami nem kerül nagyon sokba, de nem is állítaná meg a népességfogyást.
