A kísérleti tankönyvekkel kapcsolatban az idei tanév őszi félévében kezdődtek el a szakmai viták. A sajtóban leginkább Németh György történész és Borhegyi Péter tankönyvszerző kilencedikeseknek írt tankönyvét és az ahhoz tartozó munkafüzetet emlegették. De bírálat érte az ötödikes tankönyvet is, amelynek egyik szerzője szintén Németh György. A vita a magyarok származásával, a magyar őstörténettel, a magyar nyelv eredetével kapcsolatos megállapításokról folyt. Az MTA állásfoglalást is adott ki a nyelvrokonságot tárgyaló fejezetekről.
„Meghökkentő butaságokkal” találkoznak a gyerekek
A Történelemtanárok Egyletének legutóbbi vitaestjén elsőként a fejlesztések felelőse, Kojanitz László kapott szót az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) részéről. Leszögezte, hogy a kísérleti tankönyvekben lévő tananyag a kerettanterveket szolgálja ki, miközben óvatosan kritizálta az ismeretanyagok növekedését. – Fontos, hogy a tudomány kulcsfogalmai megjelenjenek. Minden alkalommal, amikor a téma lehetőséget ad, lehessen ezekkel a kulcsfogalmakkal foglalkozni – fogalmazott.
Cél volt a nyelvezet egyszerűsége, a tananyag feldolgozhatósága. Ez nehéz feladat a tankönyvíróknak: úgy egyszerűsíteni a tudományos problémákat, hogy azok érthetőek legyenek a gyerekeknek, és annyit beemelni a tankönyvbe a tudomány által rendelkezésre bocsátott óriási anyaghalmazból, ami feldolgozható mennyiségileg. A készítők nem „tankönyvszagú” világot akartak közvetíteni a gyerekek felé, fontosnak tartották, hogy a legfrissebb tudományos eredmények is a kiadványokba kerüljenek. Azt is szerették volna elérni, hogy az órákon a gyerekek vitázzanak. Már több mint ezer iskolában használják a kísérleti tankönyveket, száz iskolában pedig minden leckéről leírhatják a pedagógusok javaslataikat a taníthatóság-tanulhatóság szempontjából.
Borhegyi Péter, a kilencedikes könyv társszerzője kivetített képeken mutatta meg, miként változtak az új tantervekben a korszakhatárok. A diákoknak sokkal több korszakot kell egy adott tanéven belül elsajátítaniuk, mint korábban. – Míg korábban a tizedikeseknek 1711-ig kellett eljutniuk, addig ma 1849-ig. Mindezt heti két órában. Tizenegyedikben már 1945-ig kell eljutni. – Egy tanév 2925 percből áll, nagyjából 15-21 perc van egy témára – bontotta a heti két történelemórát tovább.
– Hogyan mutassuk meg a tudományban dúló vitákat 14 éves gyerekeknek, akik az internetről tájékozódnak? Hogyan lehet szórakoztató sztorikat a könyvben megjeleníteni? – osztotta meg dilemmáikat.
Már-már magyarázkodásnak hatott, amikor elmondta: egyszerre kellett a kerettanterv kötelező tartalmait, fogalmakat, évszámokat a tankönyvekbe belevinni, miközben a kompetenciafejlesztésre is figyelni kellett. – A gyerekek az internetről tájékozódnak, és meghökkentő butaságokkal is találkoznak, ami miatt forráskritikára kell őket nevelni. A kitekintő részeknél utaltunk arra, hogy inkább a digitális tananyagból tájékozódjanak, ne az internetről – fejtette ki.
„Súlyosan fertőző dolgok” is kerültek egyes tankönyvekbe
A kísérleti tankönyvekkel kapcsolatos viták kereszttüzébe került egyik könyv szerzője, Németh György is részt vett az eseményen, az ő személye osztotta meg leginkább a szakmai közvéleményt. Sokan találgatták, egy ilyen nagynevű ókortudós hogyan adhatta a nevét ehhez a vállalkozáshoz.
 |
| Ez a tankönyv mindenkinél kiverte a biztosítékot |
Németh a vitaesten elmondta az ő verzióját. Azzal kezdte, hogy korábban három kormány alatt is értékelt általános iskolai és gimnáziumi tankönyveket. Ezek a könyvek szerinte tele voltak szamárságokkal, olyannyira, hogy ezeket összegyűjtve könyvet is írt, Karthágó és a só – Közkeletű tévhitek Róma történetében címmel.
A korábbi tankönyvek bírálata mellett azért megemlítette, hogy a Mozaik kiadó kukába került kiadványát sajnálja. Emellett örömét fejezte ki, hogy a tárca jövőre kivonja a Bánhegyi-féle ötödikes, hatodikos, hetedikes történelemkönyveket.
– Súlyosan fertőző dolgok kerültek a gyerekek kezébe – összegezte. – A kislányom három év múlva ötödikes lesz, és ha ilyen könyveket adnak a kezébe, nem állok jót magamért – villantotta fel, miért is vállalta a minisztérium háttérintézményének felkérését. A könyvet ért kritikákkal kapcsolatban azt mondta,
mindössze három hónapja volt az írásra.
– Nem légüres térben élünk. Az interneten és a tankönyvekben is rémes dolgokkal találkoznak a diákok. Van egy könyvesbolt, a Szkítia, ott egy teljes polc a magyarok etruszk eredetéről szól, egy másik polc a hun eredetről. A népszámlálás során, amikor a nemzetiségi hovatartozásról kérdezték az embereket, több százan hunnak vallották magukat. Egy tankönyvnek ezekre reflektálnia kell – magyarázta, miért emeltek be a könyvbe a tudománytalan eredetmagyarázatokat is.
„Menjenek a zúzdába”
Felszólalt Klima László, az ELTE finnugor tanszékének tanára, aki az őstörténeti fejezeteket két szempontból tartja problematikusnak:
„Egyrészt a hun–magyar mondák előtérbe helyezésével az „egykor nagyok voltunk" hamis mítoszát erősíti a diákokban, másrészt pedig a táblázatok, térképek és a témakört feldolgozó kérdések több tárgyi tévedést tartalmaznak".
– Balog Zoltánnak elküldtem egy levelet, amelyben azt kértem a minisztertől, menjenek a zúzdába – ezt már Honti László Széchenyi-díjas nyelvész mondta a kilencedikes tankönyvekről. Honti László a legfőbb hibának azt tartja, hogy bár a finnugor rokonság kérdéséről nem folyik vita a tudományban, a könyv mégis ezt sugallja.
Ritoók Zsigmond, Széchenyi-díjas filológus viszont védelmébe vette a könyvet, amelynek külön értékeként említette annak elfogulatlanságát.
Amikor Németh György újra megkapta a szót, elmondta, nem ő rendelte el, hogy új tankönyvek legyenek. A „lemészárolt tankönyvekkel” kapcsolatban azt mondta, „ez most így van, hozzuk ki a legjobbat”.
A gyerekek nem kísérleti nyulak
A vitaesten kérdéseket is lehetett feltenni. A Népszabadság tudósítójaként azt próbáltam megtudni, hogy ez a vita miért most zajlik, amikor a könyvek már a gyerekek előtt vannak, és miért nem korábban. Azt is megkérdeztem, hogy az adófizetők pénzén működtetett OFI, amelynek az a feladata, hogy szakmailag segítse az oktatásirányítást, miért engedte, hogy három hónap alatt készüljenek el a tankönyvek. Magyarul: miért a gyerekeinken kísérleteznek?
Azt a választ kaptuk, hogy az új kerettantervek bevezetése után is ennyi idő alatt készültek a tankönyvek. E szavakat követően többen felzúdultak a teremben, hiszen akkor nem új tankönyvet írtak a szerzők, hanem a régieket dolgozták át. (Tankönyvszerzőktől úgy tudjuk, átlagban 2-3 évig tart egy könyv megírása.)
Kojanitz ezt követően az előző rendszert bírálta. Elmondta, hogy a tankönyv-akkreditációs eljárás hosszú éveken át sok hibás tankönyvet engedett a gyerekek elé. Hangsúlyozta: ezek a kísérleti tankönyvek is szakmai ellenőrzés, pedagógiai és tudományos lektorálás után kerültek ki, igaz, nem egy akkreditációs bizottság elé, hanem rögtön a tantermekbe. Ennek azonban előnye van szerinte, hiszen a kiadványokat forgató pedagógusok leckéről leckére leírhatják észrevételeiket. Leszögezte: a lehető legjobb lelkiismerettel tesznek meg mindent, hogy a tankönyvek jó minőségűek legyenek, a gyerekek éppen ezért nem kísérleti nyulak.
A vitát kezdeményező TTE elnöke azzal zárta le a vitát, hogy nem azonos egy tankönyvet átírni, mint teljesen újat írni egy új szervezeti struktúrában. Miklósi László hozzátette: csodálkozik, hogy „ennyi idő alatt csupán ennyi hiba jött velünk szembe”.
