- Itt játszottunk a porban a többi gyerekkel – mutat az azóta már lebontott cementgyár előtti placcra egy negyvenéves asszony, aki édesanyját hozta a barátnőjéhez látogatóba. Sorolja, hogy korábbi pajtásai közül azóta hányan betegedtek meg. A legjobb barátnője most is Mátraházán van, ott kezelik - mondja.
Sok a most harminc-negyvenéves mellhártya-daganatos beteg: ők azok, akik még gyerekként szívhatták magukba az azbesztport, s a lappangási idő leteltével most észlelik a megbetegedéseket. Ezt erősíti meg Víg Zoltán, Lőrinci polgármestere, aki szerint jellemzően nem az üzemben dolgozók közül kerülnek ki a kóros elváltozást tapasztalók.
A lőrinci önkormányzat több segélykiáltást is hallatott az ügyben, eddig kevés eredménnyel. Az 1971-től működő cementgyár 2004-ben zárt be, akkori tulajdonosa, az Etercem Kft-t jogutód nélkül megszűnt. Később a Selyp Invest Kft-jé lett az üzem, s ők kezdtek neki az elképesztően szakszerűtlen bontásnak is, 2013-ban. A rossz technológia miatt több alkalommal is nagy dózisú azbesztpor kerülhetett a levegőbe, s az otthagyott törmelékekből kerül azóta is.
- Kértek engedélyt a bontásra, amit mi a szakhatósághoz, a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőséghez továbbítottunk, s ők adták rá az áldásukat. Csakhogy a bontást nem az előírásoknak megfelelően végeztek: úgy robbantottak, hogy egyáltalán nem akadályozták meg a törmelék felporzását. Háromszor riasztottuk a hatóságokat, a katasztrófavédelmet, a munkaügyet, a környezetvédőket. Kijöttek, és határozatban eltiltották a tulajdonosokat a további munkavégzéstől. Azután a szakértők elmentek, másnap pedig – jó magyar szokás szerint - tovább folytatódott a szakszerűtlen bontás – mondja keserűen a polgármester. A képviselő-testület szeptemberben feljelentést tett a Selyp Invest Kft. ellen. Úgy tudják, a cég tulajdonosa jelenleg külföldön tartózkodik, ezért azt is kérték: adjanak ki nemzetközi elfogatóparancsot ellene.
A cégadatok szerint a Selyp Invest Kft.-t 2011. augusztusában budapesti székhellyel alapították, mindössze félmillió forintos jegyzett tőkével. Ügyvezetője az 1984-ben született, a cég létrejöttekor huszonhét éves Sallai Róbert. A lőrinciek úgy tudják, hogy a kft. ellen a felhalmozott tartozások miatt végelszámolás indult, a környezetszennyezés miatt így hiába is szabnának ki rá bírságot, s mivel a cégnek vagyona sincs, így annak eladásából sem fedezhető az összeg.
- Ott abban a fenyőfás házban, egy másikban, ahol a fekete kutya ugat, és az utca elején is, egy fiatalember – sorolja a Gyár utcában, a lebontott üzem mögött egy nyolcvanéves asszony. Hegyi Lajosné ötven éve lakik itt, s – lekopogja – a családjában senki nem lett beteg az azbeszt miatt. Eltúlzottnak tartja a pánikot szomszédos Zagyvaszántó háziorvosa is, akihez rendelési időben kopogtatunk. Azt mondja, kétségkívül növekedett a mellhártya-daganatos megbetegedések aránya, de továbbra sem ez a vezető halálok a településen. Konkrét adatokat azonban nem közölhet, ehhez csak az ÁNTSZ-nek van joga – teszi hozzá. (Korábban megírtuk: a régi gyár öt kilométeres sugarú körzetében 2006 és 2012 között legalább tucatnyian haltak meg mellhártyadaganatban, a halálozási arány hirtelen az országos átlag harmincháromszorosára emelkedett. Ezt a daganattípust az esetek 85 százalékában az azbeszt okozza.)
Matusek Attila húsz évig dolgozott a cementgyárban, azbesztet is pakolt. Ő nem lett beteg, de a szállításban segédkező kollégája igen. Szerinte a gyár vezetői már a kezdetektől tudták, hogy az azbeszt veszélyes, de eltitkolták ezt a dolgozók elől. - Nem véletlen, hogy közeli Hatvan helyett minket a fővárosba hordtak tüdőszűrőre, csak akkor senki nem árulta el, miért van erre szükség – mondja a ma már reklámújságok kihordásából élő ötvenéves férfi.
A lebontott gyár területén ott jártunkkor is guberáltak néhányan. Az itt élők szerint folyamatos a kopácsolás, még a szomszédos Nógrád megyéből, Szécsényből is járnak ide kisebb csoportok talicskákkal, hogy szétbontsák és a kinyerjék a még használható vasakat az azbesztes betonból. Régebben elég volt néhány méterrel arrébb vinniük a vasat: a volt cukorgyár helyén egy azóta már bezárt fémhulladék felvásárló-telep nyílt, ahol átvették a „forró" holmit is.
Most is időzített bombaként ketyeg a nagyjából nyolcvan tonna azbeszttel kevert bontási törmelék a hajdani cementgyár helyén. A megnyugtató megoldás az lenne, ha elszállítanák és rekultiválnák a fertőző hulladékot: erre állítólag 1,3 milliárd forint kellene.
- A maguk újságjában olvastuk, hogy három miniszter is lobbizik ezért a pénzért, de ez cseppet sem nyugat meg minket. Nagy baj van, ha egy ilyen katasztrófahelyzetben lobbizni kell: a mindössze negyed-stadionnyi pénzből itt több ezer ember életét lehetne megmenteni – mondja a selypi malom előtt egy férfi. Aztán a túloldalra mutat, a nemrég átalakított, felújított, napelemekkel is felszerelt bölcsőde és óvoda felé, ahová szavai szerint hetvenkét kisgyerek jár. S csak annyit mond: a térségben uralkodó széljárás a cementgyár felől épp erre fújja a port.
