A 142 oldalas, precízen összeállított törvénytervezet írásakor a készítők tekintettel voltak a politikai realitásokra: a jogszabály csupa olyan paragrafust tartalmaz, amelyhez nem kell kétharmados törvényeket módosítani, megvalósításukhoz elég az egyszerű többség.
– Nem programot alkottunk, és nem víziót vázoltunk. Egy törvényt mutatunk fel. A programalkotás lehetővé teszi azt, hogy egy-egy kérdésről ne beszéljünk. A törvénytervezet készítése ezt nem engedi – magyarázta Magyar Bálint, hozzátéve, javaslatuk kompromisszumokon keresztül született meg, és a szövege nem a korábbi közoktatási törvény helyreállítása. A törvénytervezet lehetőség arra, hogy a mára felépült centralizált rendszert demokratikusan vissza lehessen bontani. A szakmai konszenzusról Magyar Bálint elmondta, hogy a résztvevők önkorlátozással vettek részt a munkában, mert mindenki használható produktumra törekedett. A törvénytervezet nem kerül konfliktusba a demokratikus pártok által meghirdetett elvekkel, így most már rajtuk múlik, mit kezdenek vele. A jogszabályt mindenesetre az EJPT elküldte a pártoknak.
Bevezetőjében Magyar Bálint elemezte az Orbán–Hoffmann-féle oktatási rendszert, amelyet szerinte az oktatáspolitika felszámolása jellemez.
– A döntéseknek semmilyen oktatáspolitikai indokuk nem volt. A döntéseknek ideológiai, hatalmi és gazdasági okai voltak. A pedagógusokat vazallusi rendszerbe kényszerítették, amelynek eszköze a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ. Akit innen kitesznek, sehol az országban nem talál pedagógusként állást – fogalmazott. A volt miniszter szerint nagyfokú bizalmatlanság is jellemzi a rendszert, amelyben a tanárok előléptetéséhez az alattvalói lojalitás alapján keresnek minőségbiztosítókat. Ez az életpályamodell a pedagógus számára alávetettséget és személyes kiszolgáltatottságot jelent. De úgy véli, a szülő is veszít, hiszen a rendszer túszul ejti a gyerekét az egyentantervekkel, egyentankönyvekkel. Utalt a tankönyvpiac szétverésére is, ami illusztrálja, hogy a közoktatás világát is a szervezett korrupció hálózza be: ennek révén el lehet vonni a maradék javakat. Magyar Bálint az iskolát kaszárnyának, a pedagógust kiképzőtisztnek, a gyereket janicsárnak látja az új köznevelés rendszerében, ami szembe megy mindennel, ami a rendszerváltáskor megfogalmazódott.
A bevezetőt követően Szüdi János jogász beszélt, aki az e tervezet mögött sűrűsödő oktatásszakmai konszenzust kodifikálta. Elmondta, hogy a javaslatuk nem a köznevelési törvényhez hasonló kerettörvény, amely deklarálja, hogy számos dolgot miniszterei rendeletek formájában szabályoz.
– Fogadják el, hogy ez egy kódex lesz, hogy a végrehajtó hatalom kezét megkösse – fogalmazott, hozzátéve, hogy az egész megvalósítható egyszerű parlamenti többséggel, nincs a javaslatban olyan pont, amely „kétharmados-szagú" lenne. Ez az indok áll annak hátterében, hogy a törvénytervezet nem lép fel radikálisan például az egyházakkal szemben. Szüdi arra is felkészült a tervezet írásakor, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén szűk mozgástere lesz a felálló kormánynak, előreláthatólag ugyanis a Fidesz által kinevezett, ám hivatalában maradó köztársasági elnöknek újra eszébe jut a törvényszövegeket elolvasni, és az Alkotmánybíróság is fel fog éledni. Ezért kerülték a javaslat készítői a radikális változtatásokat.
De volt még egy ok is.
– Végigolvastam a pártok elképzeléseit az oktatásról. Kiderül, mind egyetért abban, hogy lassan kell tárgyalgatni az oktatás átalakításáról. Viszont vannak közös pontok. Mindannyian tiltakoznak az államosítás, a tankerületek, a Nemzeti Pedagóguskar ellen. Ezért a törvénytervezet nem szabályoz olyan kérdéseket, amelyek kibeszéletlenek. Viszont szükség van egy jogszabályra, mert már most látszik, hogy a szegény gyerekek tömegesen sodródtak ki a rendszerből. Emiatt nem szabad, hogy az új kormány ne az oktatással kezdje a törvénykezést. Ez a tervezet az utolsó esély – fogalmazott, hozzátéve, hogy a tartalmi szabályozás visszafordítása 12 év, de még csak három évfolyam tanul az új Nemzeti Alaptanterv (NAT) alapján. Ezért a törvénytervezet nem írja elő új tantervek írását, hiszen csak elő kell venni a régieket. – Ez alól a szakiskola kivétel, mert ott a kilencedik és tizedik évfolyamot megölték – magyarázta Szüdi János.
|
| Móricz Simon / Népszabadság |
A javaslatba visszakerült a gyerekek mindenek felett álló érdeke. A szabályozás ugyanis – ellentétben az Orbán–Hoffmann-féle köznevelési törvénnyel – figyelembe veszi az aláírt nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeket, amelyek közül a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény az irányadó. Visszakerült továbbá az egyenlő bánásmód követelménye is, amely a köznevelési törvényből szintén hiányzik. A javaslat szakít a kötelező egész napos iskolával, viszont visszaállítja a tankötelezettség korhatárát 18 évre, amely nemcsak a gyerek számára jelent kötelezettséget, hanem az államnak is, hiszen biztosítania kell a feltételeket ehhez. A törvénytervezet szakít a Széll Kálmán-tervben meghatározott célokkal, azaz nem kíván visszatérni a kilencvenes évek elejéhez, amikor egy korosztály fele ment csak érettségit adó intézménybe, másik fele szakiskolába.
– Amikor 2010-ben a Fidesz átvette a kormányzást, egy korosztály 75 százaléka jutott el az érettségiig, és ez megfelelt az európai trendnek – mutatott rá Szüdi János, utalva arra, hogy az érettségi megszerzésének ösztönzése a törvényjavaslat célja.
A javaslat szabályozza azt is, ki legyen a fenntartója az intézményeknek, és visszaállítja a feladatmegosztás elvét. A tervezet alapján az iskolák visszakapják önállóságukat, a fenntartás pedig járási szintre kerül. „A települési önkormányzatok kötelező kistérségi társulást hoznak létre, amely ellátja a közoktatás szervezési, finanszírozási és az intézményfenntartói feladatokat" – olvasható a tervezetben. Szüdi ezt azzal magyarázta, hogy egyetlen politikai erő sem kívánja visszaadni az iskolákat az önkormányzatoknak. A társulásban kötelező a gyerekeknek külön felvételi eljárások nélkül biztosítani a haladást.
– Járási szinten lehet megoldást találni a szegregáció felszámolására. A javaslat nemcsak tiltja a szegregációt, hanem a korábbi közoktatási törvényben meghatározott szankcióknál szigorúbban bünteti a szegregáló fenntartókat. A törvénytervezet viszont nem veszi el a szülők szabad iskolaválasztásának jogát – mondta Szüdi, hozzátéve: tervezetük szakít a „leirati úton szabályozással", visszaállítja a diák- és szülőparlament működését.
– A miniszter kezét meg kell kötni, szakmai ügyekben köteles egyeztetni.
A javaslat a tanfelügyeleti rendszert megszünteti, és visszahozza a minőségbiztosítást, amelyet még Pokorni Zoltán kezdett fejleszteni az első Fidesz-kormányban.
– Akkor tízmilliárdokat fordított a minőségbiztosítás kidolgozására az ország, ahogy a kompetenciaalapú tankönyvek fejlesztésére is. De mind-mind kukában landolt – fűzte hozzá Szüdi, jelezve, van hová visszanyúlni, a szakmai anyagok már évek óta elkészültek. A pedagógusok életpálya-besorolását (szakvizsgázott tanár, mestertanár, kutatótanár) meghagyja a javaslat, csak a gyakornoki státuszt szünteti meg. Viszont előrehaladni tanulmányok írásával, teljesítménnyel lehet, nem pedig hivatali úton, vizsgáztatással. A törvénytervezet visszahozza a pótlékok rendszerét, amely pénzzel ösztönzi a pedagógust jobb munkára. A javaslat kitér a tankönypiacra is, amelynek szabadságát visszaállítja.
A javaslat részletesen foglalkozik a szakiskolásokkal is. Erről Szenes György beszélt. A Magyar Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégiumának elnöke kritikusan szólt arról, hogy most a szakiskolások kimaradtak a nemzeti kánonból, rájuk ugyanis nem vonatkozik a NAT.
– Őket kizárják az élethosszig tartó tanulás lehetőségéből. Jelenleg heti hat órában tanítják a közismereti tárgyakat. Nyelvtant, irodalmat, matematikát, kémiát, fizikát, idegen nyelvet, informatikát, történelmet, biológiát. Ez kilenc tantárgy, hat órában. Ez nem hiba, hanem bűn. Ezek a fiatalok eldobható szakmunkások lesznek. És ha egyszer kikerülnek a munkahelyükről, nem fognak tudni újat találni. Orbán az ötvenes évek iparostanonc-képzését hozta vissza. Rendszere a szakközépiskolákat is megfojtotta, hiszen hiába szereznek az ott tanuló diákok ugyanolyan érettségit, mint a többiek, a törvény szerint csak a szakirányú végzettségük szerint mehetnek továbbtanulni – fogalmazott, utalva arra, hogy a törvénytervezet mindezekkel szakít.
Az Európai Szülők Egyesületének elnöke arról beszélt, hogy Magyarország számos vállalást tett az unió 2020-ig tartó növekedési stratégiájában. Salamon Eszter szerint azonban sem a korai iskolaelhagyás csökkentésében, sem a felsőfokú végzettség arányának növelésében, sem pedig a fiatalok munkanélküliségének csökkentésében nem fogja vállalásait teljesíteni az ország, ha nem változtat azonnal a köznevelési törvényen. Kritikusan szólt arról, hogy míg a pedagógusok munkaterheléséről sok szó esik, addig a gyerekek terheléséről nem.
– Egy elsős kisgyerek heti 25 kötelező tanórát kell, hogy végigüljön, ezenkívül délután négyig bent kell maradnia az iskolában. A kilencedikeseknek heti 37 óra kötelezőjük van, amire ráépül 3-4 óra otthoni tanulás. Ötven óránál kevesebbel nem ússza meg, ha tartani akarja a tempót. És akkor még semmit nem csinált, ami sport, vagy zene, vagy a haverokkal lógás, ami kamaszkorban fontosabb, mint a fizikaóra – fogalmazott. Salamon Eszter szerint a „borzalmas mennyiségű tananyag" csökkentése, és a befogadó, jó légkörű iskola segít a szegregációt is felszámolni. És megtöri a „benyal, visszaböfög, elfelejt hármas egységét".
„Ne legyenek alattvalók"
„A javaslat a köznevelés rendszeréhez viszonyítva száznyolcvan fokos fordulatot irányoz elő a közoktatás társadalmi rendeltetése és célkitűzései megfogalmazásában. Esélyt a boldoguláshoz mindenkinek, s ne csak a kiválasztottaknak! Öntudatos, a jogaikat és kötelezettségeiket ismerő, a hatalom gyakorlásában részt vevő polgárok, s ne kiszolgáltatott, megfélemlített alattvalók lépjenek ki a közoktatás rendszeréből! Ehhez sokszínű iskolarendszerre, nyitott, szabad, befogadó, demokratikusan működő iskolákra, anyagilag megbecsült, szakmájában elismert, a társadalom bizalmát élvező pedagógusokra, az eszmék és gondolatok szabad áramlására van szükség. E célok megvalósításához vissza kell állítani a tanítás szabadságát és a tanulás szabadságát, amelyeket 2010 után az önkormányzatisággal, a véleménynyilvánítás szabadságával, a lelkiismereti és vallásszabadsággal együtt felszámolt az akkori hatalom" – olvasható a törvénytervezet indoklásában.
