Törvénytisztelő emberek lévén annak rendje és módja szerint ehhez is kértek építési engedélyt, és a hivatal meg is vizsgálta nagy szigorral, jogos-e a kérésük. Úgy találták, hogy igen: a hatályos jogszabályok szerint a saját telkükre építenének. A bővítés tehát el is készült.
Azután jöttek a vérzivataros évek, majd az új világ építése. S miközben építették a közöst, a ház egyik részét – idősebb Vajda Istvánné tulajdonát – kisajátította az állam. Kirbszlék felmenői akkor megúszták. Maradhattak. Csendben meghúzták magukat és várták a változást.
Közben nemzedékről nemzedékre szállt az 5774 négyzetméteres osztatlan közös tulajdonból rájuk eső 100 négyszögöl, és vele a házrész. Az idő kereke is fordult: a szomszéd is visszakapta a házrészét meg a földjét.
Kirbszlék felbátorodtak, elvégre elmúltak azok az idők, amikor elvehetik tőlük a tulajdonukat. Gondolták ők. Összefogott az egész család, ásót és lapátot ragadtak, maguk ásták ki az árkot a házig, hogy végre legyen folyóvíz. 1973-at írtak akkor. Később bevezették az áramot is, csinosították az épületet.
Mindenre kértek hivatalos engedélyt pecséttel. Soha nem akadt hivatal, amely kétségbe vonta volna: jogosan vallják sajátjuknak a házat. Az erdőszélen béke honolt, igaz, a város egyre közelebb húzódott.
Kirbszl József a rendszerváltáskor ajándékba kapta a házat a nagybátyjától, aki közjegyző által szentesített örökléssel jutott az ingatlanhoz. Kirbszl József azóta is fizeti az építményadót utána. Alig egy évvel az ajándékozás után észrevette: a tulajdoni lapon már nem szerepel a ház.
Az épület ugyanis – a telek felső végén lévő 15 méteres sávval együtt – váratlanul átkerült a Pilisi Parkerdő tulajdonába. Papíron. Mert valójában soha senki nem jött átvenni a telekrészt vagy a házat, akkor még bérleti díjat sem követeltek tőlük. Kirbszl úgy hitte, elírás az egész. Nem bolygatta a dolgot. Tévedett: kellett volna.
Kirbszl szerint mindkét fél számára elfogadható kompromisszumot jelentene, ha részletfizetéssel megvehetné az eddig sajátjának tudott ingatlant.
Tavaly ugyanis levelet hozott a postás. Ebben arról értesítették, hogy a III. kerületi bíróságon jogerős ítélet született az elbirtoklási perben, melyet a szomszédja indított az ő tudta nélkül. A határozat értelmében az ingatlan jogos tulajdonosa a Pilisi Parkerdő. Bár még a perről sem tudott, újabb pert indítottak ellene a birtokháborítás megszüntetése miatt.
Az indoklás szerint a telket rosszul mérték ki az 1800-as évek végén, így a házat magába foglaló 15 méteres sáv tévesen került az ingatlanhoz. Kirbszl József megdöbbent.
Több mint száz év alatt senki – hatóságok, közjegyző, hivatal – nem vette észre a tévedést. Ráadásul az ingatlant csak az ő megmaradt és el nem vitatott telekrészén keresztül lehet megközelíteni. De a ház állapota alaposan leromlott az elmúlt évtizedekben, mivel régóta nem lakják, ma már alig ötmillióra becsülik az értékét.
Kirbszl nem akar pert. Úgy véli, mindkét fél számára elfogadható kompromisszumot jelentene, ha részletfizetéssel megvehetné az eddig sajátjának tudott ingatlant. De azt is el tudná fogadni – ha a parkerdőnek más tervei vannak a területtel – hogy méltányos kártalanítást kapjon. A parkerdő mindkettőtől elzárkózik. Eddig egyetlen levelére sem válaszoltak.
A Pilisi Parkerdő Zrt. lapunknak küldött válaszában határozottan kijelenti, hogy az ingatlan a Magyar Állam tulajdonában és a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében van. Az elbirtoklási pert Vajda Istvánné indította a Pilisi Parkerdő Zrt-vel szemben, de a bíróság a keresetét elutasította. Az ítélet 2011-ben jogerőre emelkedett. A parkerdő ekkor megállapodást kívánt kötni az ingatlan használatáról, de nem sikerült megegyezni. (Kirbszl József sokallta a bérleti díjként kért havi 40 ezer forintot.)
Mivel a használatot nem tudták rendezni, a parkerdő birtokvédelmi eljárást indított, amely jelenleg is folyamatban van. Mindemellett a Pilisi Parkerdő megegyezésre törekszik Kirbszl Józseffel.
