Kamutanulmányra épül a paksi bővítés
Civilek szerint tévesek a nagyberuházás környezeti hatásvizsgálatának számításai.
Lesújtó kritikát tett közzé egy civil szervezet a tervezett paksi bővítés környezeti hatástanulmányáról. A zöldek szerint a szöveg a legfontosabb környezeti kockázatokkal, vagyis a nukleáris hulladék kezelésével és a hőterheléssel csak érintőlegesen foglalkozik, a számításai, már ahol vannak, pedig elavult vagy téves adatokra támaszkodnak, és többnyire pontatlanok.
Aki a környezeti hatástanulmányból szeretné megtudni, mikor helyezik üzembe az új blokkokat – aminek hálózatbiztonsági, környezetvédelmi és hulladékkezelési szempontból is van jelentősége –, alighanem mellélő: az anyagban 2025 és 2030 a két új reaktorblokk startjának tervezett időpontja, miközben a legutóbbi közmeghallgatáson a kormány képviselői a 2025-ös és 2026-os időpontot említették. Mivel a két álláspont között négy év és sok százmilliárd forint a különbség, már a Baranya megyei kormányhivatal is rákérdezett, hogy melyik fedi a valóságot, egyelőre eredménytelenül.
Az Energiaklub elemzése, amelyet az említett hatástanulmányról készítettek, a szöveg további hiányosságaira is rámutat. Rögzíti például, hogy a fenti időzavar egy kezelhetetlennek látszó környezeti kockázatot is rejt: a régi és az új blokkok együttes működtetése esetén a Duna – ahová az erőművi hűtővizet engedik annak ellenére, hogy 2012–13-ig az összes terv egy másik megoldással, hűtőtornyos hűtéssel számolt – olyan hőterhelést kap, amely a nyári időszakban lehetetlenné teheti az erőmű üzemeltetését. Egy korábban az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézete által készült tanulmány azt írja:
„A mai blokkokra vonatkozó fontos üzemeltetési tapasztalat, hogy 27 °C-os és annál magasabb Duna-hőmérsékletnél a kibocsátási ponttól 500 méterre lévő Duna-keresztszelvényben, 4 blokkos üzemben, a 30 °C-os korlát nem tartható".
30 foknál azért nem mehet följebb a Duna hőmérséklete, mert azt a hazai vizekben honos növények és állatok többsége nem éli túl, egyszerűen megfőnek. Most viszont nem négy, hanem hat (összesen 2000+2400 megawatt teljesítményű) blokk hűtővizét kívánják a folyóba vezetni, ami azt jelenti, hogy – figyelembe véve a Dunában folyó nyári vízmennyiség folyamatos csökkenését, illetve a klímaváltozásból adódó hőmérséklet-növekedést, a 30 fokos küszöb betartása csak gyakori nyári leállításokkal valósítható meg, ami viszont lehetetlenné teszi, hogy a paksi erőművet alaperőműként használják, és a beruházás megtérülését is veszélyezteti. Megjegyzendő, hogy a hatástanulmány írói példátlan optimizmussal mindössze 1,8 fokra teszik a felmelegedés magyarországi mértékét, miközben minden mérvadó forrás ennek minimum a másfélszeresével számol.
