Hernádszentandrás példája pontosan azt sugallja: ha van jó gondolat, s ember, aki a legreménytelenebb pillanatokban is hisz az ötlet működőképességében, és megtalálja azokat, akik tűzön-vízen át kitartanak mellette, akkor a „nekik jót akaró aktatologatók" ellenében is lehet önfenntartó, hosszú távon is életképes falut építeni a legkisebb és a legtávolabbi szegény településből is. A gondolat: Hernádszentandrásból olyan biofalut építeni, amely nemcsak a közintézményeket látja el egészséges zöldséggel, gyümölccsel, s a belőlük készített szörpökkel, befőttekkel, lekvárokkal és szószokkal, hanem nyitott kertjei révén bárki vásárolhat itt friss terméket, sőt, ezekkel bekerülhetnek a legrangosabb éttermek konyháira, s akár még egy multinacionális kereskedőlánc polcaira is. Az ember pedig, aki az ötletét tettekre váltotta: a polgármester maga, aki a Miskolci Egyetemen végzett politológusként nem a világot akarta megváltani, hanem csak a saját kis szülőfaluját.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Azt már a kezdet kezdetén tudta: nem vághat bele mindjárt a biofalu-programba. Előbb halódó poraiból kellett feléleszteni a települést, s közösséget alkotni azokból, akik már régóta csak az „egyén" szintjén léteztek, küzdve a mindennapi megélhetésért, s esténként magukra zárva a bejárati ajtót.
Azzal is tisztában volt: majdnem annyi idő lesz újraépíteni mindent, amennyi idő alatt hagyták lepusztulni.
Tíz évvel ezelőtt kezdődött ez a munka. A kiindulópont: gazos porták, elhagyatott közterek, bezárt iskola, és évente két program – egy falunap és egy idősek napja. Először közösségi eseményeket szerveztek: a Szentandrási esték nevet adták neki, s közéleti fórumként hirdették.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Az első egy-két programon alig néhányan lézengtek, azok is leginkább a polgármester családtagjai, barátai.
– Na ugye, megmondtuk! Minek ezeknek bármit szervezni? – érveltek akkor a kajánok.
Aztán, hogy a programok a későbbiekben sem maradtak el, az emberek kezdték megszokni, hogy vannak. És eljártak rá. Ma már telt házzal mennek az esték, igazi közösségi események lettek, s évente húsz-huszonöt nagy rendezvény van náluk.
Találtak aztán címert is a falunak. Majd laponként gyűjtötték össze levéltárakban a Hernádszentandrásról fellelhető írásos emlékeket, amiből később monográfiát szerkesztettek. Kiderült: övék Magyarországon az egyik legrégebbi írásos falutörvény, még 1634-ből való. A bezárt iskola helyett tanodát indítottak, s már évek óta ők adnak helyet a rangos Hernád-völgyi Tehetségkutató Fesztiválnak, amelynek első zsűrielnöke Bánffy György színművész volt. Tavaly ősztől zeneiskolai keretek között ingyenes gitárképzés kezdődött a faluban: aki rendesen jár órákra, év végén saját tulajdonába kaphatja a hangszert. Részben e programoknak köszönhetően Makót és Budapest 13. kerületét megelőzve a TÖOSZ-tól ez az abaúji kis falu nyerte el tavaly októberben „Új nemzedék települése" díjat.
– A cigányság felzárkóztatására induló programok jelentős része kudarcot vallott. – A cigányság is szenved attól, hogy bizonyos ügyek cigány-ügyként voltak és vannak kezelve, miközben a szegénység errefelé többé-kevésbé mindenkié – mondta a polgármester.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A biofalu-program azonban erre is egyfajta megoldást hozott.
Huszonöt jelentkezővel kezdték el a munkát, volt köztük 17 és 71 éves is, romák, nem romák, vegyesen. Hamar eldőlt, kinek milyen a habitusa, ki bírja a monoton munkát és ki nem. Az egyéniségéhez mérten kapott feladatot kezdetben mindenki, s odafigyeltek a legapróbb részletekre is. Például arra, hogy a sárgarépa-egyelésnél túl gyorsan haladt az egyik brigád: kiderült, hogy a zöldjét csak lecsapkodták, majd ráhúzták a földet, s így látszatra elvégezték a munkát.
– Odamentem hozzájuk s azt mondtam nekik: azt kívánom, hogy ti azt a répát adjátok majd el a piacon, amit innen kiszedtek nyáron – idézte fel a termelés „hőskorát" Üveges Gábor. Eltartott egy darabig, mire mindenki megértette: nem másnak dolgozik, hanem saját magának, és személyes érdeke, hogy jól végezze el a munkát.
Mára lassan beért a sok vesződés. Kilenc fóliasátruk van, most húznak fel újabb hármat mellé. A fűtött sátrak lehetővé teszik, hogy tizenkét hónapon át folyamatosan termeljenek és feldogozzanak: ez utóbbit immár egy korszerű kis üzem is segíti. Az induláskor – 2010-ben – hatezer négyzetméternyi szabad területen ültettek fűszernövényeket, zöldségeket, mára 2 és fél hektáron gazdálkodnak: ettől nem is akarnak helyben nagyobbra nőni, mert így tudják biztosítani a fenntartható ökológiai minőséget a rendelkezésre álló munkaerővel. A következő egy-két év célja viszont, hogy BioSzentandrást – ahogyan immár vállalkozásukat nevezik – térségi jelentőségű vállalkozássá és termékpalettává fejlesszék további külső partnerek bevonásával. S, hogy valóban jó minőséget termelnek, arra csak az egyik bizonyíték, hogy ettől az évtől már a neves encsi „sztárétterem", az „Anyukám Mondta" is rendel tőlük, s a nyártól kezdődően külön standot kapnak majd egy miskolci hipermarketben is. A kínálatuk letisztult, a kezdeti „mindennel próbálkozunk" helyett most néhány vezértermékkel – paradicsom- és lilahagyma-lekvárral, paprika- és padlizsánkrémmel, nyers és porított természetes ételízesítőkkel, kökény- és csipkelekvárjaikkal, gyógynövényszörpökkel, valamint szárított gyógy- és fűszernövényekkel – hódítanak piacokat.
|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Béccsel együtt tavaly elnyerték a rangos Európai Territoria Innovációs Díjat. Üveges Gábor a párizsi szenátusban megrendezett ünnepségen azt mondta: a nemzetközi díj visszaigazolása annak, hogy független európai szemmel nézve is életképes, versenyképes lehet a magyar vidék, amelynek elválaszthatatlan részei a 445 fős Hernádszentandráshoz hasonló méretű települések is. S visszaigazolása annak is, hogy ma Magyarországon a halmozottan hátrányos helyzetűvé tett térségekben is újra lehet saját ötleten és az összefogáson alapuló – más közösségek által is létrehozható – hétköznapi valós „csodát" építeni akkor, ha az ott élők elszántak, bátrak és cselekvőek.
A falubeliek ennél is „kézzelfoghatóbb" visszaigazolást szerezhetnek arról, hogy jó úton járnak. A biokert-program ugyanis ma már nem csak egy mintagazdaság a falu közepén. Akik benne dolgoznak, a saját portájukon is ilyen módon termelik a zöldségeket, így könnyítve a szűkebb és tágabb családjuk ellátását. A roma Balogh Ödön Tibor még saját fóliasátrat is épített a kertjében, s azt mondja: neki mindennél nagyobb örömet okoz, ha a reggeli szalonnájához a maga paradicsomát eheti.
A saját kis bioparadicsomában.
