Hubai László történész, választáskutató a falvak és a kisvárosok eredményeit elemezve mindenekelőtt az átlagosnál magasabb részvételi arányra hívta fel a figyelmet. Mint fogalmazott, egyértelműen megfigyelhető: minél kisebb a település, annál nagyobb az az elvárás, hogy el kell menni szavazni, ez a hatás viszont a település méretének, a szavazásra jogosultak számának növekedésével fokozatosan csökken.
A választási részvételi arány az 1000-2000 fős településeken volt mélyponton az országgyűlési- és az EP-választás során is – tette hozzá. A szakember szólt arról is: ahogy nő a település mérete, úgy csökken a Fidesz támogatottsága, a baloldalra pedig – „a szokott módon” – ennek a tendenciának épp a fordítottja érvényes. A szakértő kiemelte a szélsőjobboldali párt sikerét a kistelepüléseken: szerinte beért a Jobbik falusi aprómunkája, célba találtak a kistelepüléseken élőknek szóló üzeneteik.
A panel még proletár
Ignácz Károly történész, választáskutató és Szabó Balázs városföldrajzos – a „Villanegyedek, lakótelepek, külvárosok: a 2014-es évi választások eredményei Budapesten című – közös előadása során mindenekelőtt arra hívták fel a figyelmet: ahogy évtizedek óta, úgy a legutóbbi választásokon is a budai választókörökben és a magas státusú területeken volt kiemelkedő a részvételi arány, s az alacsony társadalmi státusú körzetekben maradt el a voksolók száma az átlagtól.
Ignácz Károly rámutatott: ott, ahol a legmagasabb volt a részvételi arány, kiemelkedő támogatottságot ért el a Fidesz. Ez azonban – emelte ki – nem váratlan, európai viszonylatban is megszokott, hogy a konzervatív, jobboldali párt a magas státusú területeken ér el jobb eredményt. A szakértő rámutatott: a kormányváltókat külön-külön vizsgálva markáns különbség mutatkozik, a budai körzetekben például nagyobb volt az Együtt támogatottsága, mint a DK-nak és az MSZP-nek.
A külvárosokról szólva Szabó Balázs arra hívta fel a figyelmet, hogy a meglehetősen heterogén kerületek alacsonyabb státusú területein szembeötlő a Jobbik előretörése. Hasonlóak voltak a tapasztalatok a főváros ipari területein: a Fidesz az átlagosnál némileg rosszabb, a Jobbik pedig erősebb eredményt hozott. A nagy lakótelepeken viszont – az eredményeket összesítve – továbbra is megtartotta előnyét a baloldal: a kormányváltók 38,7 százalékot értek el, míg a Fidesz 34,6 százalékot.
Megváltalak tesó
Míg a kutatók az eddig talán kevéssé ismert választási adatokat ismertették, addig a konferencia kerekasztal-beszélgetésein már az ellenzéki „leszereplés” okait keresték a meghívottak, különös tekintettel a társadalmi csoportok megszólításának, mozgósításának nehézségeire. „Ilyen négy éves kormányzás után a társadalmi mozgalmak miért nem futottak fel úgy, ahogy arra számítani lehetett volna?” – tette fel a kérdést Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ projektigazgatója. Szerinte ez arra vezethető vissza, hogy a magyar társadalom a legindividualistább társadalmak egyike.
Mielőtt valaki pártot, választási eredményt, de legalább jól körülhatárolható mozgalmat szeretne, vesse bele magát a lassú, nehéz, de nélkülözhetetlen közösségépítési munkába
Míg azonban az angolszász országok a legjobbat hozzák ki saját individualizmusukból, addig mi a legrosszabbat: a jövőtől való félelem, az egymás iránti bizalmatlanság, az erőteljes normasértési hajlandóság hatja át társadalmunkat. A bizalom és a jövőbe vetet hit hiánya miatt nehéz mozgalmakat elindítani, mert mindenki egyénként próbál túlélni – állapította meg Novák Zoltán. Hozzátette: a közösségépítés költséges feladat, s az látszik is, hogy a baloldali pártok erre kevéset áldoztak.
Papp Réka Kinga, szabadúszó újságíró, aktivista – az Origo főszerkesztőjének leváltása miatt szervezett demonstrációk egyik szervezője, szónoka – szerint a politikai sikernek ma már egészen más a receptje, mint eddig volt. Úgy fogalmazott: „Az a fajta baloldaliság 8.0 vagy 9.0, amit mi csinálunk, az teljesen más, mint ahogyan Magyarországon szokás volt megközelíteni a baloldaliságot. Ma már nem az van, hogy odamegyek hozzád, és azt mondom, megváltalak tesó, ezért aztán rám szavazol. Ma már egészen más módszerekre van szükség. Mielőtt valaki pártot, választási eredményt, de legalább jól körülhatárolható mozgalmat szeretne, vesse bele magát a lassú, nehéz, de nélkülözhetetlen közösségépítési munkába.”
Fontos ez a fajta közösségépítés, de lassan már a városokon kívül kis településeken is meg kellene próbálni ezt – vette át a szót Misetics Bálint szociálpolitikus, aki egyebek mellett a hajléktalanok érdekvédelmének ismert aktivistája. A közösségépítést ő maga is a siker, azaz a "kormányváltás” kulcsának tartja.
|
Karácsony Gergely szerint most minden baloldali mozgalomnak szüksége van a térre
Kovács Attila / MTI |
Csakhogy – derült ki szavaiból – a körülmények eddig nem kedveztek ennek a munkának. Mint fogalmazott, nem véletlen, hogy a „gondolattalan (...) ellenzéki pártok negatív szimbolikus tőkeként jelentkeztek a nem pártos szerveződéseknél, megmozdulásoknál”. Bírálta a gyenge, magukba zárkózott szakszervezeteket, és a civil társadalmat is, amely nem kényszerítette rá munkája elvégzésére a kormányt. Példaként az egyetemisták korábbi demonstrációit említette: azok, akiknek az utcán lett volna a helyük, annak örültek otthonukban, hogy a fiatalok az utcán vannak.
Nincs csoda máról holnapra
Maguk az érintettek, az ellenzéki pártok képviselői kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a közösségépítésnek – legalábbis nem erre helyezték a hangsúlyt a „Választások után: ellenzéki stratégiák” című kerekasztal-beszélgetésen megjelent politikusok. Varju László, a Demokratikus Koalíció (DK), pártigazgatója szerint például az a kulcs, hogy közös nevezőre jussanak azok, akik ennek a becsapott országnak a vesztesei, áldozatai, teherviselői.
Schiffer András, az LMP társelnöke úgy vélte, fontos feladatuk a pártszervezet megerősítése, kiteljesítése. Mint mondta, az országgyűlési választás előtt már az ajánlások összegyűjtése teljesen legyengítette a szervezetet, így magára a kampányra nem jutott elég energia. Egyébként pedig szerinte a siker kulcsa elsősorban az őszinteség: mint mondta, hosszú távon megtérül az, ha a politikusok hitelesek, s nem cserélgetik szempontjaikat.
Tóbiás József, az MSZP-frakció megbízott vezetője egyebek mellett arról beszélt: a társadalom azt várja, hogy a politika adekvát választ adjon a problémákra, s mára világossá vált, az ígéret kevés. Tóbiás szerint az MSZP esetében az is egyértelművé vált, hogy nem ott kell folytatni a munkát, ahol májusban abbahagyták: „meg kell értenie az MSZP-nek, hogy nem nagy párt”. S bár nincs „máról holnapra csoda”, az újrakezdés lehetősége adott – szögezte le, egyúttal megemlítve: ennek az építkezésnek fontos eleme kell, hogy legyen a nyitás azok felé a társadalmi körök, műhelyek, civil szervezetek felé, amelyek alapértékei azonosak a szocialistákéival.
Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért (PM) társelnöke úgy fogalmazott: „Biztosan nem onnan kell folytatni, ahol abbahagytuk. A békés egymás mellett élés politikáját javasolnám a demokratikus ellenzéki pártoknak. Azzal tesszük most a legtöbbet a közös ügy érdekében, ha mindenki a maga közösségével, intellektuális holdudvarával foglalkozik. Annak van most az ideje, hogy mindenki kitalálja, mit tud üzenni az országnak, s elkezdünk közösséget, mozgalmat építeni, a baloldal megújításán dolgozni.”
