Tavaly 52-en kerültek fel a havi egymillió forintos bevételt élvezők csapatába, nyolcvanan a félmillió feletti, és 656-an a 100 ezer, csaknem 600-an az 50 ezer feletti körbe, ez egyszeri kifizetések miatt alakult így, miután öt évről három évre csökkent a beazonosítatlan eredetű jogdíjak jogosultjaira várakozás kötelező időtartama, és minden dalszerző kapott a beragadt pénzekből.
A jogdíjbevételekben az élőzene, vagyis a koncertek, és a különféle zenés rendezvények adják a legjelentősebb szeletet, a CD- és DVD-eladások utáni jogdíjak 2000 óta meredeken zuhannak – jegyezte meg Szinger András, az Artisjus főigazgatója.
 |
Kitessékelnék az árnyékból a Facebookot
Reuters |
Kérdésünkre válaszolva bejelentette, komoly lépésre készülnek az európai jogkezelő szervezetek az online platformok, konkrétan a közösségi oldalak kreatív tartalmainak megosztásai miatt. Azt vizsgálják, hogy a megosztott és hozzáférhető kreatív tartalmak milyen forgalmat, illetve hirdetési bevételt generálnak a közösségi oldalnak. Jogdíjat ugyanis nem fizet, ráadásul nem is Európában adózik. Az oldal védekezése úgy szól: nem számít kultúraközvetítésnek, amit magánfelhasználói megosztanak. A szerzői jogvédők ezzel szemben állítják: a kultúrafogyasztás fő területe a közösségi média lett, nem igazságos, hogy nem hoz bevételt az alkotóknak (miközben az oldal működtetője keres rajta).
Kiűzetés a paradicsomból
Szinger András ugyan nem nevesítette, de egyértelműen a Facebookra és a Google-ra utalt. Az már korántsem ilyen egyértelmű, hogy ezek a cégek valójában Európában adóznak-e, vagy sem. A Facebook (és többek között az Apple, a Google és a Microsoft is) eddig az ír adóparadicsom „gyümölcseit” élvezte, ami azt jelenti, hogy Írországban bejegyzett társaságokon keresztül realizálták hirdetési bevételeiket, majd más országokba – többek között a Bermuda-szigetekre és Hollandiába – utaztatták a profitot. (A „Double Irish” gyakorlatot január elsejével megszüntették ugyan, de a haszonélvezői 2020-ig haladékot kaptak.) A Facebook tavaly 2,9 milliárd dollár nettó bevételt ért el, ugyanakkor csak minimális adót fizetett. A vállalat brit leányvállalata például 2011-ben mindössze 2,9 millió fontot teljesített, miközben a nyeresége 840 millió volt, és mivel 2014-ben papíron 28,5 millió fontos volt a vesztesége, a cég összes befizetett adója tavaly csak 4327 font (nem egészen 2 millió forint) volt – írta korábban a HVG.
Miközben a kultúra nemzetközi lett, meglepően sok új dalt regisztrálnak nálunk magyar szöveggel (73 százalék), vagyis a magyar célközönséghez anyanyelvén szólnak a szerzők. Jelentős a szöveg nélküli dalok, az úgynevezett instrumentális művek 41 százalékos aránya is, miután ide tartoznak a használati zenék, a reklámok, tévésorozatok és az elektronikus műfaj is.
Madarász Iván, az Artisjus nemrég újraválasztott elnöke szerint a mai dalszerzők elégedettek lehetnek, a frissen regisztrált dalok 45 százalékát egy éven belül „felhasználják”, azaz játsszák és lejátsszák, azaz bevételt termelnek. Történelmi ellenpéldaként Nietzsche Im-Ígyen szóla Zarathustráját említette, amiből a megjelenése utáni első 15 évben mindössze hét példányt adtak el.
A hangfelvételekből származó szerzői jogdíj alakulása*
| 1997 | 453 277 260 Ft |
| 1998 | 513 006 410 Ft |
| 1999 | 496 245 795 Ft |
| 2000 | 544 799 373 Ft |
| 2001 | 647 140 004 Ft |
| 2002 | 544 846 291 Ft |
| 2003 | 645 587 797 Ft |
| 2004 | 592 933 591 Ft |
| 2005 | 442 645 195 Ft |
| 2006 | 414 685 192 Ft |
| 2007 | 464 736 551 Ft |
| 2008 | 348 967 302 Ft |
| 2009 | 277 862 472 Ft |
| 2010 | 249 775 240 Ft |
| 2011 | 246 918 876 Ft |
| 2012 | 239 361 303 Ft |
| 2013 | 178 972 032 Ft |
| 2014 | 196 489 154 Ft |
| 2015 | 181 725 840 Ft |
* Fizikai hanghordozókon rögzített felvételek
|
A szerzőket műveik után megillető jogdíjak most is fontosak, azt, hogy az alkotók alkotó életet élhessenek, a műveik után kapott bevétel teszi lehetővé – fogalmazott a főigazgató. Ebben az Artisjusnak jelentős szerepe van, évente 17-18 milliárd forint jogdíjat szed be a vele szerződésben álló magyar és külföldi szerzők javára.
