– Rendes gyerek volt, jó kedvű, udvarias – mondja egy harmincas asszony.
Ugyanezt erősíti mindenki, akit Sándorról kérdezek. Egy idős férfi bemutat Sándor bátyjának, a 43 éves Lajosnak, aki hentes, de mivel a kilencvenes évek óta nem talál megfelelő munkát Baranyában, Németországba jár dolgozni. Lajostól megtudom, hogy öccse haláláig hatan voltak testvérek. Apjuk az ezredfordulón bezárt bányában ács volt. A testvérek nekivágtak a világnak. Ki Mosonmagyaróváron, ki Győrben talált munkát, Lajos egyik húga aneszteziológusként Angliában telepedett meg a családjával. Az, hogy a húg az orvosin diplomázott, azért sem mellékes, mert roma családról van szó.
Sándornak festő és nehézgépkezelő végzettsége volt, de ő se talált helyben munkát, így közfoglalkoztatottként kapott állást egy vállalkozónál. Kotróval és dózerrel dolgozott, ám jóval százezer alatt keresett. A szüleivel lakott egy háromszobás lakásban. Korábban volt egy élettársa, aki azonban súlyosan megbetegedett, Wilson-kóros, ezért állandó kórházi kezelésre szorul. A párnak egy fia született, ő elsős, eddig Sándor nevelte, mostantól a férfi szüleire marad ez a feladat.
Lajos az öccse haláláról ennyit mond:
– Összefutott egy haverjával, aki nemrég szabadult. Sanyi sose volt büntetve, nem tudom, honnan ismerte, de hát ő minden komlóit ismert. Piát vettek, és elmentek az apám bérelte garázsba beszélgetni. Ittak, jól érezték magukat, közben beindították apám harmincéves Ladáját, hogy ne fázzanak. Reggel apám ment a garázsba, és azt látta, hogy a kapu behúzva, bent megy a kocsi ventilátora, de már csak hideget fúj, mert a motor leállt. Az autóban elöl ült Sanyi és a haverja egymásra borulva. Elfeledkezhettek a zárt kapuról, rosszul lettek, megfulladtak. Nem akarták megölni magukat, Sanyi sose volt depis, ő szeretett élni. Mondják, hogy biztos drogozott, attól ájult el. Néha elszívott egy füves cigit, de most nem. Ittak, és beszélgettek.
Élvezték az életet. És közben nem figyelt a füstre.
 |
| A szerző felvétele |
A közelben lakók valóban azt feltételezik, hogy drog okozta a két áldozat figyelmetlenségét. Mert miért az eldugott garázsban beszélgettek, miért nem egy kocsmában vagy otthon, kérdezik többen.
– Ha drogoztak, megértem – legyint az egyik közeli garázsban autóját szerelő férfi. – Én sose drogoztam, de megértem, ha itt valaki benyom egy kis anyagot.
A Sanyinak akkor lett volna esélye a jobb életre, ha kimegy külföldre melózni, mint én is. De ő nem akart, abban bízott, hogy majd talál itt állást.
Szerette Komlót. Erre ment rá.
Droggal vagy anélkül, mindegy az.
