A politikai elemző intézet csütörtökön közzétett tanulmányának egyik legsúlyosabb megállapítása, hogy a szélsőjobboldali pártok 2014-ben a francia Nemzeti Front vezetésével oroszbarát frakciót alkotnak az Európai Parlamentben. Oroszország érdekeinek képviselete azonban már most egyértelmű, hiszen többek között Kovács Béla a Jobbik vagy Aymeric Chaupradea francia Nemzeti Front képviseletében „független megfigyelőként" támogatták a Krím-félszigeti annektálását szolgáló orosz referendumot az osztrák Szabadságpárt, a belga Flamand Érdek, a bolgár Ataka, az olasz Északi Liga küldöttei mellett.
Irány Moszkva
A magyar Országgyűlésben az EU és Oroszország közötti hintapolitikát folytató kormánypárt mellett ugyancsak erősödik az oroszbarát szélsőjobboldal. Az április 6-án lezajlott parlamenti választás ugyanis tovább erősödött a Jobbik, amelynek programjában hangsúlyos helyet foglal el az orosz érdekeket megtestesítő „eurázsiai külpolitikai paradigma" képviselete, valamint az a EU- és a NATO-tagság újratárgyalása.
Így nem volt meglepő a Jobbik külügyi kabinetjét vezető Gyöngyösi Márton nyilatkozata arról, hogy a választások után: „Moszkvába utazna először Vona Gábor". Mindez azt is jelzi, hogy a Jobbik Oroszországgal a háta mögött belpolitikai szinten sem lesz könnyen félreállítható - állítja tanulmányában a PC.
Uniót Eurázsiával
Egyes európai szélsőjobboldali pártok és a jelenlegi orosz vezetés egyre látványosabb ideológiai összekapcsolódása annak az orosz geopolitikai stratégiának a keretében értelmezhető, amely a Putyin-éra kezdetétől a korábbi időszak társadalmi-gazdasági gyengeségeit és ebből következő kedvezőtlen nemzetközi alkuit maga mögött hagyva a világhatalmi státusz helyreállítására törekedett. Oroszország külpolitikai aktivitásnak az elemzés szerint újabb lendületet adott Vlagyimir Putyin harmadik elnöki ciklusa. Ennek kezdetét megelőzően külpolitikai törekvéseit Putyin „Eurázsiai Unió" néven öntötte formába 2011-ben. E doktrína a posztszovjet államoknak nemzeti kibontakozást és „igazi szuverenitást" ígért, az Európai Unió „fölösleges korlátozásai" nélkül. Az „eurázsiai doktrína" további keményvonalas kibontakozását láthatjuk az Ukrajna szétdarabolására irányuló orosz katonai beavatkozással, kezdve a Krím-félszigettel, és a legfrissebb fejlemények alapján a donyecki és harkovi területekkel folytatva azt. Mindehhez jól illeszkedett az az újrafogalmazott putyini ideológia, amely a tekintélyelvűségre, a rendpártiságra, a nacionalizmusra és etatizmusra építve egyfajta posztkommunista neokonzervativizmust" hirdetett meg a „hanyatlónak" tartott Nyugat értékeivel szemben. Putyin Oroszországnak ezek után szinte természetes partnereikként jönnek szóba a saját establishmentjükkel szemben álló azon európai szélsőjobboldali erők, amelyek EU-szkepticizmusuk, vagy egyenesen EU-ellenességük révén ideológiailag is illeszkednek a „nagyorosz" elképzeléshez - olvasható az elemzésben.
|
Orosz jobboldaliak felvonulása REUTERS/Maxim Shemetov
|
Keleti nyitás
Régiónkban a PC szerint évek óta megtalálhatóak a szélsőjobboldali-orosz kapcsolatok meghatározó elemei. Ezek közé tartozott a gazdasági érdekeket hangsúlyozó „keleti nyitás" politikája, a sajátos új ideológiai kapcsolódás.Az elemzés felhívja a figyelmet arra is, hogy a kelet-európai szélsőjobboldali pártok oroszbarátsága annak ellenére is erősödött, hogy Putyin vezetése alatt a birodalmi nosztalgia felerősödésével párhuzamosan a kommunista rendszer pozitív „újraértelmezése" is megindult Oroszországban.
A sajtóban legelterjedtebb magyarázat szerint mindennek az az oka, hogy Oroszország anyagi támogatást nyújt az egyes európai szélsőjobboldali pártok számára. Egyelőre a nyilvánosság elé nem került olyan bizonyíték, amely egyértelműen igazolná ezt a gyanút. Tetten érhető ugyanakkor a szélsőjobboldali pártok ideológiai és politikai vonzódása Oroszországhoz - állapítja meg az elemző cég.
Bejön a vasököl
A tanulmány a vonzódás okait is felsorolja: a tekintélyelvű orosz politikai berendezkedés , az erőskezű vezető, a nagyhatalmi retorika, az alapvető szabadságjogok háttérbe szorítása, a stratégiai szektorok feletti állami kontroll, a piaci mechanizmusokat felülíró „nemzeti érdekre" való permanens hivatkozás, a nagytőkét kordában tartó irányított gazdaság mind politikai, mind gazdasági értelemben követendő államszervezési mintát nyújt az európai szélsőjobboldal egy része számára.
Boldog család
Az orosz befolyásszerzés az elemzés alapján nem csak azért lehet hatásos, mert egyes pártokat érint közvetlenül, hanem azért is, mert ezek a pártok az utóbbi időben tapasztalható erősödésük révén meghatározó szerepet játszhatnak uniós szinten is a különféle pártszövetségekben. "Úgy tűnik tehát, hogy pártcsalád-építő orosz diplomáciai erőfeszítés folyik Európában ". A PC megállapítása szerint erre utal Oroszországnak a szélsőjobboldali pártokat szövetkezésre ösztönző politikája, illetve több orosz közreműködéssel megvalósult vagy a jövőben megvalósuló találkozó is. Többek között megemlítik a tanulmányban a Putyinhoz közel álló Intelligent Design Bureau által 2014. október 4-5-re szervezett szentpétervári (1500 fősre tervezett) Orosz Nemzeti Fórumot, melyre meghívást kapott a Jobbik, az Arany Hajnal és az osztrák Szabadságpárt.
Paks megfejtése
Magyarországon a szélsőjobboldali Jobbik Oroszországhoz fűződő jelenlegi viszonyát bonyolítja a kormányzó Fidesznek a 2010-es választási győzelem után bekövetkezett oroszbarát fordulata. Az nemzetközileg egyre inkább elszigetelődő második Orbán-kormány ugyanis „keleti nyitással" igyekszik politikai és gazdasági mozgásteret teremteni magának. Ennek legújabb fejezeteként született meg a paksi atomerőmű tender nélküli bővítéséről történt, a nyilvánosság számára részleteiben nem megismerhető Orbán-Putyin megállapodás 2014 elején Moszkvában. Míg a balközép ellenzék egésze élesen támadja ezt a megállapodást, addig a Jobbik mellette érvel, „oroszellensség" miatt bírálja a többi ellenzéki pártot – felmutatva azt, hogy a magyar szélsőjobb Oroszország iránti elkötelezettsége, ha lehetséges, még szorosabbá vált 2009 óta.
Irány Irán
A Jobbik oroszbarátsága ugyanis nem újkeletű, első látványos jele a 2008-as grúz-orosz határvita idején nyilvánult meg, amikor a Jobbik politikusai az orosz fél mellett foglaltak állást, a Jobbik-közeli sajtótermékek pedig – rövid ideig tartó tanácstalanság után – Grúziát bírálták. Vona Gábor 2008 decemberében Oroszországba látogatott, ahol többek között az Egységes Oroszország párt tagjai előtt tartott előadást „Létezhet-e Európa Oroszország nélkül?" címmel. A párt 2009-es gazdaságpolitikai elképzelései szerint Magyarországnak nyitnia kell a keleti piacok felé, és az Európai Unió helyett inkább Oroszországban, Kínában vagy akár Iránban kell értékesítenie a magyar termékeket - jegyzik meg a tanulmány szerzői. Hasonlóan egyértelmű volt a párt álláspontja energiapolitikai kérdésekben: az uniós Nabucco-gázvezeték helyett az oroszok által preferált Déli Áramlat mellett tette le a voksot. 2010-ben már a Jobbik választási programja is tartalmazott Oroszországra vonatkozó megállapításokat, melyben elemi érdeknek nevezte a „növekvő befolyással bíró Oroszországgal" való jó kapcsolat kialakítását és fenntartását. Az év fontos fejleményei közé tartozott az Interparlamentáris Unió (IPU) magyar nemzeti csoportjának megalakulása, melynek Magyar-Orosz baráti tagozatának ülésén részt vett Alekszander Tolkach nagykövet is. A találkozón a nagykövet külön kiemelte a Jobbikot, mint Oroszország konstruktív partnerét. A „keleti nyitás" hangsúlyozása továbbra is jelen volt a párt megnyilatkozásaiban 2011-ben és 2012-ben. A belföldi és európai választásokat megelőző 2013- as évben különösen aktívvá vált Vona Gábor, aki májusban a moszkvai Lomonoszov Egyetemen tartott előadásában Oroszországot az európai hagyományok őrzőjeként jellemezte az „áruló" Európai Unióval szemben. Az oroszországi látogatáson Vona valójában a Jobbik európai parlamenti képviselőjét, Kovács Bélát kísérte el, ugyanekkor találkoztak Leonyid Ivanovics Kalasnyikovval, a duma külügyi bizottságának kommunista alelnökével.
|
| Német neonácik Bonn közelében -Wolfgang Rattay / Reuters |
Ha jó a vége
Kovács Béla a Jobbik oroszországi kapcsolatainak kulcsszereplője, a párt Külügyi Kabinetjének vezetője. Kovács nem csak azért érdekes személyiség, mivel eredetileg Moszkvában szerzett diplomát, hanem már politikai szerepvállalását megelőzően, a sajtóhírek alapján legalább 2006- ig visszavezethetően, rendelkezett kapcsolatokkal Oroszországban. 2013-ban társelnökévé választották az EU-Oroszország Parlamentközi Munkacsoportjának. Kovács Béla a 2013-as kalinyingrádi ülésen egy orosz felsőházi szenátortól arról érdeklődött: „a jövőben lehet-e mód arra, hogy egy esetlegesen EU-s tagállam csatlakozási tárgyalásokat kezdeményezzen az Eurázsiai Unióval?". A válasz Kovács Béla szerint "nem volt egyszerű, de végeredményben pozitív volt".
