Miklósi azt írja: „a szerző munkamódszere, hogy rendszerint nem minősít, nem foglal állást, így Hitler bemutatásakor sem. Nem magyarázza egyebek mellett a bűnbak fogalmát, a bűnbakképzés, a demagógia lényegét sem. A közölt két Hitler-propagandakép mellett sincs szerzői állásfoglalás. (…) Nem ír a könyv a fajelmélet tudományos és erkölcsi tarthatatlanságáról. Nincs szó a tankönyv szövegében, kapcsolódó feladatban a kirekesztés elfogadhatatlanságáról sem”.
Történészek és társadalomtudósok – mások mellett Ormos Mária és Ungváry Krisztián – egy hónapja petícióban fejtették ki véleményüket, amely szerint „felmérhetetlen károkat okoz, ha a történelem oktatásában ismét teret kap a politikai és ideológiai irányítás”.
A Népszabadság az egyre szélesedő tiltakozások hatására az MTA illetékes osztályához fordult azzal a kérdéssel, tervez-e tudományos állásfoglalást kiadni az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ által „ajánlott” tankönyvjegyzékben szereplő történelemkönyvekkel kapcsolatban, afféle szakmai iránytűként. Az MTA-tól megtudtuk, az intézmény szabályzata alapján az Akadémia véleménynyilvánítása bonyolult folyamat. Az intézmény egésze nevében csak a közgyűlés léphet fel, illetőleg jogosítványai alapján az MTA elnöke. Az akadémikusok, illetve a tudományterületek doktorai csak a maguk nevében nyilatkozhatnak. Hunyady György, az illetékes szakosztály vezetője azonban felhívta a történelemkönyvek ügyére az osztály érintett tagjainak figyelmét, éppen azért, hogy a tegnap tartott ülésen a felkért előadók kitérhessenek rá.
A rendkívül színvonalas ülésen az előadásokban azonban csak rövid „epizódokként” került elő az oktatás, a tankönyvek ügye. Azonban az értő fül kihallhatta a szakosztály állásfoglalását, hiszen lényeges pontokon egybecsengett a felkért előadók véleménye. Mindezekből a Népszabadság azt szűrte le, hogy vállalhatatlan az állam által leszűkített listán szereplő egyes tankönyvek történelemszemlélete, és ha ezt a véleményt Orbán Viktor nem hallja meg, akkor azzal semmibe veszi a magyar tudományos élet csúcsintézmények tudósait, kutatóit.
Miklósi László felkért hozzászólóként konkrétan is kitért a tankönyvproblémára. Emlékeztetett, hogy a rendszerváltás előtti tankönyvek 1956-ot ellenforradalomnak nevezték, majd 1989 után, egy év leforgása alatt 1956 forradalommá és szabadságharccá vált. – Nem a történelmi evidenciák miatt, hanem azért, mert a rendszerváltás utáni Országgyűlés első ünnepélyes deklarációja úgy szólt, hogy 1956 forradalom és szabadságharc volt. Történelemtanárként ekkor úgy éreztem, végünk van – fogalmazott, hozzátéve, minden ahhoz a kérdéshez vezet, hogy a történelem a történész történelméről vagy a politikusok történelméről szól.
– Kérdés az, hogy a tankönyvben kinek a történelme legyen. Meggyőződésem, hogy a történészi történelemnek kell alappá válni – mondta felszólalásában. Felhívta a figyelmet arra, hogy szeptembertől az állami iskolákban mindössze három tankönyv közül lehet választani az egyes évfolyamokon. – Ebből az egyik vállalhatatlan, tűrhetetlen, szerzőjének korábbi könyvei is közéleti botrányokat okoztak – utalt a Bánhegyi-féle könyvre, bár nem nevezte meg a szerzőt. Miklósi hangsúlyozta, hogy nem egy tankönyvért lobbizik, hanem azt kifogásolja, hogy számos jó könyvet száműzött az állam. Végül feltett egy fontos kérdést az MTA illetékes osztálya vezetőjének címezve: akar-e és tud-e megszólalni a bizottság. Mi ezt a megszólalást megfontolásra ajánljuk – tette hozzá, hangsúlyozva, egy tudományos tanácskozás és egy állásfoglalás nem azonos súlyú.
